Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

Az országgyűlés képviselőházának 1 tottulk Melegítőnek; Többet követeltünk. Jobb, mélyrehatóbb, 'messzebbmenő földreformot, te­lepítési törvényt. Ellenben a kormány a felső­házban Károlyi közbenj eleget tett a földbirtokosok egy része kívánságának, ott a törvényjavaslatot elejtette és >a törvény javaslat­nak még azokat a hézagos, rossz intézkedéseit is, amelyeket ez a Ház elfogadott, még rosz­szabbá, elfogadhatatlanná tette. Mi van tehát ezzel a kérdéssel? Hogyan akarunk -a magyar népen segíteni, ha a magyar mezőgazdaság őre, a magyar földmivelésügyi miniszter beszél hitbizoniányról, egy rossz hit­•bizományról, beszél telepítési törvényről, de nem foglalkozik a telepítési törvénnyel, holott elemi kötelessége volna ennek a Háznak, hogy éppen most, & földmivelésügyi költségvetés tárgyalása folyamán, részletesen foglalkozzék* azzal a, problémával, amely az egész magyar nép megélhetési lehetőségének alapja. Föld nélkül nincs élet a magyar paraszt, a magyar nép számára. A magyar testvér ki van lökve, nem vándorolihat ki, nem mehet el, éhen pusz­tul ebben az országban. Én tehát kérdezem a kormányt, mit akar tenni ezen a területen, akar-e valamit tenni, vagy nem? Azt mondja továbbá a miniszter úr, hogy a fakartel nem kartel, a tej kartel nem kartet. Bocsánatot kérek, álljunk csak; itt meg. Ilyen egyszerűen nem lehet ezt ia kérdést elintézni, mert tessék csak visszagondolni a télre és arra, hogy majd jön az ősz, amikor a fakartel me­gint emelni fogj árakat az egész vonalon. Amikor a miniszter úr arról beszél, hogy tele­pítsünk, erdősítsünk, az Alföldön, akkor ne adjon olyan kedvezményt az erdőbirtokosok érdekében, hogy ez a fakartel úgy garázdál­kodjék, ahogyan a imult télen garázdálkodott. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Meri; a helyz: az, hogy az erdőbirtokosok érdekében kapnak egyesek igen nagy fcevezményt. Azért nincs behozatal megfelelő áron, mert itt benn f eleim e­lik az árakat és a kormány megállapítja azo­kat, mint ahogy megállapítja a tej árát is. Necsak az erdőbirtokosokra tessék gondolni, hanem az itt élő népességre is. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Maga a kormány azonban min­dent drágít, drágítja a tej árát is. Hogy a tej körül milyen dolgok 1 történnek, azzal kapcsolatban nem beszélek én a Martom­féle tej szállításról, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) nem akarok erről beszélni, de beszélek arról, hogy Budapesten milyen drága a tej, amikor pedig sokkal olcsóbban lehetne azt megkapni* (Felkiáltások balfelől: Vidéken 8 fillér!) ha azok a környékbeli kisgazdáik be tudnák hozni a tejüket és azt itt értékesíthetnék. Kétségtelen dolog, bogy ebben az esetben sokkal olcsóbb volna a tej Budapesten és Budapest szegény népe hozzájutna a tejhez, a vajhoz. Ma ellen­ben privilégiumot élveznek itt bizonyos közép­birtokok, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) ame­lyeknek a tejét kell megvenniök a budapesti tejvállalatoknak, a tej árát pedig a kormány állapítja meg. Kétségtelen, hogy ez nem olyan egyszerű dolog, mint ahogyan a miniszter úr kijelenti azt, hogy ez nem kartel, már pedig mindenki tudja, hogy kartel. (Ügy van! Ügy van! bal­felől.) Mindenki tudja, bogy hónapokig verek­szenek a földmivelésügyi 'miniszter körül a kü­lönböző érdekeltségek és a különböző politikai szempontok, hogy a tej árát mennyiben álla­pítsák meg. A kisgazdák, a [kiskereskedők nem keresnek ezen, hanem keres néhány középbirto­39. ülése 1936 június 3-án, szerdán. 