Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

Az országgyűlés képviselőházának ják, akkor a fővárostól távolabb eső részen, valahol a Duna mentén, vagy más vízmelletti vidéken, ahol a bolgárkertészetet is gyakorlatilag lehet tanítani és tanulmányozni, nagyobb területet lehetne vásárolni és ugyanabból a pénzből át lehetne helyezni oda ezt a kertészeti tanintézetet. Ez azért szükséges, mert a kertészeti tanintézetre nemcsak a magasabbfokú oktatás, hanem az alacsonyabfokú oktatás szempontjából is nagy szükségünk lesz a jövőben. Ha ugyanis a mélyen t. kormányzat a termelés átalakítására akar hatni, akkor a szántóföldi termelés mellett a kertészeti termelésre is jelentékeny figyelmet kell fordítania; ebben az esetben kellő számú szakképzett emberre van szükségünk, ez pedig csak akkor lesz lehetséges, ha a kertészeti tanintézet nemcsak magasfokú, hanem alacsonyfokú oktatást is fog végezni és minél szélesebb körben fogja ezt a munkát kifejteni. Ennek a most tárgyalás alatt lévő címnek második része a méhészetre vonatkozik. Én paraszti ember lévén, megint paraszti kérdésekkel foglalkozom és a méhészetet nagyon fontosnak tartom. Előttem szólott t. képviselőtársam már említette ezt a kérdést. Én az általa elmondottakon túlmenőleg vagyok bátor egyes dolgokra rámutatni. Az országban 350.000 méhcsalád van, amelyek 21 millió pengő értékű mézet termeltek, de — amint t. képviselőtársam mondotta — sokkal nagyobb az a közvetett haszon, amelyet a méhek a növények megtermékenyítése által idéznek elő. Magyarországon 34.000 a méhészek száma. Ha összehasonlítjuk a másfél millió kisgazdának és törpebirtokosnak a számát ezzel a 34.000-es számmal, akkor azt látjuk, hogy méhészettel a közönségnek csak igen kis része foglalkozik. Ha azt látjuk, hogy 350.000 méhcsalád van, akkor azt is látjuk, hogy minden ötödik kisgazdára esik egy méhcsalád, ami igazan nem sok. Pedig megállapíthatom, hogy a gazdaközönség nagymértékben érdeklődik a méhészet iránt. Egy" méhészeti könyvet adtam ki és csak egyszer kellett meghirdetnem, máris nem lehetett elegendő példányt kiadni belőle, annyian keresték és anynyian szerezték meg. Csakhogy tankönyvből nem lehet kellőképpen megtanulni a méhészetet, (Mózes Sándor: Tanfolyamokat kell felállítani!) hanem, mint jól méltóztatik mondani, tanfolyamokat kell létesíteni. Van nekünk Gödöllőn ilyen méhészeti tanfolyamunk. Egy esztendő alatt hat, vagy nyolc tanuló végzett méhészeti tanfolyamot. Két évig tartott a tanfolyam, tehát két évig fenntartottunk egy nagy intézményt azért, hogy hat tanuló ^elvégezze. Ugyanakkor Gödöllőn tartottak három 18 napos tanfolyamot is és ezeken 75 hallgató vett részt, ami azt Ijelenti, hogy egy-egy tanfolyamon 25-en vettek részt. (Mózes Sándor: Azért, mert fizetni kell! Ingyen kellene tanítani!) Kerületi tanfolyamokat is tartottak és azokon összesen 100 hallgató vett részt. Együttvéve tehát még 200 embert sem oktattunk ki a méhészetre, holott az — mint voltam bátor említeni — évenkint milliókat jelent közvetett termelési értékben a gyümölcs és a többi termény megtermékenyítése által. Nagyon kérem a t. földmivelésügyi miniszter urat, hogy méltóztassék vidékenkint, járásonkint lehetőleg mindenütt ingyenes méhészeti tanfolyamokat rendezni (Helyeslés balfelől.) — hiszen nem sokba kerülnének ezek, >9. ülése 1936 június 3-án, szerdán. 419 amint méltóztatott említeni — és egyúttal lehetőleg odahatni, hogy legalább egy méhcsaládot adjanak ki díjtalanul, vagy hitelbe azoknak a kisgazdáknak, akik tanfolyamot jártak és akik méhészettel akarnak foglalkozni. (Jenes András: Miért díjtalanul? — Mózes Sándor: Azért, hogy minél többen menjenek!) Ha az illető csak csekély összeget is fizet, mondjuk, fizessen 2 pengőt, vagy 5 pengőt, — az a fontos, hogy megvessük az alapját annak, hogy a méhészet lehetőleg fejlődjék. Arról — azt hiszem — még sokáig nem lehet szó, hogy a kincstár lemondjon a cukor adójáról, amelynél az 1 pengő 40 fillérnek több mint a fele kincstári részesedés. Adatok mutatják azt, hogy a falu népe nem tudja magát cukorral ellátni és ez (fejlődésére, egészségére a legnagyobb mértékben hátrányos. Legalább ezt a közvetett utat, a méhészettel és a mézzel való ellátást biztosítsuk tehát, amely nem kerül jóformán semmibe. Ha a mélyen t. kormány csak arról gondoskodik, hogy az emberek ezen a háromhetes, vagy egyhónapos tanfolyamon a kaptárkészítést és a méhészeti kezelést gyakorlatilag megtanulják, akkor a méhészet nagymértékben fejlődni fog. Még egy kérdést vagyok bátor megemlíteni és ez a csomagolás kérdése, amely az értékesítéssel kapcsolatos. Termelünk kertészeti cikkeket és gyümölcscikkeket s nagyon lényeges az, hogy ezek a cikkek kellőképpen legyenek csomagolva és legyenek értékesítve. A földmivelésügyi kormányzat két helyen tartott egy esztendőben csomagoló-tanfolyamot. Igazán szégyelném beírni abba a beszámolóba, amelyet a földmivelésügyi kormány ezekről a kérdésekről kiadott, hogy amikor Magyarország területén a gyümölcsnek, és a kertészeti terményeknek csomagolása tekintetében lehetetlen állapotok vannak és amikor az értékesítésnek éppen ez az akadálya, akkor két helyen tartanak egy esztendőben csomagolási tanfolyamot. Tucatszámra lehet megjelölni azokat a íközpontokat, amelyek a legnagyobb mértékben termelik ezeket a kertészeti cikkeket. Méltóztassék tehát odahatni, hogy ilyen csomagoló-tanfolyamok százszámra legyenek a községekben. Egykét esztendő alatt ezt el lehet végezni és akkor nincs rá tovább gond. Ez volna a földmívelési politikának az a szociális irányzata, amely lehetővé tenné, hogy az emberek megtanulnák azt, ami nekik legközvetlenebbül szükséges és ennek anyagi előnyeit is élveznék, mert nem kétséges, hogy ha helyesen csomagolnak, akkor jó termést visznek piacra és annak árában megkapják az egész termés értékét, a csomagolás tehát az értékesítés legnagyobb problémája. Ezek a kérdések hiányoznak ebből a címből és ezt olyan nagy hiánynak tartom, hogy amiatt a címet nem tudom elfogadni. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha. szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A 8. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 9. cím. Rakovszky Tibor jegyző (felolvassa a 9. címet). "l^'lnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: if j. Balogh István! Elnök: ifj. Balogh István képviselő urat illeti a szó! (ifj. Balogh István: Nem kívánok szólnji!) Szólásra következiki