Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-140
456 Az országgyűlés képviselőházának lh oldalon.) amit tehát nem lehet behozni, (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Azok nem drágulnak! — Éber Antal: Maguktól, a limine drágulnak!) másrészt pedig a magas vámok miatt. (Rassay Károly: Mi van a benzin-ár letörésével 1 ? Már 47 fillérre van letörve! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: 43 fillér ma is! — Rassay Károly: A piacon 47 fillér! — Gr. Festetics Domonkos: Ügy van, 47! — Bornemisza Géza iparügyi miniszter: 43! — Zaj és ellenmondások a bal- és a jobboldalon. — Felkiáltások: Szavazzunk!) Elnök: Csendet kérek. Kérem Müller képviselő urat, folytassa beszédét. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ezt nem lehet szavazással eldönteni!) Müller Antal: Igaz, hogy 43 fillér, azonban a motalko ára 38 fillér volt, tehát már 5 fillérrel emelték, s éppen az én kisiparostársaim jönnek hozzám panasszal, hogy soha nem uzsorázták még ki őket úgy, mint a motalko tekintetében. (Gr. Festetics Domonkos: Megint a szeszesek! Ez a nagy baj! — Br. Vay Miklós: A benzinkartel! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Müller Antal: Mindannyiunkhoz járnak közgazdasági lapok, s nincs olyan közgazdasági lap, amely kimutatásokat ne közölne egyik-másik kartel árairól. Például az egyik tegnapi lapban olvastam egy kétmilliós drágításról, amire a másolópapír-kartel révén került a sor. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Hogy lehet Ilyent elhinni? Két millió!) A régi árakkal szemben háromszoros árak vannak az egész vonalon. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter: Ki írta? — Meizler Károly: Béldi Béla írja!) Béldi írja, akii végeredményben a kormánypárt vezető tagja. (Zaj és mozgás. — Rassay Károly: Az egész nemzet irányítója! — Elnök csenget.) En azt gondoltam, hogyha én tévesen voltam is" informálva ebben a tekintetben, de Béldi Béla, aki; olyan nagy közgazdasági egyénnek tartja magát, (Rassay Károly: Irányítja a nemzetet!) aki hatalmas cikkeket ír és akinek lapja van, mégis annyira tájékozva van a gazdasági élet tekintetében, hogy ezt én helyesnek fogadhatom el. Különösen akkor, amikor egy hatalmas cikknek pontos számadataiból megállapíthatom, hogy külföldön mennyi ezeknek a papíroknak az ára és amikor ő ugyanakkor kihozza, hogy nálunk ez az ár háromszor akkora a kartel megalakítása után, mint volt azelőtt. Ha tehát semmi egyebet nem állapíthatunk meg, azt minden cikknél megállapíthatjuk, hogy amíg a gyárak nincsenek kartelben, addig valahogyan elfogadható az ár, mihelyt azonban a kartelt meg tudták alapítni, háromszorosára emelkedik az ár. (Br. Vay Miklós: Kiküszöbölik a szabadversenyt, természetes, hogy drágítanak, nagy az étvágyuk! — Ügy van! Ügy van! balfelől. — Éber Antal: Miért engedik? -- Rassay Károly: Es Szegeden én vagyok a kartelvezér! Magyarázza meg a miniszter úr, hogy nem én vagyok az! — Kun Béla: Szúrdayék csinálják! — Zaj.) Mint a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjának, nap-nap után alkalmam van ott is a kartelek drágításáról meggyőződni. Nincs az a szakma, amelyben ezt nem látnák. Lehetne folytatni a felsorolást, csak rövid az idő. Itt van a bőrkartel, a vaskartel, a f akartel... (Felkiáltások a jobboldalon: A cement! — Rassay Károly: A tégla-, a cement-, a mész'. ütése 1936 június 4-én, csütörtökön. kartel és a többi! — Br. Berg Miksa (a jobboldal felé): Ott ülnek! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, tegyék lehetővé, hogy a képviselő úr a beszédét elmondhassa! (Br. Vay Miklós: Nem politikai kérdés!) Müller Antal: Ez nem is mosolyogni való téma, (Ügy van! Ügy van! a jobb- ás a baloldalon.) mert ez igen súlyosan érinti egész társadalmunkat, sújtja a «szegény embereket, akiknek mindennapi kenyeréből tör le egy-egy darabot minden kartel. Azt hiszem, hogy ha a kormány erősebb kezűnek mutatkoznék, s ha a kar telekkel szemben egyszer azt látná a feldolgozó ipar, a fogyasztóközönség és az egész társadalom, hogy a kormány erős kézzel nyúl bele ebbe a dzsungelbe és megbünteti mindazokat a karteleket, amelyek árpolitikájukkal felhajtják az árakat és a megélhetést súlyosabbá teszik, üdvözölné a kormányt eme ténykedéséből kifolyólag az egész magyar közönség. Miért nem teszi ezt a kormány? (Gr. Festetics Domonkos: Csináljunk népszavazást! — Rassay Károly: Vámpolitikával!) Azt hiszem, hogy ennek egyik eszköze volna az is, ha nyilvánosságra hoznák azokat a kartelmegállapodásokat, amelyek eddig hét lakat alatt voltak, mert a közönség egyáltalán nem tudja, hogy hány kartel van és a kartelek tulajdonképpen milyen megállapodást kötöttek. Lehet, hogy ha ezeket a megállapodásokat iismernők, nem is volnának olyan ellenszenvesek, de nekünk az a szubjektív érzésünk, hogy minden ilyen megállapodás csak azért történik, hogy egyes kis csoportoknak meg nem engedett, különösen a mai időkben meg nem engedett nagy előnyöket biztosítson a nagyközönség rovására. T. Ház! Kérem a miniszter urat, hogy munkaalkalmak teremtése érdekében kövessen el minden lehetőt. Megint a kisiparosság egyik panaszát kell megemlítenem, amikor ismét a nyers- és félkészáruk drágulása az egész vonalon fenyeget. Előttem iszólott Szurday képviselőtársaménak, a textilszövetség elnökének figyelmét sajnálattal kell felhívnom arra, hogy — ezt közvetlen tapasztalásból tudom, mert ez éppen az a szakma, lamelyjben benne élek — a textilkartel az 'őszi ós téli áraknál megint 15— 20%-os drágulást fog behozni. (Felkiáltások balfelöl: Hallatlan!) Ezt a közönség még nem tudja, csak azok az üzletek, amelyek a gyárakkal közvetlen összeköttetésben vannak. (Egy hang jobb felől: Erről Szurday nem beszélt!) De ősszel majd, amikor egybként is nehéz idők fognak jönni a magyar népre, súlyosan fogja megismer ni a textilkartelnek ezt az újabb drágítását. (Br. Vay Miklós: De nem engedjük! — Kun Béla: Azt mondta Fabinyi miniszter úr, hogy nincs textilkartel!) Mólyen tisztelt Ház! Hagy on szeretném, ha a közmunkákat a kisiparosság részére hathatósabb módon biztosítanák. Erre mód is^ van a közszállítási szabályzatban és lehetőség van arra, hogy mindazokat a közmunkákat, amelyek kézműipari természetűek, a kisiparosság kapjia meg és ne vigyék el azok a gyárak, amelyek más feladatokat vannak hivatva teljesíteni és más munkakört betölteni. Itt megemlítem az iparügyi minisztériumban működő közszállítási osztályt. A közszállítási osztály mindent elkövet a társminisztériumok közmunkáival kapcsolatban is, hogy ezeket lehetőleg kisiparosok kapják meg, de még mindig nincsen kellő eredmény. Ezen a téren a miniszter úrnak
