Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-139
404 Az országgyűlés képviselőházánál amikor például ennek semmiféle haszna nincs a magyar népre 1 A címet nem fogadom el. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Szetsey István! Szetsey István: T. Képviselőház! A földmívelésügyi miniszter úr iménti felszólalása; ban olyan álláspontot láttam, mintha az idei jótermést, amit egyébként természetesen mindnyájan kívánunk, nem látná biztosnak, vagyis szerinte nem következik be az az 1933. évihez hasonló nagy termés, amelyet egy pár hét előtt még a természet mutatott. Én más gazdaemberekkel együtt azon a véleményen vagyok, hogy igenis, szép termésre van kilátás, (Egy hang balfelől: Adja Isten!) de ha ma az is a sóhajtásunk, hogy adja Isten, hogy teljesüljön, ugyanakkor egyúttal egy veszélyes helyzet is bekövetkezhetik, amelyről előre intézkedni kell. T. Ház! Tudjuk azt, — a miniszter úr szavait idézem — hogy az ország legfontosabb terménye volt és lesz a magyar búza, az egész ország sorsa összefüggésben van a magyar búza sorsával. Ez az ércbevésendő megállapítás azt követeli, hogy gondoskodjunk a magyar búza áráról. Schandl Károly t. képviselőtársam az előző ülésen mondotta, hogy a múlt évben azt a szép árat csatk átmenetileg értük el és szerinte közrejátszott ennek az árnak elérésében az amerikai és orosz búza hiánya a felvevő országokban, aa évek sorozata óta beállott rossz termésviszonyok következtében. Kívánta a t. képviselőtársam még egy vámvonal felállítását is, amely Olaszországot, Magyarországot, Ausztriát és Németországot 'kapcsolta volna össze, azt hiszem azonban, (hogy ez a Iközös vámvonal egyelőre azi ábrándok világába tartozik. Ha tehát t. képviselőtársam szerint is csak átmeneti volt a búza 'magas ára, akkor annál inkább gondoskodnunk kell ma a búza árának (biztosításáról, mert hiszen milliónyi és milliónyi kisgazdának és a rájuk rétegeződő társadalomi többi tagjának is attól függ a sorsa, hogy a gazda búzája megterem-e és mi lesz annak Csoór t. képviselőtársam azt mondotta, és cikkekben ugyancsak olvasom azt, hogy kapásnövényekre, takarmányra helyezzük a súlyt. Hát ha fölneveljüik a sok jószágot, hová tesszük azokat? Annak nincs exportpiaca. (Zaj balfelől.) Bár többszörözve volna annak a 76.000 darab marhának kiszállítása, amelyről szó van, de, szerintem, még ez sem 'bizonyos. Itt vagyunk tehát a kérdés megoldásánál. Itt van a túlságosan bő termés, amelynek veszélye egy esetleg lezuhant ár. Erre nézve olvasunk szakcikkeket, tanulmányokat, hallunk beszédeket és magam is igen előkelő, elismert, értékes szakemberekkel tárgyaltam erről a kérdésről, és ők is fölhívták a figyelmemet arra, hogy itt «nincs más hátra, mint az', amit tulajdonképpen nem szeretünk: egy mesterséges beavatkozás lehetősége. A múlt esztendőben az Ausztriával és Olaszországgal történt megállapodás alapján elértük a kellő magasságú árat, ami most lehanyatlott, mert résziben, mint a miniszter úr is mondotta, az osztrákok nem tartották be a megállapodást, de most éppen a multesztendei károsodásból kifolyólag esetleg meg tudjuk csinálni azt, hogy rendszeresen történjék meg az átvétel. De még ezzel sem oldottuk meg ezt a nehéz kérdést. Itt van az idén Svájc bekapcsolódása és ez szerencsés momen139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. tum, de ott van egy veszélyes momentum is és ez iparosításunk. Nevezetesen, ha gyárainkat szaporítjuk, amelyek eddig külföldről hozott árukat állítanának elő, akkor a külföld megcsinálja azt a retorziót, hogy leszállítja gabonaimportját. 