Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-139
Az országgyűlés képviselőházának 1 az embereknek, mert hiszen nyilvánvaló, hogy ezek a. hátralékok, amelyek a holdankénti 61 pengős annuitás alapján álltak elő, nem állnának fenn, sőt ők volnának pluszban, ha a 70 kilós búzaár ellenében juthattak volna ők is annakidején földbirtokhoz. Ismét és ismét találkozom itt azzal a véleménnyel, hogy felesleges ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. (Csoór Lajos: Ki mondta ezt? — Mózes Sándor: A túlsó oldalról, nem mi!) A földmívelésügyi miniszter úr maga a bizottságban, a 33-as bizottságban, itt a plénumban is mondotta. Állandóan azt a kijelentést hall,iuk, hogy nincs kitelepítés és bizonyos használati díj fizetésével ez a kérdés ideiglenesen rendeztetett. En ennek éppen az ellenkezőjét látom. A legsürgősebben bele kell nyúlni ezekbe a^ kérdésekbe. Nem akarok messzemenő követeléseket felállítani, de az igényjogosultakkal szemben hátralék vagy évi fizetés fejében többet, követelnie az államnak, mint amennyit nyilvános árverésen el lehet érni azért a földért, az én szociális érzékemmel s pénzügyi gondolkodásommal semmikép sem fér össze. Elvégre ezeket a kisembereket bizonyos mértékig jutalmazni akarták azzal a földdel, nem büntetni, nem bírságolni, nem az egész életükre tönkretenni. Ha 70 kilós bűzabér mellett szabadkézből tudunk földet bérelni, akkor miért követelünk ezektől az igényjogosultaktól több mint kétszerannyit, mint amenynyit a szabadforgalomban fizetni szokás és mint amennyiért ma ők maguk is megkaphatják a földet az eredeti tulajdonostól. Itt van egy bürokratikus csökönyösség. (Zaj. — Csoór Lajos: Az egész pénzügyi rendszer az!) amely az egyszer már formailag elintézett aktához ún hozzányúlni és inkább engedi ezeket az igényjogosultakat pusztulni. De még ott is, ahol a pusztulás tényleg nem következett be, méltóztassék annak a kisembernek lelkiállapotába belegondolni magukat, aki a rettenetes hátralékkal sújtva, az úgynevezett fizetési rendezések hatása alatt nem tudja, hogy máról-holnapra mi fog vele történni. Ha. telepítésről beszélünk, — mint ahogy kell róla beszélnünk — akkor méltóztassék először^ a kitelepítettek ügyét megszüntetni, tisztességes rendet teremteni azokban a kérdésekben, amelyek, mint megoldatlan problémák likvidálásra várnak- Ezek megoldása nem kerül pénzbe^ mert ha a kitelepítetteknél látjuk, hogy a felére kell leszállítani a használati díjakat, akkor métóztassék ezt a tisztességes, szociális szempontból is elfogadható rendezést nem a kényszer súlya alatt, hanem spontán, jó szívvel, jó lélekkel, megértéssel és a gazdasági viszonyok beható mérlegelése alapján megcsinálni. (Mózes Sándor: Emberiesen!) Én csak egy példát hoztam fel, de felhozhatnék itt akárhányat, hiszen deputációk járnak, az állomásokon nem tudok úgy átutazni, hogy két-három deputáció ne jönne hozzám. Csak arra a 300 tiszacsegei emberre utalok, aki azt kéri, hogy vagy hagyják meg a földjében, vagy pedig adjanak neki útlevelet, hogy kivándorolhasson az országból. Ezekkel a kérdésekkel mégis csak foglalkozni kell, ezeket nem lehet vállvonogatással elintézni, ezeket nem lehet úgy elintézni, mint a búzaértékesítés problémáját. Azt hallom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr szemrehányást tett nekem, hogy az én kijelentéseim hozzájárultak a búza árának romlásához. Ez rettenetes tévedés. Hiszen ha letagadjuk a problémákat, ezzel W. ülése 1936 június 3-án, szerdán. 