Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

426 Az országgyűlés képviselőházának tekintettel arra, hogy a folyó évben arra számíthatunk, hogy nagy lesz a gyümölcstermésünk, ezt a nagy termést olyanképpen tanulják meg csomagolni az érdekelt gyümölcstermelő gazdák, hogy igenis, csak az elsőosztályú gyümölcs kerüljön lorgalomba, a másod- és harmadosztályú gyümölcs pedig szesszé főzessék ki, másrészt pedig a nők számára főző-, konzerváló- és gyümölcsaszalótanfolyamok állíttassanak fel abból a célból, hogy a kereskedelem részére meg nem felelő gyümölcs se vesszen kárba, hanem az a népfogyasztásba bekapcsoltassák. A méhtenyésztéssel kapcsolatban tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék az országban legalább is minden járásban egy ingyenes méhésztanfolyamot beállítani és legalább is a jövő esztendőben erre a célra nagyobb Összeget felvenni a költségvetésbe, mert a méhek nagy gazdasági haszna, mint az előbb is mondottam, nemcsak abban áll, hogy mézet termelnek, hanem igen nagy szolgálatokat tesznek a gyümölcstermeléssel kapcsolatban is, amikor a gyümölcsfákat megtermékenyítik. Statisztikailag is ki van mutatva, hogy azoknak a gyümölcsösöknek hozama, amelyekben méhek vannak, sokkal nagyobb, mint azoké, ahol a méhek nem segítik elő a fák megtermékenyítését A selyemhernyótenyésztésnél kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a beváltási árak nem felelnek meg. annak a munkának, amelyet a selyemhernyóteny észtők f végeznek. Ezért tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ezeket a beváltási árakat olyan összegben megállapítani, hogy a selyemhernyótenyésztéssel kapcsolatban végzett munka és a megfelelő haszon arányban legyen a selyemhernyók mennyiségével és értékével A konyhakertészettel kapcsolatban rámutatok arra, hogy nálunk igen kevés súlyt fektetnek arra, hogy a magyar földmívelő népet és a magyar földmunkásságot intenzívebb mezőgazdaságra vegyék rá és konyhakertészetre tanítsák. Ha lehetséges az, hogy egy mezőgazdasági országban, mint amilyen Magyarország, ezrével és ezrével jönnek be bolgárok és megélhetést találnak nálunk és foglalkozásuk után bizonyos hasznot is tudnak elérni, akkor feltétlenül szükséges a kérdés megoldása úgy. hogy a földmii nkásság körében propagandái csináljanak abból a célból, hogy a konyhakertészetbe bekapcsolódjanak és részükre megfelelő tanfolyam felállíttassák, ahol elsajátíthassák a konyhakertészet különféle ismereteit Minthogy a költségvetésben nem látom azokat az összegeket, amelyek mindezeknek a nagy céloknak megoldása céljából szükségesek, bár meg vagyok győződve a földmívelésügyi miniszter úr jó szándékáról, akit azonban a. kormány általában véve nem segít abban a törekvésében, hogy a nagy céloknak megfelelően tudja megoldani a kérdéseket, a címet nem vagyok hajtandó és nem vagyok kénes elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Veres János jegyző: Csoór Lajos! Csoqr Lajos: T. Ház! (Boconádi Szabó Imre: Már eleget beszélt! Az újságokban úgy sem lesz bent!) A amelyen t. földmívelésügyi miniszter úrnak az általános vitát bezáró beszédében elhangzott szavaiba kapcsolódom bele. A miniszter úr azt mondta, hogy nem 139. ülése 1936 június S-án, szerdán. tudja megérteni azt az álláspontomat, hogy a vadakat ki kellene irtani. Kérem, mélyen t. földmívelésügyi iminiszter úr, tény az, hogy a vadállomány nagy értéket képvisel, de kezdetben voltak vadállatok és azután lettek belőlük háziállatok. Az emberiség fokozatosan fejlődött odáig, hogy a vadállatokat megszelídítette és a háziállatokat értékesebbeknek tekintette, mint a vadállatokat. Már pedig, mélyen t. Képviselőház, itt arról van szó, hogy igaz, hogy 3—4 millió pengő értéket veszünk be az elejtett és élve elfogott vadak árából, de kénytelen vagyok leszögezni és .megállapítani azt, hogy az a terménymennyiség, amelyet ezek a vadak elpusztítanak, nem 3 millió, de 15 (millió háziállatnak az eltartására és azon keresztül imég szintén nagymennyiségű embernek az eltartására volna elegendő. Éppen azért, ha egy fokozatos fejlődós útján vagyunk, akkor igenis a vadak helyett a (háziállatokat és az embereket kell pártolnunk. (Derültség.) Mélyen t. Képviselőház! Ki van mutatva az, hogy három- vagy négymillió pengő a bevétel a vadállományból, de 10 millió hold föld van kiadva vadászati bérletbe ... (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Csak az export után annyi!) Qgajk.az export után annyi, a belföldi fogyasztásból mégegyszer annyi, tehát 8 millió pengő a bevétel, (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Több!) Hát 10 millió, bármennyit méltóztatik mondani, én akceptálom, de 10 millió hold vadászati terület van kiadva, ebből egy holdra esiik mondjuk 15 vagy 20 fillér vagy egy pengő, — mindegy, akárhogyan vesszük — ez 2—3 fej káposztának, vagy 2—3 bokor babnak az ára; ugyanakkor azon az egy hold földön nem két fej káposztát, hanem 30—50 fej káposztát és nem két bokor babot, hanem egész sorokat pusztítanak el a v.ada,k, tehát, mélyen t. Képviselőház, a szegény népnek, azoknak az éhező embereknek nevében, akiknek utolsó falat kenyerük van azon a földön, kérem azt, hogy az apró vadak, a, nyulak, a fácánok és a foglyok pusztítása ellen méltóztassék nekünk védelmet nyújtani. Jó, ne tessék a vadakat elpusztítani, rendben van, elfogadom, de tessék megtéríteni azt a kárt, amelyet ezek okoznak és tessék lehetővé tenni, hogy el legyen hárítva ez a kár, amelyet az ürgék, hörcsögök és az egyéb kis ragadozók okoznak. Miért pusztítanak ennyire? Azért, mert ma nem lehet a kutyákat kivinni a mezőkre, ennek következtében az összes egerek, ürgék és hörcsögök szaporodnak és a nyulakkal és az egyéb kis állatokkal együtt versenyt pusztítanak. Nemcsak azt kell néznünk, hogy ezek az állatok mennyit pusztítanak, hanem azok a kis vadak is pusztítanak, amelyeket ma nem lehet irtani. Nemcsak az én, véleményemnek adtam kifejezést, hanem a mélyen t. túloldalon is egy véleményen vannak velem, kérem tehát a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést a legsürgősebben rendezni. A másik dolog a mezőrendőri, törvényre vonatkozik, amely 45 évvel ezelőtt, 1891-ben készült. Ennek egyes rendelkezései ma annyira elavultak, annyira végrehajhatatlanok és szűkkörüek, hogy ma a mezőrendőrséget ennek alapján ellátni nem lehet. Ne méltóztassék rossznéven venni, hogy és mint egy verkli, — amint mondják — sorra felszólalok, de ezek olyan kérdések, amelyek bennünket, a népet, milliókat érdekelnek, mert milliókat érdekel