1935ben, tehát a múlt esztendőben, amikor 20 millió métermázsa körüli búzatermés volt, elértük azt az árat, amelynek a gazdák nagyon örültek. 1933-ban, amikor az a nagy termés volt, mikor 26 millió métermázsára ment fel a búzatermés mennyisége, a búza ára lezuhant 7*75 pengőre. Nagyon komoly szakemberek mondják, hogy előrelátható az, hogy az idén a íbúza ára le fog szállani 10 pengőre. (Zaj.) Bár roszszul jósolnának. Tessék visszaemlékezni a múltesztendei gyönge kukorica- és krumplitermésre, ami azt hozta magával, hogy a gazdának a búzát részben takarmányozásra kellett felhasználnia és ez; is segítette az árat fenntartani, mégis végeredményben 2 pengő, 2 pengő 60 filléres esés következett be. Most tehát, ha jobb termés következik, előáll egy nehéz helyzet, amelynek megoldása szerintem máskép nem lehetséges, csak úgy, ha a kormányhatalom mesterségesen, erélyesen beleavatkozik a búza árába. A belföldi fogyasztás tudomásom szerint 11 millió métermázsát tesz ki. Ennek az árát kell itt a belföldön az általam ifelhozott elmélet szerint minimálni egy bizonyos árra és ezáltal tudjuk csak elérni azt, hogy a gabonának rendes ára legyen, hogy a kisgazda megtalálja az ő számítását. Vagy monopolizálni, vagy minimálni kell, ez a gazdakörök nagy részének álláspontja. Erről szó volt az egyik mezőgazdasági kamarában, amely állást foglalt a búza árának minimálása mellett. (Zaj. — Elnök csenget.) Tudom, mesterséges beavatkozással ellenszenves dolog a gazdasági életet befolyásolni, de amikor válságos a helyzet évek óta, amikor látjuk a gazdaosztály küszködését à miatt a helyzet miatt, amely nem az öl hibájából állott elő, akkor kénytelenek vagyunk ilyen mesterséges úton is beavatkozni. A minimálásnak e szerint az elmélet szerint az volna a megoldása, hogy mindjárt aratás után bizonyos összegben fixíroztatnék a búza ára. mint minimális ár, mondjuk 18—20 pengőben. Ez azután kéthetenként 10—15 fillérrel emelkednék, míg az év. végén a búza ára elérné a 23—24—25 pengőt. Már most mindenki, aki vesz, minden kereskedő ezen az áron volna köteles a búzát bevásárolni, természetesen jegyzék felvétele, ellenőrzés mellett és azok (mellett a bizonyos büntetőszankciók mellett, amelyeket törvénybe lehetne foglalni. Ezt ellenőriztetnék azonkívül a^ malomellenőrök, vagy bármilyen hatósági tényezők által. Azután ott volnának a Eutura és más kirendeltségek, amelyek az árat megtartanák és így természetesen senki sem adná a búzát a minimális áron alól. Ugyancsak ennek előmozdítására szolgálna »az is, hogy a bankok adjanak az így tárolt búzára lombard-kölcsönörKet, hogy a kereskedők ismét nagyabb mennyiségeket vehessenek fel. Ugyanekkor azonban szükséges az is, hogy az export-búzán való veszteségről is gondoskodjunk, mert hiszen ott bizonyára veszteség áll elő % Itt az őrlési adó erre a célra való fordítását tartjuk egyik eszköznek, amivel hozzá juthatunk egy bizonyos alapnak a megteremtéséhez, viszont az őrlési adónál is meg kell jegyeznem azt, hogy az ne a gabona után vettessék ki, hanem a liszt után, nehogy a korpa és más takarmányfélék őrlésénél — ami szintén
