Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

Az országgyűlés képviselőházának 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. 409 a következő tarifákkal vámokkal és egyebekkel van megterhelve. Ennék az egy sertésnek szállítási költsége Udvari községiből belekerült 8 pengő 59 fillérbe, tehát ennyit szed a Máv. (Farkas István: Talán I. osztályon utaztatják?) Ugyanekkor voltam bátor megnézni a menetrendet, s azt láttam, hogy ha ugyanabból a községből például &gy előkelő utas másodosztályon kíván a fővárosba jutni, akkor a vasúti jegye Budapestig 5 pengő 70 fillérbe kerül. '(Farkas István: Mondtam, hogy I. osztályon utazik!) Ugyanekkor a sertés, amely nem II. osztályon utazik a fővárosiba, 8 pengő 59 fillér költségbe kerül. (Zaj a baloldalon. — Dulin Jenő: Másodosztályon kell vinni!) Ez aa agrárpolitika nálunk, ft Ház. Most jön azután a főváros, mely a következő illetékeket szedi. (Halljuk! Halljuk! — Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Egy sertés után a főváros

1 a következő címeken szedet^ illetékeket: kirakás, haj tó díj, fővárosi illeték, vásárdíj, szállásdíj, bélyegzési díj, alomdíj, járlatmegújítás, beszedési díj, tűzbiztosítás, egyesületi járulék, (Mozgás és «aj a bálodálon.) saúródíj, (Zaj. — Halljuk! Halljuk! bal felől.) bélyegzők díja, kötélikölcsön illeték, számlabélyeg, közvetítési jutalék, borsóka-szavatosiság, kezelés. (Buchinger Manó: Lejár a beszédideje, siessen! — Derültség a baloldalon.) Ezek összesen kitesznek egy sertésnél 14 pengő 34 fillért. Az egész eladási árnak, amelyet az a szerencsétlen ember kap, több mint 15%-át teszi ki az, amit az állam és a főváros iszed be. Érdekes, hogy ezeknek a sízerencsétlen embereknek — pedig egy eléggé szép járásban élnek, ahol Pesthy Pál t. képviselőtársunk a képviselő s a lakosok elég jómódúak — az összes számlái aképpen szólnak, hogy »a javára mutatkozó fenti összeg teljes egészében az adóhatóságnak beszolgáltatandó«. Tehát ezek a szerencsétlen emberek, akik így adóznak, végeredményben egy fillért sem kaptak kézhez. Arra kérem a főváros képviselőit, legyenek szívesek a saját portájukon tisztogatni, hogy a főváros engedjen valamit ezekből a horribilis díjakból, mert úgy olvasom, hogy a fővárosnak nem is volt szüksége szanálásra, a^ főváros teljesen rendben van. (Zaj a bal- és a szélsőbalo Idolon.) T. Képviselőház! Rátérek egy másik kérdésre, amely, ha első hallásra nem is tekinthető olyan lényegesnek, végeredményben az állam és nemzetgazdaság szempontjából igen fontos: ez a baromfitenyésztés kérdése. (Halljuk! Halljuk! half elöl.) Nem azokra a hírhedt tyúkkölcsönökre akarok rámutatni, amelyek . . . (Horváth Zoltán: Mi van azokkal? Senki sem fizeti? — Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán: Kimutatás kellene vagy a tyúkokról, vagy a kölcsönről! — Derültség a baloldalon.) Igen, érdemes volna tudni a névsort — annak idején közszájon forgott, hogy milyen kiváló egyének kaptak kölcsönt — továbbá azt, hogy azokat a kölosönket mire fordították még és valóban tyúkokra-e és olyan tyúkokra, amelyekből nemesebb faj tenyésztődött ki, nemesebb tojások és csibék tenyésztődrtek. Kérdés, hogy meghozták-e a sok-sokmilliós összegnek omegfelélő kamatot. (Horváth Zoltán: Kimutatást, államtitkár úr! — Marschall Ferenc államtitkár: Rendelkezésre áll! — Horváth Zoltán: A Ház asztalára vele! — Br. Berg Miksa: A telepítésnél fel lehetne használni!) Arra nézve, hogy a baromifitenyésztés milyen tfontos az egész mezőgazdaságra és az állampénzügyekre milyen nagy kihatása van, éppen ma olvastam egy kimutatást Jugoszláviáról a lapokban. A kimutatás' szerint Jugoszlávia baromfi- és tojáskivitele közvetlenül a faki vitel után következik. E szerint az 1923. és 1933. közötti időszakban 634 millió dinárt jelentett ez a kivitel. Magyarországon is igen számottevő ez az összeg és a statisztika, amely ez idő szerint rendelkezésemre áll, mutatja, hogy miennyire nem szabad elhanyagolni ezt a kérdést ós hogy a baromfitenyésztés fejlesztése igen fontos. Arra igen hathatós támogatást kell nyújtani. Magyarország állattenyésztése körében a kivitel a szarvasmarhaexportnál 1925-ben kitett 71 millió pengőt, ugyanakkor a baromfiexport 68 millió pengőt. A szarvasmarh aki vitel 1925től 1928-ig állandóan csökkenő irányzatot mutat. 1930-ban volt legmagasabb, amidőn, 127 millió pengő volt az az összeg, amelyet a szarvasmarhakivitel jelentett. Végül 1934-ben, tehát a legutóbbi évben, amelyről a statisztikai adatok beszámolnak, ez az összeg már csak 25 millió pengőt tett ki. Ugyanakkor a baromfikivitel Magyarország kivitele szempontjából ennek éppen kétszeresét jelentette, amennyiben 1934ben 51,689.000 pengőt tett ki. A kivitel összes értékének százalékát illetőleg pedig, amikor a szarvasmarhakivitel 8'4%-ról 10 éven át állandóan csökkent, míg végül 1934-ben a kivitel összes értékének csak 6%-át tette ki, ugyanakkor a baromfiki vitel értéke 8%-ról 12'5%-ra emelkedett. A baromfiitenyésztés céljaira fordított hitellel szemben

