Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

Az országgyűlés képviselőházának állítása, mert az idén az előjelek szerint komoly kilátás van arra, hogy nagyon bő gyümölcstermésünk lesz. Arra is számíthatunk, hogy ezt a gyümölcsmennyiséget egészen biztosan nem lesz módunkban külföldre szállítani, és azért nagyon üdvös volna, ha nem kerülne falusi gyümölcstermésünk ismét abba a szerencsétlen helyzetbe, amelyben pár évvel ezelőtt volt, amikor a gyümölcsöt még arra sem tartották érdemesnek, hogy felszedjék, hanem otthogyták a fáról leesve megrothadni. Feltétlenül szükség van tehát ezeknek a tanfolyamoknak a felállítására. Minthogy azok az Összegek, amelyek a f öldmívelésügyi tárca költségvetésébe felvétettek, nincsenek arányban azokkal a nagy célokkal, amelyeket mezőgazdasági államban a mezőgazdasági lakosság* érdekében meg kell valósítani, a címet nem fogadom el. Elnök: Kíván még valaki a 6. címhez szólani? (Nem!) Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 6. címet elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a 6. címet elfogadta. Következik a 7. cím: »Vízügyi szolgálat.« Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a címet felolvasni. Veres Zoltán jegyző (olvassa a 7. címet). Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Klein Antal! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Dulin Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Mózes Sándor! Elnök: Mózes Sándor képviselő urat illeti a szó! Mózes Sándor: T. Ház! A vízügyi szolgálattal kapcsolatban a dunavölgyi lecsapoló és öntöző társulat csatornahálózatával kívánok foglalkozni. Sok panasz hangzott el már ezzel a csatornával kapcsolatban. Első hibája az, hogy esős évszakban nem tudja levezetni a vizet, második hibája pedig az, hogy a magasabban fekvő helyről levezetvén a vizet, sok esetben olyan helyeken is áradást okoz, ahol azelőtt soha árvíz nem volt. Ez történt az idén is: március és április havában, valóságos árvizet zúdított a csatornamenti községek lakosságának földjeire. A vetések víz alá kerültek, a legtöbb esetben elpusztultak, vagy ha nem is pusztultak el, a vetések minősége feltétlenül leromlott. Ezen csatorna után a csatornamenti községek gazdái már 1900 után fizettek ártéri járulékot. Az 1900-tól a háborúig terjedŐ időben lefizetett ártéri járulékot a társulat hadikölcsönökbe fektette be és így az ezalatt a 14 év alatt lefizetett ártéri járulék teljesen elértéktelenedett. 1917-ben a kormány a gazdák megkérdezése nélkül miniszteri biztost rendelt ki a csatornatársulat élére, aki 1917-től 1928-ig, a csatorna kiépítésének napjáig? millió pengő kölcsönt vett fel a vízjogi törvény rendelkezései ellenére és az érdekelt gazdák megkérde139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. 417 zése nélkül. Az 1885 : XXIII. te, a vízjogi törvény, úgy rendelkezik, hogy csatorna kiépítése az érdekelt gazdák megkérdezése nélkül nem történhetik. Mégis megtörtént ebben az esetben, hogy a miniszteri biztos a gazdák tiltakozása ellenére számukra meg nem felelő helyen építette ki ezt a csatornát és vett fel kölcsönöket, hiszen tekintettel arra, hogy az öntöző és vízlecsapoló társulat autonómiája fel volt függesztve, az hozzá nem járulhatott. A csatorna kiépítése után a kormánybiztosság csatornajárulókokat szabott ki az érdekelt gazdaközönségre és a teljesen hasznavehetetlen szikes földek egy holdjára 3 pengő 95 fillér, a szikes legelőre 7 pengő 92 fillér és a használható földre pedig 10 pengő 56 fillér ártéri járulékot szabott ki. Az egész kölcsönt, a 7 millió pengőt hét év alatt szándékozott a csatornatársulat az érdekelt gazdákon behajtani. 1930-ban összesen 1,048.000 pengő volt kivetve. Jellemző azonban a körülményekre és arra, hogy milyen magasak ezek az ártéri járulékok, az, hogy mindössze 594.000 pengőt sikerült behajtani. Semmiképpen sem tudok tehát egyetérteni az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak azzal &

f felfogásával, hogy a csatorna kiépítése nem állami feladat. Ebben a konkrét esetben, amikor a gazdák megkérdezése nélkül olyan helyen vezették a csatornát, amely ellen a gazdák tiltakoztak, és akkor, amikor a kormánybiztos az autonómia felfüggesztése után a gazdák megkérdezése nélkül vett fel 7 millió pengőt az érdekelt gazdák terhére, feltétlenül fel kell tenni a kérdést, vájjon ebben a konkrét esetben nincs-e szükség arra, (Mayer János: A törvény rendelkezik!) hogy a 7 millió pengő kölcsönt okvetlenül felvegyék az állami tartozások közé és a földmívelésüff.vi miniszter találjon módot a pénzügyminiszterrel egyetértőleg arra, hogy ez a 7 millió pengő állami rendezés tárgyává tétessék. Tekintettel arra, hogy beigazolódott az évek hosszú során át, és maga Ivády Béla volt földmívelésügyi miniszter úr minisztersége idején megállapította, hogy súlyos műszaki hibák történtek ezzel a csatornaépítéssel kapcsolatban és megtörtént, hogy a víz, a helyett, hogy lefelé folyt volna Baja felé, sokszor árvíz idején Baja felől Pest felé viszszafolyt és olyan .vidékeket árasztott el árvízzel, ahol sohasem volt víz, tekintettel továbbá arra. hogy nem hasznot, hanem kárt okozott a gazdáknak, kérjük, hogy azt a kárt, melyet nem a gazdák, nem az autonómia okozott, hanem amely éppen az autonómia felfüggesztése következtében következett be, az állam vállalja mag'ára és ezzel mentesítse a gazdákat azoktól a károktól, amelyek a csatorna megépítése következtében állottak elő. Rá kell mutatnom arra, hogy Izsák községben lecsapoltak egy többezer holdon elterülő tavat, a Kolontót, pedig a Kolontó volt úgyszólván: fő jövedelmi forrása Izsák földmlves lakosságának, mert ott nádat termeltek, halat halásztak onnan és ma teljesen értéktelen és terméketlen terület ez a Kolontó. Ma e tekintetben egyetlen vágya és kívánsága van Izsák község lakosságának, és ez az, hogy találjon módot a földmívelésügyi kormányzat arra, hogy a vizet erre a területre visszabocsássák, hogy vissza állíttassák a régi helyzet, hogy újból nádat termeljen a tó és halászhasson a lakosság. Ehhez járul még az egészségügyi szempont is, hoerv újból egészséges levegővel áraszsza el a vidéket, mert ma az történik, hogy nyáron keresztül teljesen kiszárad a tó, a zsom-