Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

420 Az országgyűlés képviselőházának Rakovszky Tibor jegyző: Klein Antal! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki követ­kezik? Rakovszky Tibor jegyző: Mózes Sándor! Elnök: Mózes Sándor képviselő urat illeti a szó ! Mózes Sándor: T. Ház! A bortörvény egyik rendelkezése értelmében abban az esetben, ha az országban bő bortermés mutatkozik, a föld­mívelésügyi miniszter úr elrendelheti bizonyos vidékeken a zárlatot abból a célból, hogy a bor ára bizonyos szintet megtarthasson. Tekintet­tel arra, hogy a folyó évben az eddigi jelek szerint nagyon bő bortermésre van kilátás, már most idejében, a termés leszüretelése előtt felhívom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy arra az esetre, ha nagy bortermés volna az országban, előre intézked­jék abban a tekintetben, hogy a bortermelők ne legyenek teljesen kiszolgáltatva a közvetítő kereskedelemnek. Tisztelettel rámutatok arra a lehetetlen állapotra, hogy a borértékesítés az országban a mezőgazdasági lakosság részéről tulajdon­képpen teljesen szervezetlen. A termelők szü­ret alkalmával teljesen ki vannak szolgáltatva azoknak az ügynököknek, akik az ország kü­lönböző részeiről megjelennek a szőlős vidéke­ken és egymással versenyezve nyomják le a must árát. Ezelőtt egy évvel, amikor az a bő termés volt, az eső^ következtében megtörtént az, hogy a bor árát a szüret alkalmával 18 fillérről 3—4—5 fillérre nyomták le, csak azért, hogy két hónap múlva 25 meg 30 fillérért adja tovább az összevásárolt bort a közvetítő keres­kedelem. A kormánynak nemcsak az a köteles­sége, hogy gondoskodjék arról, hogy az adófi­zetők befizessék adójukat, hanem az is köteles­sége, hogy megóvja az adófizető polgárságot az oly mértékű kizsákmányolástól, amilyen ki­zsákmányolásnak sokszor szemtanúi vagyunk az aratás és a szüret alkalmával. Ezért tiszte­lettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, intézkedjék abban a tekintetben, hogy a bor­termelők ne legyenek kénytelenek termésüket ilyen lehetetlenjirakon értékesíteni, minimálja maligán-fokonként a must árát, minimálja szeszfokonként a bor árát és határozza meg azt az árat, amelyen alul bizonyos maiigánfokú mustot vagy szeszfokú bort ne lehessen meg­vásárolni, mert mégis bizonyos védelmet kell szolgáltatni a bortermelőknek akkor, amikor a borfogyasztási adó 9 fillér és amikor előfordul­hat az, hogy a borfogyasztási adó a bor árának háromszorosa. Feltétlenül védelmet kell nyujtni a borter­melőknek s minthogy remélem, hogy ez a föld­mívelésügyi miniszter úr részéről feltétlenül meglesz, ezt a címet a miniszter úr iránti bi­zalomból elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon es a középen,) Elnök: Szólásra következik 1 ? Rakovszky Tibor jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Képviselőház! Én is a bor­törvényről akarok egynéhány szót szólni. Azt a végrehajtási utasítást, mélyen t. földmíve­lésügyi miniszter úr, amely eddig elkészült, nem szabad kiadni, mert abban olyan zaklatá­sok és olyan lehetetlen követelések vannak a termelőkkel szemben, amelyeket azok nem fog­nak tudni teljesíteni. A legkisebb szőlőtermelő is 8—10 különféle írásbeli bejelentésre lesz kö­telezve, ha az a végrehajtási utasítás megje­lenik- Nagyon kérem a mélyen t. földmívelés­139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. ügyi