Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

454 Az országgyűlés képviselőházának IW ságot, hogy a falu gazdasági életében, különösen az értékesítés terén, a íalusi agrártermékek elhelyezésénél működjék közre. Itt visszatérek a nőkre. A nőket a háziipar megszervezésénél, a háziipari termékek értékesítésénél nagyon jól fel lehetne használni. Ha azt látom, hogy 1019 községben vannak háziipart űző emberek, akkor elgondolható, hogy mennyi rengeteg intelligens nőre volna szükség ebből a célból, mert háziiparral legtöbbnyire nők foigAalkoznak. Az az egyszerű parasztasszony, munkásasszony sokkal több bizalommal van egy nővel szemben. Az a nő megmagyarázza, megmutatja neki, hogy mit kell csinálnia. Nekem magamnak is van a kerületemben egy 800 nőből álló szövetkezetem, amelynek a tagjai ilyen háziiparral foglalkoznak. Tudom tehát azt, hogy milyen nagy szükség volna intelligens nőkre, akik összefogják az illetőket, megmagyarázzák nekik a dolgokat, elviszik az áruikat a budapesti vásárra, a bécsi, a párizsi, stb. vásárokra. Azok a nők, akik nem találnak otthonra, nem, találnak családra, nem találnak elhelyezkedésre, kenyeret találnának, ha a miniszter úr be tudná őket ide kapcsolni. Igen t. Ház! Az ötletet voltam bátor elmondani, de köszönettel veszem tudomásul, hogy nem méltóztatik arra az álláspontra helyezkedni, hogy a nőket a közhivatalokból általában kizárják. Addig, míg nem adok a férfinak nagyobb _ darab kenyeret, hogy el tudja látni a családját, a nőket nem lehet a hivatalokból kitessékelni. Igenét. Ház! Figyelemmel arra, hogy ellenzéki álláspontomnál fogva a költségvetést nem fogadtam el, az iparügyi tárca költségvetését sem áll módomban elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Müller Antal! Elnök: Müller Antal képviselő urat illeti a szó. Müller Ântal: T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam fejtegetéseivel a kisipart és háziipart illetőleg egyetértek és éppen ezért abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy nem is kell beszédjére reflektálnom, hanem mindjárt rátérhetek mondanivalómra. Az iparügyi minisztériumnak ez az első évi költségvetése, tehát premier-költségvetést tárgyalunk. Tíz hónap telt el azóta, .amióta felállították a külön iparügyi 'minisztériumot, amelynek 10 hónapi működéséből már alkalmunk van bizonyos konzekvenciákat levonnunk.^ Azt látjuk nevezetesen, hogy akik az önálló iparügyi minisztérium felállítása mellett érveltek, azoknak igazuk volt, mert ez a minisztérium fennállásának első évében is beigazolta, hogy mivel az ipar érdekeit van hivatva elsősorban képviselni, többet tett, mint az' elmúlt években a közös minisztérium. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha magát a költségvetést elolvassuk, amelyben a miniszter úr részletezi a minisztérium feladatkörét, akkor azt látjuk, Ihogy tényleg minden odavaló kérdés*, így az ipari közigazgatás, az ipar gyakorlása, stb. — a szociális szempontoknak figyelembevételével — benne van ebben az indokolásban és én nagyon szeretném is, ha a miniszter úrnak a jó Isten annyi erőt és egészséget^ és időt adna, hogy mindezeket meg tudja valósítani. T. Ház! Az iparügyi minisztérium eddigi működése az iparosok között rendet és megnyugvást teremtett. Nem kell mást megemlítenem, mint a miniszter úr legnagyobb alko. ülése 1936 június 4-én, csütörtökön. tását, az ipari novellát, amely az egész ország ipari társadalmában megnyugvást hozott. Éppen ezzel lehet bizonyítani iazt, hogy anyagi áldozatok nélkül is lehet jót tenni és egy egész társadalmi osztálynak az igényeit bizonyos tekintetben kielégíteni, anélküli, hogy állami hozzájárulásra volna szükség, csak meg kell ismerni és meg kell érteni az iparost. Miután S zur day képviselőtársam a 'nagyiparról, az előttem szólott Rakovszky képviselőtársam pedig főleg a háziiparról beszélt, én a kisiparosság érdekében emelek szót. Abból kell kiindulnom, hogy az iparügyi minisztériumban lévő kézműipari szakosztály működése már az első évben megfelelt annak a várakozásnak, melyet a kézműiparosság hozzá fűzött. A kézműipari szakosztály nemcsak száraz adminisztrálással foglalkozik, hanfem hetenkint kiszáll az ipari gócpontokba, az ipari társadalom életét a gyakorlatból iparkodik megismerni és az iparügyi minisztériumban folyó adminisztrációba ezeket a tapasztalatokat igyekszik belevinni. Nagy munkát fejt ki ez a szakosztály, hiszen itt van' a kamarákkal való hetenkinti értekezés, az ipartestületekkel való szoros kapcsolat, az országos szervezetekkel való állandó kapcsolat, ezek mind azt bizonyítják, hogy az iparügyi minisztérium nem zárkózik el, hanem éppen ellenkezőleg, belekapcsolódik az ipari élet tengelyébe. T. Ház! Iparpolitikánkba azonban szerintem mégis több szociális megértést kell belevinni. Bár megdicsértem a minisztériumot, mégsem vagyok vele teljesen, megelégedve, még mindig többet várok az iparügyi minisztériumtól a kisiparosság érdekében. Helyeslem a nagyipar fejlesztését és örülök annak, amit Szurday Róbert t. képviselőtársam mondott, hogy a világon egyetlen nemzet sem tudja bizonyítani, hogy másfél évtized alatt nagyipara olyan hatalmasan fejlődött volna, mint Magyarország nagyipara. Azt is meg kell azonban állapítanom, hogy ez a fejlődés egy kissé egyoldalú fejlődés volt, azonkívül pedig egészségtelen fejlődés volt, mert a nagyipar fejlődött, de nem lehet, ugyanezt elmondani a kézműiparról, sőt azt kell mondani, hogy az elsorvadt mellette. Már pedig azt mondják, hogy ahol hatalmas, fejlődő, egészséges nagyipar van, ott — legalább a nagyiparosok ezt szokták mondani — ez mindig magával rántja a kézműipart is. Ezt Magyarországon nem^ lehet elmondani. Az egészséges fejlődés mégis csak az lenne, ha az a kisiparos, az a kisember, aki megszerezte a szükséges szakképzettséget, később középiparos lenne, a középiparosból pedig nagyiparos lenne. Magyarországon egypár százalék kivételével ez nem így történt, hanem azok, akiknek nagy összeköttetéseik, bankösszeköttetéseik voltak és főleg tőkéjük volt, tudtak nagyipart alapítani egypár hónap alatt, természetesen kihasználva azokat a kedvezményeket, amelyek az utóbbi évtizedben főleg a nagyipar javára szolgáltak, így a nagyipar fejlődött, a kisipar azonban nem fejlődött. Éppen ezért szeretném, ha az iparügyi miniszter úr szociális érzékét az elkövetkezendő esztendőkben főleg a kicsinyek felkarolására fordítaná, (Helyeslés.) hogy valahogyan kiegyensúlyozzuk a mai helyzetet s amikor nagyiparunk már megerősödött, megizmosodott, jöjjön a kisipar és a kézműipar alátámasztása, hogy minél több kis- és kézműipa-