Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

416 Az országgyűlés képviselőházának 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. reteszi, mert két-három esztendeig tart, legjobb esetben egy esztendeig, amíg: eladásra Jelneveli az állatot, azután eladja, a pénzt felveszi, amelyet hamarosan elkölt, mert szüksége van reá s akkor kezdődik a per és vissza kellene adnia a felvett összeget, amelyet az állatért kapott, de nem tudja visszaadni, perek, végrehajtások keletkeznek, úgy hogy azért az állatért, amelyért kapott 150—200 pengőt, a végén 30*0—400—500 pengőt kell visszafizetnie, és ebben tönkremegy. Ez szükségessé tenné azt, hogy az állatkereskedelem kérdésében határozott és pontos intézkedések lennének, és lehetőleg írásbeliséghez volna kötve az állatok átruházása nemcsak a járiatok tekintetében, hanem a szerződés főbb feltételei tekintetében is. Tekintettel arra, hogy általában hiányzik a költségvetésnek ebből a részéből is a megfelelő dotálás, de különösen hiányzik az állategészségügyi védelem szempontjából, ezt a címet nem tudom elfogadni. Elnök: Kíván még i valaki az 5. címhez szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 5. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az 5. címet elfogadja. Következik a 6. cím: »Gazdasági szakoktatás.« Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa a 6. címet). — Mózes Sándor. Elnök: Mózes Sándor képviselő urat illeti a szó. Mózes Sándor: T. Ház! Amikor a mezőgazdasági szakoktatásról beszélünk, rendszerint azokra az intézetekre szoktunk gondolni, amelyeket a kormány a múltban már felállított. Megengedem és elismerem, hogy ezek az intézetek a,z adott körülmények között feladatukat megfelelően látják el, azonban ezeknek a meglevő intézeteknek az a hibájuk, hogy elsősorban nagyon korlátolt számban tudják felvenni a növendékeket, másrészt pedig azok a gazdaságok, amelyek az intézet körül fel vannak állítva, nincsenek megfelelően instruálva. így van ez például az országszerte hírnévre szert tett szarvasi Tessedik Sámuel középfokú mezőgazdaságig intézetnél is, amely csak nagyon korlátolt számban tudja felvenni a növendékeket, s az a 40 hold ingatlan, amellyel ez a középfokú intézet rendelkezik, nincs megfelelően instruálva, úgyhogy azok a tanulóik sem részesülhetnek megfelelő szakoktatásban, akik az intézetben férőhellyel rendelkeznek. Ezért kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy ezeket a középfokú és alsó fokú mezőgazdasági intézeteket megfelelően kibővíteni és gazdaságukat megfelelően beinstruálni méltóztassék. A gazdasági szakoktatással kapcsolatban rá kell azonban mutatnom a mezőgazdasági szakoktatás azon hiányaira, amelyek nincsenek kapcsolatban a meglevő gazdasági tanintézetekkel. Itt a téli mezőgazdasági szakoktatásra gondolok, amelyet iminden községben meg kellene valósítani. A mezőgazdasági szakoktatás ezen a téren teljes mértékben hiányzik. A termelési ágak nagyrésze a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság körében teljesen ismeretlen. Amikor propagandát folytatunk országszerte a gyümölcstermelés érdekében, akkjûr elfelejtünk propagandát csinálni azokkal a mezőgazdasági ágakkal kapcsolatban is, 'amelyek szoros összefüggésben vannak a gyümölcstermeléssel. Itt legelsősorban a méhészetre gondolok. A méhészet nemcsak azért fontos mezőgazdasági ág, mert a méhek mézet termelnek, hanem azért is, mert a méhek igen nagy szolgálatot tesznek a gyümölcsösben, akkor, amikor a gyümölcsfákat megtermékenyítik. Németországban egy márkát, Kaliforniában pedig egy dollárt szoktak fizetni egy kas iméhért, amelyet a méhész kölcsönad a gyümölcstermeléssel foglalkozó földmíveseknek abból a célból, hogy ezek a méhek a, gyümölcsfákat megtermékenyítsék. Helyesnek tartom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr megvalósítja a községekben a mezőgazdasági szaktanácsadói intézményt, amelynek a hivatása az, hogy a földmívesnépességnek mezőgazdasági szakügyekben megfelelő tanáccsal szolgáljon. Szükségesnek tartanám azonban azt is, hogy necsak ilyen mezőgazdasági szaktanácsadót állítson fel községenként, hanem ezzel kapcsolatban állítsa fel a jogi szaktanácsadói intézményt is és pedig abból a célból, hogy a falu földmíveslakosságát megszabadítsák az ügynökök támadásától és bárkinek a támadásától (Baross Endre: Az ügyvédeknek!) és ne tudják felhasználni a földmíveslakosság tudatlanságát arra, hogy olyan ügyletek megkötésére vegyék rá, amelyek annak a földmíves embernek sokszor egész anyagi tönkretételét idézik elő. Ha ezek a jogi szaktanácsadók országszerte működnének, akkor nem kötnének meg ezek az emberek olyan ügyleteket, amelyek végeredményben sokszor az egész család tönkretételét idézik elő. A meglévő és a jövőben felállítandó mezőgazdasági szaktanfolyamok azonban csak abban az esetben töltenék be teljes mértékben hivatásukat, ha nemcsak a férfi lakosságot látnák el megfelelő szaktanácsokkal és ismertetnék meg a szükséges szaktudással, hanem ha belekapcsolnák ezekbe a szaktanfolyamokba a nőket is. Azt szokták mondani hazánkról, hogy tejjel-mézzel folyó kánaán vagyunk és a mellett állandóan arról panaszkodunk, hogy nem tudjuk fölös gabonatermésünket, állatainkat, élelmiszereinket, borunkat, gyümölcsünket külföldre eladni. Ezzel kapcsolatban egyrészt azt tapasztaljuk, hogy a munkanélküliek nem tudnak megfelelő munkához jutni, így nem tudnak a fogyasztásba bekapcsolódni, másrészt pedig azt, hogy a falu lakosságának táplálkozása igen hiányos. Ezen a helyzeten okvetlenül segíteni kell és meg kell tanítani a magyar falu asszonyait legelsősorban arra, hogy főzzenek — talán abba a helyzetbe is kell előbb hozni őket, hogy legyen miből főzniök — és ha ez megtörtént, akkor rá kell szoktatni őket a gyümölcstáplálkozásra, meg kell tanítani őket a gyümölcs aszalására, (Baross Endre: Ez helyes!) konzerválására, mert a magyar falu népének, táplálkozása teljesen egyoldalú, egészségtelen, és a kormány nagy szolgálatot tenne a magyar népnek, (Csoór Lajos: Az egész nemzetnek!) — mert ez a magyar nép egészségügyével van kapcsolatban — ha a magyar aszszonyokat és a magyar népet főzőtanfolyamok felállításával a gyümölcs fogyasztására is rászoktatná. Annál is sürgősebb a gyümölcskonzerváló és gyümölcsaszaló tanfolyamok fel-