miniszter urat, hogy ezeket a különféle céltalan és haszontalan bejelentési kötelezett­ségeket, amelyeket a bortörvény végrehajtási utasítása eddig tartalmaz, törölni méltóz­tassék. A másik kérdés, amellyel foglalkozni aka­rok, az úgynevezett direkt-termő nova-szőlők kérdése. Nagyon jól tudjuk, mélyen t. Kép­viselőház, honnan fúj a szél, miért indítottak ezek ellen akciót és miért akarják mindenáron kiirtani nyakló nélkül ezeket a direkt-termő szőlőket. Nem védelmezem és gazdasági szem­pontból nem is védelmezhetem a direkt­termő szőlőket, (Müller Antal: Rossz bort te­remnek!) csak lehetőséget kell adni arra, hogy a gazdák tönkremenetele nélkül történjék meg ezeknek a szőlőknek egyrészt kicserélése, más­részt pedig átoltása. Látom, hogy a földmíve­lésügyi költségvetésnek ebben a részében bizo­nyos kis tételek vannak felvéve arra, hogy eze­ket a direkt-termő szőlőket átoltsák csemege­szőlőkké, de éppen azért, mert C3ak fokozato­san halad ez a dolog, megfelelő időt kell hagyni arra, hogy ezek a különösen zalai, so­mogyi és egyéb vidéki kisgazdák, akiknek igen lényeges tétel a direkt-termő szőjő. ne legye­nek kényszerítve ezeknek kipusztítására. Még egy kérdést leszek bátor említeni az­zal a nagy gyümölcsterméssel kapcsolatban, amelyről előttem szólott képviselőtársam be­szélt. Ez a kérdés ugyan talán inkább a pénz­ügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, de azért a földmívelésügyi miniszter urat is kérem en­nek kedvező megoldására. Ez pedig a kisüst kérdése. Ne méltóztassék talán mosolyogni ezen. Volt idő. amikor ez kormányprogramm volt, és volt idő, amikor ezen miniszterek buk­tak meg. A kisüst kérdése most is igen fontos és igen súlyos kérdés. (Mózes Sándor: Nem cu­korból főznek ott szeszt, mint a szeszgyárak!) Tudnunk kell azt, hogy gyümölcstermé­sünk jelentékeny része megfelelő kisüsti felfő­zés nélkül el fog pusztulni, mert mint előttem szólott t. képviselőtársam ma is mondotta, a gazdák nem r bírják leszedetni a termést, ha nem tudják értékesíteni, mert a csomagolás és a fuvar többe kerül, mint amennyi árat kap­nak érte. (Eckhardt Tibor: Az idén nagy prob­léma lesz, az biztos!) Itt van tehát egy lehetőség, mélyen t. Ház, Igyekezzék a földmívelésügyi miniszter úr oda­hatni, hogy hat hónapra, erre az idei szezonra, függesszék fel a kisüstök szeszadóját azért, hogy a másodrendű és harmadrendű gyümöl­csöt a szeszfőzők ott a helyszínen felfőzhessék és így csak elsőrendű gyümölcs kerüljön a piacra, amiért a gazdák kellő árat tudnának elérni a budapesti piacon is és az exportpiaco­kon is. Mert, hogy felszállítsák a harmadrendű gyümölcsöt is Budapestre és ezzel letörjék min­den terménynek és minden gyümölcsnek az árát: ez nem közgazdasági érdek. Ettől meg lehet menekülni akkor, ha lehetővé teszik azt, hogy ott a helyszínen kisüstökön felfőzzék az ilyen gyümölcsöket. Nem akarok nagy tőkét kovácsolni abból, hogy a mostani angol király itt a barackpálin­kát nagyon megszerette és annak ezzel reklá­mot csinált. Bár az egyes szeszgyárosok, akik­nek érdekük a pancsolt szesz készítése, tagad­ják, hogy a kisüstön főtt pálinkának volna külföldön piaca, ezzel szemben a viszonyok azt mutatják, hogy igen jelentékeny mennyiséget lehetne ott megfelelő áron értékesíteni. De ha ezek nem is volnának jelentékeny mennyisé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom