Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

412 Az országgyűlés képviselőházának kell kifejezést adnom, hogy a következő esz- • tendőkben ez a baromfitenyésztés nagyon alá fog szállani, mert teljes megállapítást nyert, hogy egyáltalán nem érdemes vele foglal- > kőzni, hiszen 60—70 filléres árért pulykát, vagy aprólékot nevelni egyáltalán nem érdemes. Ez a (helyzet annak tudható he, hogy azokat az árakat, amelyeket talán lehetne ezekért a baromfiakért kapni, egyes (kereskedők vágják zsebre, nem pedig a termelők. Tulajdonítható ez aj főváros magas vámjainak, a főváros vámsorompóinak is, ami igen helytelen dolog és amire előbb-utóbb a főváros fog ráfizetni, mert ha kevesebb lesz az aprólék-produkció, akkor mindenesetre drágábban fogják majd itt megkapni aizit. A tejtermelésnél ugyancsak, éppen ezek az eshetőségek forognak fenn. Amikor vidéken a tej csarnokok 8 fillérért szedik Ibe a tejet, a fővárosiban 26 fillérért, sőt 30—32 fillérért adják a tejet. El sem tudjuk képzelni a termelést akkor, amikor a termelőnek 8 fillérért oda kell adnia a tejet, habár ez nem kifizetődő. De hogyan lehet akkor, hogy majdnem négyszeres árat kell azért adni? Ha meggondoljuk, — nem is olyan sok szakértelem kell hoszá — a tej előteremtése, előállítása, kitermelése a valóságos értök; ez sokba kerül, mert .elsősorban ott van a tehén bevásárlása, azután a takarmányozás, az etetés, itatás, megfejése, — s akkor még mindig csak 8 fillért kap a termelő, annyiért kell elvesztegetnie a tejet, ellenben a további kézben a tovább adással ez az ár a 3—4-szeresére emelkedik. Ez helytelen do^ log és itt is be fog [következni a következő években, hogy a termelés alá fog szállni, ha megfelelő árat nem biztosítunk a termelőnek. Éppen azért fel kívánóm hívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy a baromfitenyésztésnél és az értékesítésnél is lehetőleg figyelemmel kell lenni arra, hogy megfelelő árat biztosítsunk a termelőnek, valamint a tejtermelésnél és a tej eladásánál is, hogy >a termelők jobban jöjjenek ki termeivényeikkel. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik Dulin Jenő képviselő úr. Dulin Jenő: T. Képviselőház! A 3. címnél, a rendkívüli bevételeknél az első rovat alatt tej szövetkezetek részére adott kölesönökből 56-940 P van feltüntetve, szemben a tavalyi 105.000 pengővel, az indokolás szerint azért, mert a törlesztési részletek kisebb mérvben válnak esiedékessé. A múlt tapasztalatai általában azt mutatják, hogy ezek az előirányzatok meglehetősen illuzóriusak, mert például az 1934/35. évi zárszámadás siaerint az előirányzatban a korábbi 108.000 pengővel szemben csak 55.965 pengő Íratott elő és tényleg befizettetett 285 pengő 13 fillér, úgyhogy figyelembevéve a múlt évi hátralékot, ennél a rovatnál összesen 185.600 pengő hátralék «mutatkozott. Ezenkívül volt a földmívelésügyi tárcának 585.434 pengő követelése. Ez az összesen 721.000 pengőt kitevő követelés ara Országos Magyar Tej szövetkezeti Központtal szemben, az úgynevezett Omtk.val szemben állott fenn. Ez egy privilegizált vállalat, amelynek a kölcsönét 10 esztendő alatt kamatmentesen kellene visszafizetnie az államnak, ezzel szemben azonban a tényleges helyzet egészen más. Az 1934/35. évi zárszámadás adatai szerint az Omtk. felhatalmaztatott, hogy a Dőry-féle > 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. konzervgyár szanálása alkalmából (Klein Antal: Hányadik szanálás?) 