Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

Az országgyűlés képviselőházának l, ügyelő gyakorlati munkáját bizony ez nagyon megnehezíti, így például mondjuk 12.000 őstermelői igazolvány hitelesítését vagy aláírását kell végeznie az egyik gazdasági felügyelőnek, ami teljesen felesleges, mert a gazdasági felügyelő azt sem tudja, hogy létezik-e vagy sem ilyen és ilyen nevű ember, gazda-e az illető, vagy sem, szóval az egész dolog semmit sem számít gyakorlati szempontból. Az, ilyen dol-' igokkal vannak agyonterhelve a gazdasági felügyelők és ezért nem tudják ellátni azt a szakszerű munkát, amelyet hivatva volnának elvégezni. Fontos gátló körülmény az is, hogy nem minden gazdasági felügyelő lakik a járásában, hanem a járáson kívül, esetleg egy ^ nagyobb helyen és ennek következtében járásuk községeit nem tudják kellően kézben tartani, azokat meglátogatni. Elképesztő, hogy a legtöbb gazdasági felügyelőnek nincsen telefonja; ha tehát ;a gazdasági felügyelővel akar érintkezni a (mezőgazdasági bizottsági elnök, vagy a községi bíró, levelezniük kell vele, és ha a gazdasági felügyelő benn van a vármegye székhelyén, egy hét beletelik, amíg megkapják a választ, addig nem történik semmi. Arra kérem tehát a földmívelésügyi i miniszter urat, hogy ezt a nagyszerű intézményt, amelyet a gazdasági felügyelői kar jelent, amelyre az oklevels és gyakorló gazdákat rá akarják szorítani, tényleg gyakorlati gazdasági intézménnyé tegyék és a bürokráciát vegyék le róla. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem azt, hogy nem tudom megérteni, miért van szükség 380.000 pengő kiküldetési költségre. Hiszen az egész gazdasági felügyelői kar fizetése 65Ü.0OU pengő, a kiküldetési költségek pedig kitesznek 380.000 pengőt, tehát a kiküldetési költség az egész fizetésnek körülbelül 70%-át teszi ki. A gazdasági felügyelő ott lakik helyben, ott lakik az ő gazdasági járásában, ha pedig nem lakna ott, éppen azt kell megváltoztam, ésj akkor nincs szükség kiküldetési és _ hasonló költségekre, hanem ezt az összeget újabb gyakornokok beállítására lehetne felhasználni, és akikor a gazdasági felügyelői szolgálat sokkal jobban el lenne látva. Ennél a címnél az Országos Mezőgazdasági Kamara részére biztosított fenntartási költségre fel van véve 220.000 pengő. Tudjuk, hogy a kamarai törvény bizonyos módosítása szőnyegen van és be fog következni. En most nem akarok külön foglalkozni a kamarák kérdésével, egy dolgot azonban meg kell említe* nem ezzel kapcsolatban, amit az előbb Klein Antal t. képviselőtársaim is előadott, ez pedig abból áll, hogy Budapest környékére a kamarák működését valahogy külön kellene választanig En nem kívánom, hogy Budapest környékére új kamiara állíttassék fel, de kívánatosnak tartom azt, hogy Budapest környékére akár a kecskeméti mezőgazdasági kamara, akár az Országos Mezőgazdasági Kamara keretében egy ikülön rész állíttassék fel, amely Budapest környékének speciális gazdasági érdekeit (képviselné és megoldásra vinné, elsőisorban a fővárossal szemben, amire igen nagy szükség van, érvényesíteni tudná a mezőgazdaság érdekeit. Egészen természetes dolog, hogy a Budapesttől 30 vagy 40 kilométer távolságra levő községeknek egészen más a gazdasági érdekük, mint a kecskeméti kamarai kerületben (vagy a makói, a csongrádi vagy szegedi mezőgazdasági kamarákban levő gazdáknak. (Hu)9. ülése 1936, június 3-án, szerdán. 411 nyadi-Vas Gergely: Isimeri a mezőgazdasági kamara a pesti viszonyokat!) Jól van megszerkesztve és én kívánom is, hogy képviselje ezeknek a kerületeknek az érdekeit, de ezeket a különleges érdekeket, amelyek Budapest környékéhez tartoznak, valahogyan jobban össze kellene fogni. Jelenleg az a helyzet, hogy 30 kilométeres körzetben Budapest környéke a győri, a miskolci és a ikecskeméti kamarához tartozik és a szomszédos községek azért nem tudnak ugyani abban az érdekben közös nevezőre jutni, mert három kamara intézi a dolgaikat. Ha tehát nem is állítottunk fel Budapest környékén egy külön kamarát, de az országos kamara keretén belül mindenesetre kell szervezni egy olyan osztályt, egy olyan részt, vagy egy olyan különválasztást, amely speciálisan Budapest környékének érdekeivel foglalkozik. T. Képviselőtársaim már beszéltek itt az apaállatok és a legelők kérdéséről. Ezzel kapcsolatban egy kérésem van a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úrhoz és pedig az, hogy ha már a kisgazdák állatai részére közös legelőt biztosítottunk és létesítettünk, méltóztassék lehetővé tenni azt, hogy az 'apaállataik kijárjanak a legelőre. Én tudom, hogy a tenyésztés érdekében vezették be azt a rendszert, hogy az apaállatokat bent tartják a községháza istállóiban és nem viszik ki őket a legelőre, de a kisgazdáknál nem lehet megvalósítani azt a tenyésztési módszert, amelyet uradalmakban a helyben kezelt állatokkal meg lehet valósítani. Méltóztassék rendelkezésileg úgy intézkedni, hogy ezek az apaállatok kijárhassanak a legelőre, bár ott legyenek elkülönítve és ne legyen akadálya hivatásuk betöltésének, de ne kelljen azoknak a gazdáknak, akik anyaállataik részére igénybe akarják venni ezeket az apaállatokat, ebből kifolyólag súlyos hátrányokat szenvedniük. A címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Lázár Imre! Elnök: Lázár Imre képviselő urat illeti a szó. Lázár Imre: T. Képviselőház! Nemzetgazdasági szempontból az állattenyésztés keretén belül a baromfitenyésztésnek igen fontos szerepe van. Az előttem szólott képviselő urak — Klein Antal és Csoór Lajos — nagyon helyesen állapították meg, hogy a baromfitenyésztésnek nagyon lényeges fontossága van a magyar nemzet érdekében, sőt megállapítást nyert az is, hogy a magyar nemzet sok esetben sokkal több jövedelmet tud produkálni a baromfitenyésztéssel, mint a nagyobb jószágok tenyésztésével, vagy talán még annál is nagyobb jövedelmet tud produkálni, mint amit a gabonatermelés jelent számunkra. 1933. évben ugyanis sokkal több értékű baromfit vittek ki külföldre, mint amennyi értéket a külföldre kivitt búza képvisel. Ez azonban csak a múlt esztendőkben volt, a következő esztendőkben, abban az esetben, ha a baromfit vidéken a termelőktől olyan alacsony árban vásárolják, ez csökkenni fog. Ezelőtt öt évvel ugyanis kilónként pengőn felül kelt el a baromfi, — a pulyka és az aprólék egyaránt — a mostani esztendőben azonban ez az érték erősen alászállott, úgyhogy 60—70 fillérért kellett elvesztegetniük a termelőknek a baromfit. Bizonyos ideig, pár évig a termelők kitartanak a baromfitenyésztés mellett, mert bíznak abban, hátha majd jobb árat tudnak elérni baromfiaikért, de annak az aggodalmamnak