423 a letagadással a problémák nem oldódnak meg. A búzaértékesítéssel is jobb előre foglalkozni, mint utólag rekriminálni úgy, mintahogy azoknak a kitelepítéseknek ügyében is történt. Éppen ezért a címet nem fogadom el- (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Képviselőház! Ennek foly : tatása az, amit bátor leszek előadni, a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet által létesített úgynevezett Faksz,-házak dolga. Ugyanaz a téma, mint amelyet előttem szólott mélyen t. Eckhardt képviselőtársam előadott. 300.000 ember jutott földreform-földhöz és mint a Faksz. évi jelentése mutatja, 59.000 és néhány száz ember jutott Faksz.-kölcsönhöz, hogy a kis falusi házát felépítse. Ma ezek éppenúgy sírnak és jajgatnak, mint a földhöz jutottak, hogy bár ne vették volna fel ezeket a kölesönöket. Mert nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a kilakoltatás és a házak elárverezése napirenden van, hiszen a parlament elé is ikerült már ez a kérdés és a sajtó is állandóan tárgyalta, hogy a Paksz.-házak ügyét valahogyan rendezni kell. Ebben a kérdésben én nem akarom a szenvedélyeket felkelteni és szítani, azonban egyre kénytelen vagyok rámutatni. A Faksz. alaptőkéje, amint a mérlege mutatja, 33 millió pengő, amelyet teljes egészében az állam jegyzett. Ebből a 33 millió pengőből egy évben 1 millió kamatjövedelem mutatkozik. Ugyancsak itt látjuk a mérleg szerinti 2 és fél millió pengő tartaléktőkét. Ha az állam pénzt áldozott arra, hogy a falusi nép a házát felépíthesse, hogy necsak az a darabka földje legyen meg, hanem házat is húzhasson fel rá, akkor ezt az alkalmat ne használja fel arra, hogy tartaléktőkét gyűjtsön, kamatjövedelemhez jusson és hogy osztalékot fizessen az államnak nyújtott kölcsönei után. A mérleg szerint az mutatkozik, hogy 500.000 pengőt osztottak ki osztalékként az államnak, azonkívül 500.000 pengőt elköltöttek adminisztrációra és nagy összegeket tartalékolnak. A Falusi Kislakásépítő Szövetkezet kérdését éppen úgy rendezni kell, mint a földreformföldek kérdését. Amint nagyon jól mondotta Eckhardt igen t. képviselőtársunk, a problémák elől nem lehet a fejünket homokba dugnunk, hanem a problémákat meg kell oldanunk, mert azok dübörögnek az ajtón és ha nem oldódnak meg, akkor azokból keletkeznek az olyan dolgok, mint a kaszáskeresztesek mozgalma amely végeredményben is százak és százak letartóztatásával járt. Az ilyen < meg oldott problémák alkalmasak hogy izgalmakat keltsenek és mindenféle szélsőségbe belevigyék a közönséget. Méltóztassék elhinni, hogy amikor 1500 pengő kölcsönt vettek fel ezek a szegény emberek, hogy a házukat fel; építhessék és jó drágán megvették az építési anyagot, ma az a ház 5—600 pengőt ér, vagy annyiért árverezi el a Faksz. akkor, ha az a szegény ember nem tudja törleszteni a részleteket. E tekintetben azt kérném, hogy a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr mondjon le erről a kamatjövedelemről és tartaléktőke^ gyűjtésről és tegye lehetővé azt, t hogy aki fizeti a Faksz.-tartozások törlesztését, az bizonyos kedvezményben részesüljön és ezáltal olcsóbban tudja megváltani a házát. Nem azt kívánom, hogy engedjék eia tartozását, mert nem vagyok olyan amorális alapon, hogy ha valaki felvette a kölcsönt, azt ne fizesse meg, 68*