129.500 pengő összegű részvényt jegyezzen. (Klein Antal: Hányadszor szanálják?) Erre azután kapott egy olyan engedményt, hogy ez a 129.500 pengő elengedtetett a 721.000 pengő tartozásából. A Dőryféle konzervgyár tehát tulajdonképpen egy 129.500 pengős nemzeti ajándékot kapott, hogy , a bukástól valamiképpen kimentestsék. Az Omtk. ezenkívül még azt az előnyt is > kapta, hogy eltekintve attól, hogy 129.500 pengő leíratott a 721.000 pengős tartozásából, a 721.000 pengős tartozásra'sem kellett fizetnie további részleteket, amíg annyi jövedelme be nem folyik, ami ennek a 120.500 pengős részvény j egy zésnek a költségeit fedezi. Itt tehát azt látjuk, t. Képviselőház, hogy míg az Omtk. nem fizeti vissza az államnak ezt a 129.500 pengőt, addig az Omtk. a tagszövetkezetektől az egész 129.500 pengőt szépen bevasalja; minthogy pedig a tej szövetkezeteknek kisgazdák a tagjai, azért ez lényegében anynyit jelent, hogy a Dőry-féle konzervgyár egész anyagi válságát a kisgazdák pénzével szanálják. Szerény véleményem szerint ez a befektetés helytelen, mert hiszen egy ilyen gyárat ilyen óriási összeggel támogatni egyáltalában nem felel meg a közérdeknek. Ettől eltekintve, az 1934/35. évi zárszámadásban még 10.250 pengő értékű részvényt jegyzett a földmívelésügyi tárca. Összesen tehát 93.000 pengő értékű részvénye van egy olyan gyárná], amely egy fillér osztalékot sem fizet. Ez a gyár tehát ezt az óriási összeget tulajdonképpen ajándékba kapja. Ezt annál különösebbnek tartjuk, mert hiszen most az abeszszín háború idején ezek a konzervgyárak tudvalevőleg készleteiket mind eladták, minden konzervgyár nyereséggel zárt, tehát a Dőry- i féle konzervgyárnak is feltétlenül nyereséget kellett elérnie. Ennek ellenére egy fillér osztalékot sem fizet, sem magánosoknak, sem az államnak. Mindenesetre arra kérnénk a földmívelésügyi miniszter urat, hogy ilyen gyárakat ne méltóztassék ilyen óriási összegekkel támogatni, mert ez a támogatás semmiképpen sem egyeztethető össze az általános agrárérdekekkeL (Klein Antal: Hányszor szanálták és kik az igazgatók? Igen érdekes nevek jönnének ott ki!) Sokszor azt látjuk, hogy a legszükségesebb kiadásokra sincsen pénz. Az imént Klein Antal igen t. képviselőtársam beszélt a Sió szabályozásáról, beszélt arról, hogy a Sió szabályozására nem találnak pénzt. Igaz, hogy ott néhány millióra volna szükség, de az is^ kétségtelen, hogy a sok százezer pengőből adódik öszsze a millió. Itt látunk mindjárt 129.000 pengőt, amit tényleg el lehetett volna kerülni, amit nem kellett volna kiadni. Ilyen sok 129.000 pengő mindenesetre lehetővé tenné olyan beruházások eszközlését, amelyek a köz érdekében nagy hasznot mutatnának fel. Ennél a címnél a szérumok kérdésére is leszek bátor néhány megjegyzést tenni, kapcsolatban Csoór Lajos t. képviselőtársam és előttem szólott másik t. képviselőtársam beszédével, akik a baromfitenyésztés és általában az állattenyésztés nagy nemzetgazdasági jelentőségéről beszéltek. A szérumok kérdése megoldásának roppant nagy szerepe lenne abban, hogy állatgazdálkodásunk tényleg nemzeti jövedelemmel végződjék. Köztudomású, hogy az állatok pusztulása néha valósággal tönkreteszi a gazdát. A hatalmas sertés- vagy baromfi-