Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

408 Az országgyűlés képviselőházának (kezelhető, mint a magyar szarvasmlarha és csak így fizeti Ski magát. Igen helyes ezért a földmívelésügyi kormányzatnak álláspontja, hogy a magyar szarvasmarha vérszilárdságát forszírozza és az elkorcsosodást meg kívánja gátolni. Különösen nagyon hálás ez az állatfajta a szikes legelők kihasználására. Szakvitákon mindig azt halljuk, hogy a szikes területek nincsenek kellőleg kihasználva. Ezeket pedig másképpen ^ nem lehet kihasználni, csak ezzel az állatfajtával. Ki merem jelenteni azt is, hogy hozzá nem értést látok abban, ahogy a szikes legelőket mezőgazdasági kultúra alá akarják vonni. Az állattenyésztés! az, amivel a szikes területeket kifizetődővé lehetne tenni és a magyar szarvasmarhának meg is vannak azok az előnyei, különösen az igázás szempontjából, amelyeket nem lehet megtalálni semmiféle más állatfajtánál. Mélyen t. Ház! Egy magyar ökör 12—16 esztendeig^ használható, anélkül, hogy meglátszanék rajta a kor. íSokan azt mondják, — ha szabad most erre is kiterjeszkednem, — hogy a magyar marha höret nem lehet használni. Ez az állítás nem álja ímeg a helyét, mert a magyar öreg ökör hőirét éppúgy lehet használni, mint a bivaly bőrét, gépszíjnak és egyebeknek. Effelől igen kevesen vannak tájékozódva, ezért bátorkodom erre felhívni a mélyen t. földmívelésügyi kormány figyelmét, mert igen sok esetben olyan elbírálás alá veszik a magyar ökröt, mint a szimentáli fajtát, már pedig a szimentáli fajtát háromi esztendei használat után feltétlenül meg kell hizlalni, mert ellustul, leromlik és nehézkessé válik az igázásra. A szarvasmarhatenyésztéssel kapcsolatosan kijelölte a miniszter úr a tenyésztés irányát, amikor Ötvenes gulyákba osztja be az egy-egy vérvonalhoz tartozó állatokat és ezeket az^állaifcokat más véirvonalbain tenyésztett bikákkal párosítja be. Bátorkodom itt felhívni a mélyen t. miniszter úr figyelmét, hogy az ötvenes gulyáknál a bikák számának felemelését kívánatosnak tartanám és pedig úgy, hogy egy-egy ilyen gulyába ne egy, hanem két bikát állítanának ibe, mert a mostani intenzív termelési körülmények között tenyésztett és tartott bika, az abraktakarmány mellett ellustul, bizonyosnemi ingere is elmarad, amit nedig— hogy úgy mondjam — legalább két bikának beállításával a konkurrenciát intenzívebbé tenné. {Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék a, címhez ragaszkodni ! (Élénk derültség.) If j. Balogh István: Ide tartozik a térgazdálkodás is. A tej az az árucikk, amely, mondhatom, tönkreteszi a gazdát. Nekem, aki magam is tejtermelő vagyok, ki kell jelentenem, hogy intenzív gazdálkodás mellett 15—16 fillérbe kerül egyl liter tej előállítása, hogy az megfeleljen a törvényes követelméinyeknek és ezt a tejet nem lehet jobban eladni, imint 7—8 fillérért. Kérdem az illetékes miniszteri köröktől, mi oka lehet annak, hogy ilyen körülmények között 32 filléres tejet etetnek a budapesti közönséggel? (Ügy van! Ügy van!) Ezt nem lehet azzal magyarázni, hogy pasztörizálják a tejet, vagy hogy pecsétet ütnek reá, mert hiszen a pasztörizálás tuladonképpen^ nem egyéb, mint a tej átesürölése egyik edényből a másikba. (Müler Antal: A hasznot a kartel vágja zsebre!) Nem lehet a tejért 3—4-szeres árat kérni csak azért, mert az Országos^ Tejszövetkezeti Központ nagyszerű tejesedényeiiben jön piacra. (Csoór Lajos: Most megdrágul a víz, drágább lesz a tej is! — Derültség.) 