Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

410 Az országgyűlés képviselőházának zárólag ezen a módon. Hogy a baromfitenyésztés milyen komoly és fontos, mutatják az előbbi számok; mutatják, hogy a baromfikivitel egész kiviteli statisztikánkat illetőleg sokkal előnyösebb helyzetben van és többet jelent, mint az egész mezőgazdasági ágazatnak bármely más kivitele. Hogy mennyire fontos a különböző fajbaromfiak behozatala, tenyésztése és az egyes községek között való szétosztása a tojáshozam szempontjából, erre vonatkozólag ismét statisztikai adatokat hozok elő. Ezek a statisztikai adatok mutatják, hogy a legjobb angol tyúk tojóképessége hogyan fejlődött 1926-tól 1934-ig. A legmagasabb teljesítmény évi 275 darab tojásról 313 tojásra emelkedett.. Nálunk: természetesen nagyon messze vagyunk ettől az eredménytől, amennyiben a mi parlagi baromfiamk átlagos tojóképessége évenként körülbelül 60— 70 tojás, holott rendes viszonyok mellett 130— 150 darab tojásnak kellene lennie. Az eredmény természetesen különböző tényezőktől függ: a tenyésztési eljárásoktól, az ólak fekvésétől, a takarmányozástól és különösen a szakismeretek helyes terjesztésétől. Etekintetben vagyok bátor a földmívelésügyi kormányzat szíves fi-' gyeimét felhívni arra, hogy nem elégséges a szakismereteket csak szaklapok útján terjeszteni, hanem méltóztassék erre különösebb súlyt helyezni a különböző gazdasági felügyelőségek és téli gazdasági iskolák révén is. Rátérek most néhány szóval arra, amit a földmívelésügyi miniszter úr pártvezérem beszédére ma felelt. Pártvezérem nem volt itt, nem lehetett jelen, nincs is feliratkozva, így nem tud válaszolni. Beszédében kifogásolta azt, hogy a terméseredményt olyannak állította be, mint amely kiválóan jó és egy jó terméskilátásokkal kecsegtet, hogy ez nem felel meg a tényeknek és ezzel tulajdonképpen — ezt mondotta a miniszter úr — illúziókban ringatjuk magunkat és ez talán befolyással lesz arra, hogy az ár a tőzsdén lefelé megy. Elnök: Konstatálom, hogy jelen van Eckhardt Tibor képviselő úr és fel is fog szólalni. Klein Antal: De nem hallotta, hogy mit mondott a miniszter úr. Elnök: Különben is ez nem tartozik a címhez. (Felkiáltások a jobboldalon: Fejezze be!) Klein Antal: T. Ház! Minthogy az elnöki intelem után nincs módomban válaszolni, talán majd Eckhardt Tibor pártvezérünk fog módot találni arra, hogy ennél a címnél pár mondat keretében válaszolhasson erre, mert ilyen beállításban sem a párt, sem a párt vezére nem maradhat. (Rassay Károly: Senki se hiszi el, hogy rossz termés lesz! Ebben egyezzünk meg!) Különben is a földmívelésügyi miniszter úrnak havonkint megjelenő termésjelentései jó közepes termést ígértek. Ezek a jelentések bizonyára a gazdasági felügyelőktől futnak be, ha tehát szabad a hivatalos jelentésekben ilyen megállapításokat tenni, akkor talán mi is adhatunk ilyen reményeknek kifejezést a termést illetőleg. Újból vagyok bátor felhívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét a baromfitenyésztéssel kapcsolatban elmondott megállapításaimra. A címet nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Csoór Lajos! Csoór Lajos: T. Képviselőház! Klein Antal t. képviselőtársam bővebben foglalkozott a baromfitenyésztési kérdésekkel. Kiegészítésül vagyok bátor errevonatkozólag a mélyen t. ' 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani egy-két dolgot. A címben is érintve van a gödöllői baromfitenyésztő kísérleti tangazdaság és baromfitenyésztő telep. Ez igen helyes intézmény, mert a környékről elérhető vidéken nagyon jótékony munkát fejt ki, de kissé túl van méretezve, mert ide van koncentrálva az ország egész baromfitenyésztési szervezete. Éppen azért arra kérném a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy ugyanezeken a költségeken belül tegye lehetővé azt, hogy ez a gödöllői baromfitenyésztési telep egyik részében az Alföldre, másik részében a Dunántúlra tétetnék át, hogy könyebben elérhető legyen egy ilyen telep a kisgazdák és az érdeklődők részéről. Ennek az oktató és példaadó telepnek igen nagy jelentősége volna az Alföldön, ahol tudvalevőleg a baromfitenyésztésnek igen nagy tere van és ahol a baromfitenyésztésnek külön ágai fejlődnek ki, szemben azzal a tenyésztéssel, amelyet a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon tapasztalunk. T. Ház! ehhez a kérdéshez kapcsolódik az értékesítés biztosításának kérdése. Nagyon jól tudjuk, hogy ma tulajdonképpen 2—3 cég kezében van az egész magyar baromfitenyésztés értékesítése. (Ügy van! Ügy van!) Ezek a cégek rayonnírozzák maguknak az országot és ezen a területen nem lehet másnak és más áron vásárolni, mint ahogyan azt ezek a cégek megállapítják. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem akarok itt nevekkel szolgálni. Mindenesetre elismeréssel tartozunk a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úrnak, azért, hogy rendszeresítették az úgynevezett baramf iexportvásárokat, ahol megjelenhetnek mások is, és a termelők közvetlenül az exportpiacok részére adhatják el áruikat az exportkereskedőknek. Sajnos, ezek az exportvásárok nincsenek kellőképpen elosztva az országban. A Dunántúl egyegy részén és az Alföld egy-egy részén tartják meg ezeket a vásárokat, azonban az egész felsőtiszamenti vidéken, Hevesben, a Jászságban, Szabolcsban, Hajdú vármegyében, Borsod megyében, szóval Magyarország északi részében nem tartanak ilyen baromfiexportvásárokat, aminek [következtéiben ezeken a vidékeken a baromfitenyésztés nem fejlődik és az értékesítés nehéz. A másik kérdés, amelyre ennél a címnél rá akarok mutatni, a gazdasági felügyelők kéirdése. A mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr előbbi felszólalásában azt mondotta, hogy ezentúl csak okleveles gazdákat fognak gazdasági felügyelői állásra, kinevezni. Ez az intézkedés nagyon helyes, szükséges volna azonban, hogy a gazdasági felügyelők agyonbürokratizálását szüntessék ímeg. A gazdasági felügyelők célja az volt, hogy a rájuk hízott gazdasági terület termelési irányítását végezzék. A jelenlegi helyzetben azonban abban az állapotban vannak, hogy aktagyártással és mindenféle felesleges bürokráciával vannak túlterhelve, úgy hogy járásaikkal tulajdonképpen nem tudnak kellőképpen foglalkozni. Csak egy példát mondok reá. A gazdasági felügyelőknek kell most láttamozniuk azokat az őstermelői igazolványokat, amelyek ki vannak 'bocsátva. De a, gazdasági felügyelő például Gödöllőn nem tudhatja, hogy az a gazda Bagón, akinek az őstermelői igazolványát headják, tényleg őstermelő-e, viszont teljesen feleslegs dolog, hogy a, községházától a gazdasági felügyelőig, onnan pedig megint a községházára és úgy tovább küldessék ez a munka. A gazdasági fel-