403 kos, vagy nagybirtokos, aki anmak idején nagy­összegű kölcsönt kapott tehenészete berendezé­sére, aki vissza sem fizette az államnak ezt az összeget és ma a kormány segítségével drágán rásózza a tejét a főváros lakosságára. (ü)gy van! Ügy van balfelől.) Ez tisztára absz/urdum, tisztára lehetetlen dolog és tiltakozni kell az ellen, hogy ilyen állapotokat fenntartsanak. T. Képviselőház! Nem lehet a mezőgazda­sági problémákról úgy beszélni, mint a t. mi­niszter úr beszélt, hogy beruházásra van Össze­sen ötmillió pengő és ez a fásítási terv 50 esz­tendő múlva fogja elérni a kitűzött célt. Kö­szönöm szépen, nagyszerű mezőgazdasági pro­bléma ez, hogy 60 esztendő múlva majd befásí­tanak bizonyos területet, ötmillióval akarják ezt a kérdést elkezdeni és akkor is úgy kezdik el, hogy a magánerdőbirtokosok az erdőtör­vény alapján egy olyan privilégiumhoz, egy olyan kiváltsághoz jutottak hozzá, hogy az ál­lam pénzzel és minden kedvezménnyel támo­gatja őket és ugyanakkor itt bent a fa árát annyira felemelik, hogy a behozott fát sokszor azon a magas áron kell eladni, mint ahogyan a kormány a faárat megszabja. Ugyanígy va­gyunk a tejjel is. Ezek lehetetlen állapotok. Nincsen egy intézkedés, nincsen egy messze­menő lépés, hogy a szegény magyar népen, a falusi népességen segítsünk. Mert mi az, ami itt van ebben a költségvetésben, — én sem aka­rok mégegyszer felszólalni, azért mutatok rá erre most — ahol az állattenyésztésről kitűnően történik gondoskodás, milliókat adnak erre a célra, ellenben arra a nyomorult, koldus pénz­tárra, a mezőgazdasági népesség biztosítására csak 100.000 pengő jut ebben a költségvetésben. (Horváth Zoltán: Elég kicsiny!) A mezőgazda-^ sági népességgel nem törődnek, az nem &ut semmihez. Ez a törvény amúgyis rossz, régen idejét multa, nem ér semmit, nem hasznai sem­mit, nem szolgálja azt a szükségletet, amelyet szolgálnia kellene, természetes dolog tehát, hogy ez a népesség el van nyomva, tönkremegy és tökéletesen elpusztul. _-•_• -,'•-­Én tehát arra kérem a t. Hazat, hogy ha már erről van szó, akkor ne beszeljenek, ha­nem cselekedjenek; (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) cselekedni kellene valamit, utána kellene látni, hogy történjék valami a nép érdekében. n . Azt mondja a miniszter úr, hogy o intéz­kedik e tekintetben és felkéri a különböző ha­tóságokat, hogy teremtsenek munkaalkalma­kat. Én figyelmeztetem a t. Házat, hogy a munkaalkalmak ma már az inségmunkával egyenlő munkát jelentenek, a munkabérek is egyenlőek az inségmunkák bérével, sok helyen az iparban is, sok helyen a mezőgazdaságban is. (Csoór Lajos: A mezőgazdaságban minde­nütt!) Nagyon ritka esetben és kivételesen tör­ténik meg, hogy a mezőgazdaságban nem az ínségbéreket fizetnék. Ez tarthatatlan állapot, mert a lassú kihalás, lassú elhalás, lassú éh­halál felé halad a magyar parasztság, a ma­gyar nép. Ezen a helyzeten kellene segíteni úgy, hogy a kormány avatkozzék be, állapítsa meg a napszámbéreket, állapítsa meg az ara­tásnál a részesedés arányát és mindezt szigo­rúan hajtsa, végre. De elvárhatjuk ezt a kor­mánytól? Elvárhatjuk attól a I kormánytól, amely annak a rossz telepítési javaslatnak te­kintetében, amelyet itt a képviselőházban el­fogadtak, a felsőházban engedményt tett és a miniszter úr nem is nyilatkozik róla? Hát ak­kor hol vagyunk, akkor minek beszéltek re­formkorszakról, telepítésről, hitbizományról,

Next

/
Oldalképek
Tartalom