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. A mangalicatenyésztés körzetekbe való osztása is igen időszerű volna. Ennek az állatfajnak, amely igen szapora, vérfelfrissítése nem eszközölhető másképpen intenzíven, csak úgy, ha tenyészkörzeteket állapítunk meg és az egyes vérvonalakat párosítás alkalmával átvisszük más kerületekbe. Ez teszi csak lehetővé, hogy a magyar mangalicának megmaradjon az a világhíre, amely hála Istennek, ma megvan. Ilyen mangalicát, mint a miénk, nem tud senki más produkálni, nem tudják a Balkánon sem utánozni, pedig azok igen nagy sertéstartó országok és nagyon szeretnék ezt a finom mangalicafajtát meghonosítani maguknál. Az angol disznók forszírozását nem tartom helyesnek, különösképpen azokon a vidékeken, ahol a falvakon a szegénység a legelőn tartja, kondákban járatja ezeket a disznókat. Annak ellenére, hogy ezeket a szegény embereket biztatták arra, hogy ezek a disznók sokat fognak szaporítani, nem lehet az, hogy a főhatóságok, a miniszteriális körök ezt megengedjék, mert ennek a finom fajtának elhullása, egyik napról a másikra megfosztja a szegényembert attól a bizonyos szalonnafától, ahogy vidékiesen mondani szokták. A mangalicafajta disznó sokkal jobb, a vésszel szemben inkább ellenáll, az idő viszontagságait is bírja és ridegen jobban tartható. A tenyészállatok kivitele is ehhez a címhez tartozik. Erre a dologra is ki óhajtok terjeszkedni, olyan vonatkozásban, hogy helytelenül járunk el akkor, amikor a földmivelésügyi kormány azt az apaállatot, vagy tenyészállatot nem vizsgáltatja meg, mielőtt a kereskedő kiszállítja az országból. Előfordulnak olyan esetek, amikor a legprímább állatot viszik ki külföldre és megfosztják a magyar gazdát, a magyar termelőosztályt tőle, s nemzetgazdasági szempontból is feltétlenül károsnak mutatkozik az efajta kivitel. Nem lehet mindent pengőre átváltoztatni, mert a végén odamódosul a helyzet* hogy legprímább tenyészállataink odavesznek és csak a salakja marad itthon. Arra fogunk ráébredni, hogy nekünk kell visszahoznunk a céljainknak megfelelő tenyészállatokat. A címet, minthogy erre nem megfelelő összeget irányzott elő a miniszter úr, nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Veres Zoltán jegyző: Klein Antal! Klein Antal: T. Képviselőház! A keresztény párt illusztris szónokának, Wolff Károlynak — aki igen lojális volt mert elfogadta a költségvetést — beszédéből egy kitétel ragadta 'meg figyelmemet amikor azt mondotta, hogy a kormány gazdasági politikája rossz és helytelen. Ebben Wolff Károly képviselő úrnak igaza van, de amennyiben igaza van az állammal szemben, ugyanúgy merem állítani, hogy a helyzet a fővárosnál is hasonló. Előbbi beszédemben próbáltam kitérni arra, hogy ew az állatárak alakulására döntő befolyással és hatással van. A 'birtokomban levő számadatokkal bátor vagyok illusztrálni hogy e tekintetben micsoda helytelen állapotok uralkodnak» s ha egy gazda a fővárosba állatot szállít, ezzel kapcsolatban iaz állam és a főváros miinő f

horribilis össiziegeket szed vám és tarifa formájában. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Kezemben van egy ilyen számla arra az esetre vonatkozóan, amikor a szerencsétlen gazdák például egy sertést szállítanak fel. Mire egy 103 kilós sertés Budapestre kerül,