Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-139
Az országgyűlés képviselőházának az, hogy ma a mezőrendőri kihágásban mit tekintenek kihágásnak, hogyan büntetik a kihágásokat, hogyan lehet védekezni és általában, mit lehet megvalósítani. (Mózes Sándor: Egyszerűsíteni kell az egész eljárást!) Kérem a foldmívelésügyi miniszter urat, hogy a mezőrendőri törvényt átdolgozni, illetve korszerűsíteni méltóztassék, ezirányban minél előbb méltóztassék megtenni a lépéseket, mert ezzel a mezőgazdaságnak, — most már nemcsak a parasztoknak, hanem az összes mezőgazdasági kis- és nagybirtokosoknak is — hasznára lesz a miniszter úr. Végül, mélyen t. Ház és ezzel ezután a foldmívelésügyi tárcánál való felszólalásomat be is fejezem, (Felkiáltások a jobboldalon: Végre! — Boczonádi Szabó Imre: Nem hiszszük!) nagy örömére a mélyen t. túloldalnak — amint azt már előre meg is mondottam — a mezőgazdasági termények értékesítésének kérdéséhez kívánok hozzászólni. Öt és félmillió pengő van itt előirányozva, amit különösen a külföldre való kivitelnek, az exportnak a fejlesztésére fordít a mélyen t. kormány. Régi témát hozok itt elő újra, t. Képviselőház, a budapesti piac kérdését. Nekem nemi fog addig megállni a szám, nem lógok addig hallgatni, amíg a budapesti piac kérdésében a foldmívelésügyi kormány megtelelő rendelkezéseket nem tesz vagy erre megfelelő befolyást nem fog gyakorolni, hogy ezzel az egész magyar mezőgazdasági értékesítés kérdése meg legyen oldva. Annyi oldalról világították már meg a budapesti piac kérdésének nehézségeit, hogy én most búcsúzóul csak felhívom a mélyen t. foldmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy azokat a tárgyalásokat, amelyek most folynak ebben a piackérdésben, méltóztassék minél gyorsabban befejezni és ezeken minél erélyesebben képviselni azt az álláspontot, hogy a mezőgazdák — legalább is a környékbeliek 50 kilométeres körzetben — a budapesti piacra bejuthassanak és ezzel a mezőgazdasági termények ára megfelelő alakulást kapjon. (Helyeslés a baloldalon.) A címet nem fogadom el. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. H$ázat, méltóztatik-e a 12. címet elfogadni? (Igen!) A Ház a földmívetésügyi tárca költségvetésének 12. címét elfogadta. Következik a 13. cím. Rakovszky Tibor jegyző (olvassa): »Gazdasági munkaügyi igazgatás«. Elnök: Szólásra van feliratkozva? Rakovszky Tibor jegyző: ifj, Balogh István! Elnök: ifj. Balogh István képviselő urat illeti a szó! Ifj. Balogh István: Mélyen t % Ház! A »gazdasági munkaügyi igazgatás« címe alatt felvett összeget akármerről nézem is, igen érdekes összegnek tartom, különösképpen ha olyan megvilágításban bírálom, mint ahogy itt a t. Ház egyes képviselői bírálgatták. Én azpnban inkább nemzeti szocialista szemszögből ítélem meg a dolgot és egyszerűen azt mondom rá, hogy ez a tengerben még egy cseppet sem jelent ahhoz képest, amilyen nyomorban a mezőgazdasági munkásság, a földmívelő társadalomnak ez a rétege sínylődik. Szívesen magyarázom a foldmívelésügyi 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. 427 miniszter úr elgondolását úgy, hogy a miniszter úr úgy képzeli el a dolgot, hogy a mezőgazdasági munkásság éljen meg a maga ereje után, a maga munkája folytán. Én azokat a viszonyokat, amelyek közt ma a mezőgazdasági munkásság, a konvenciós cselédség van, a nagybirtokoknak tulajdonítom. Debrecen vidékén is, ahol a konvenciós cselédség alkalmazása ezelőtt 70 évvel kezdődött, én ezt a nagybirtokoknak tulajdonítom. Tudniillik azelőtt a közép- és kisbirtokosok nem tartottak konvenciós cselédeket, hanem bennkosztosokat: a cseléd bent étkezett és nagyszerűen tudta fenntartani a faluban lakó családját. Az ilyen cselédek soha nem éheztek, erős fizikumú emberek voltak úgy, hogyha egy fiatalember elment szolgálni, amikor iskoláit kijárta, mire katonaköteles lett, igazán díszére vált a magyar nemzetnek, olyan egyén állt a katonamérleg alá. Ma a magyar fiatalemberek csenevészek, satnyák, mert a legelemibb szükséglet, a legkevesebb; a jóllakás sincs meg számukra. Nem lakhatnak ezek jól, mert a nagy kínálat és a kevés kereslet folytán a nagybirtokok letörték azokat a javadalmazásokat, amelyek a szerencsétlen munkásemberek életlehetőségeiül szolgálnak. A métermázsára és hektoliterre való mérés a konvenciós cselédek számára igen tragikussá teszi a helyzetet. Méltóztassék elgondolni, hogy az egyik birtokon, tegyük fel, 16—18 métermázsát mérnek a cseléd számára, ugyanazon a vidéken vagy egy más vidéken pedig ugyanennyi hektolitert mérnek. Tudjuk, hogy mindig a klimatikus helyzettől, az időjárástól függ az, hogy milyen fajsúlyú a termény. Már most ha megszorult a búza, nagyon sok uradalom a másodrendű terményből méri a konvenciót és azok az emberek így sokkal több korpát és kevesebb lisztet kapnak a terményből, amiből természetesen nem tudnak megélni és nem tudják azt családjuk élelmezésére felhasználni. Különösen szomorú állapotok vannak a szabolcsi nagybirtokosoknál, ahol csak kevés búzát mérnek vagy egyáltalában nem mérnek búzát konvencióban, ellenben rozsot mérnek és azt is lehetőleg keveset. Nagyon örülnék, ha a mélyen t. foldmívelésügyi miniszter úr elég erősnek érezné magát és azt mondaná, hogy amennyiben a nagybirtokosok rontották el a kereseti viszonyokat, rájuk bízza és tőlük követeli ezeknek a megjavítását, örülnék, ha a miniszter úr olyan szociális intézkedéseket tenne, olyan miniszteri rendelkezéseket adna ki számukra, amelyek ezeknek a szerencsétlen embereknek a helyzetét megváltoztatná. Alig fordult elő olyan téma ebben a Házban, amellyel kapcsolatban ne hivatkoznának arra a magyar népre, amely a katonaságot, ia kiválóságot adja, amely őstehetségeket produkál, ugyanakkor pedig ilyen mostohán kezelik azt a népréteget, amelyre nagyon és joggal támaszkodhatna a nemzet, mert benne van az az őserő, amit mi állandóan hirdetünk és keresünk. De nem lehet meg benne ilyen körülmények között, ha a jóllakásra való lehetősége sincs meg ennek a társadalmi rétegnek. Az arató munkásoknak, a százalékos, a részes munkásoknak az ügyét sürgősen miniszteri rendelkezéssel kellene elintézni. Roppant rossz a sora például a szabolcsi arató embernek, amikor a silány homokterületen, a homokparton vágja le a nagyszalmájú és kiskalászú rozstermést tizenhármad- vagy tizennégyed-