1 nekünk kifogásunk van, igen t. földmívelésügyi miniszter úr, éspedig az, hogy amikor tárcája keretében a rendkívüli, átmeneti kiadások rovatában szerepel ez a tétel, ugyanakkor a kertészeti telep 439.000 pengővel és a méhészeti telep 58.000 pengővel a nem nagy, de állandó rendes tételek között szerepel. A baromfitenyésztés támogatására az 1936—37. évi költségvetésben 121.000 pengő van beállítva, amely összeg végeredményben mégis 3000 pengős emelkedést jelent a múlttal szemben. Nem indokolt az a harc, amelyet a fajbaromfiak ellen, a nemesvérü baromfiak ellen az utóbbi időben a különböző folyóiratokban és általában véve folytatnak. Állatállományunk felfrissítése, javítása, nemesítése végett feltétlenül helyes és szükséges ezeknek a különböző nemesvérü baromfiaknak a tenyésztése, fenntartása, a kakasoknak és más tény észállatoknak — miként a múltban is történt — az egyes községekben való kiosztása a gazdasági felügyelőségek útiján. A magam részéről ezt igen helyesnek és fontosnak tartom. Helytelen azt mondani, hogy egyedül és kizárólag a parlagi tyúk, a parlagi baromfi az, amely ebben az országban fenntartható az éghajlati és egyéb viszonyok folytán. A nemesítésre feltétlenül szükség van

% Amint az arab és angol telivérmének használata, vagy a pirostarka szimentOiáli bikák Svájcból való behozatala, használata, az állattenyésztésre nemesítőleg hatott, ugyanúgy ezen a téren is feltétlenül helyesnek és szükségesnek tartom az úgynevezett rhodeislandi fajkakasoknak az egyes községekben való szétosztását nemesítés, vérfelfrissítés végett. En tehát, ismételten hangoztatom, nem tyúkkölcsönök formájában gondolom a^ fajbaromfiak terjesztését, hanem egyedül és ki-