Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

Az országgyűlés képviselőházának Fenntartom most is azokat, amiket elmondani .bátor voltam. Igenis, kevésnek tartom ma is azt az összeget, amelyet a földmívelésügyi kormány a tárca költségvetésében előirányzott, mert ebben az agrárországban, ahol a nép mégis csak a földből igyekszik megélni, ebben a deficites országban, ahol a kartelvezérek milliókat tesznek zsebre, ennek a tárcának ez az Összeg annyi, mint az asztalról lehullott morzsa. Az öntözés kérdésére vonatkozólag, a t. miniszter úrnak az a tiszteletteljes válaszom, hogy az az ötmillió pengő, amelyet előirányozni méltóztatott, nagyon ;szép összeg, azonban bármennyire is -beigazolták tudományosan, hogy amit a, szakértők elgondoltak, az az elgondolás a valóságban eredményes lesz, én még mindig azt állítom, hogy ez nem valószínű, mert a Tisza nem fogja győzni ezt az óriási vízmenynyiséget szolgáltatni. Adatokra és esetekre tudok hivatkozni, amikor a Tiszából táplált hortobágyi halastavak oiem győztek; megtelni vízzel a kipárolgás folytán és így a víz leapadt a halakról, amelyek azután a levegőben elpusztultak. Ha egyszer azt az ezer holdas területet sem bírjuk ellátni még gőzmeghajtású turbinák segítségével sem vízzel, akkor még kevésbé fogjuk meggyőzni vízzel azt a sokkal nagyabb kiterjedésű 60.000, vagy nem tudom hány ezer hold területnyi földet. Hogy a tenger közepén elterülő szigetek is szárazságban szén vednek? Hppen cl-Z' cl helyzet ott is, igen t. miniszter úr, mint ami a Hortobágyon van: azokon a területeken, ahol a humusz-réteg megvan, kevesebb légköri nedvesség is elegendő ahhoz, hogy ott tenyésszen és zöldüljön a, fű, vagy akármilyen kultúra, viszont ha nincs meg a légköri nedvesség, akkor még öntözés mellett is hiányossá válhat a talaj vízellátása, mert hiszen az elpárolgás folytán abban a kevés humuszrétegben nem ülepszik meg, nem tairtalékolódik elég vízmennyiség és ezért éppúgy kiiapadt és továbbra is szikkadt marad a föld, mint azelőtt volt. Nagyon tisztelem, becsülöm és gyönyörűséggel tanultam annakidején Arany Toldiját, de, sajnos, igazságnak nem fogadhatom el, mert hiszen tikkadt szöcskenyájak a szikmezőkön nem legelésznek. A Toldinak ez a képe a poétának és ennek a gyönyörű versnek díszére válik ugyan, de ezzel iga,zán nem lehet elütni azt az igazságot, amit én állítok. Szerencsésnek tartom a földmívelésügyi kormánynak azt a törekvését, hogy a fásítást folytatni kívánja és hogy nagy összegeket irányzott elő az Alföld fásítására. Ez többet jelent, mint az az 50.000 pengő, amit előirányzott a miniszter úr medencék és víztárolók megépítésére. A víztárolókká!! kapcsolatosan itt kell válaszolnom Madai Gyula t. képviselőtársamnak, aki elragadtatással beszélt arról, hogy 130.000 pengővel, ezzel a csekélységgel csinálta meg Debrecen városa, illetőleg a földmívelésügyi kormány azt a gyönyörű medencét, amelyben — kilátás van ara — káka és sás fog teremni. Ezt én szociális szempontból nem találom ilyen örvendetes dolognak. Nem tudom, méltóztatnak-e tudni azt, hogy mit jelent kubikolni a hortobágyi sziket? Képviselőtársaim bizonyosan tudják azt, hogy ott egy köbméter kitermelése másfél inapba kerül, úgyhogy azoknak a szerencsétlen munkásembereknek a számára, akik nem kubikosok voltak, ihanem ínségmunkások, egyáltalában nem volt üdvös dolog, legfeljebb alamizsna volt az, ' 39. ülése 1936 június 3-án, szerdán. 401 hogy ott dolgozhatták. Többször otthagyták a munkát, felmentek Debrecen polgármesteréhez és kevés meghallgatás után újra vissza kellett menniök, s miután többre nem mehettek, szükségük volt arra az 50—60 filléres köbméterenkénti keresetre is. Ha van itt közöttünk olyan mérnökember, aki azt meri mondani, hogy egy köbméter föld kitermelése szikterületen 20 fillérbe kerülhet, az nincs tisztában azzal, hogy mit jelent a hortobágyi sziket kubikolni. A csemeték kiültetését szociális szempontból fogja fel a miniszter úr és azt mondja, hogy ez óriási munkatöbbletet jelent az életben. Künn a földeken egészen másképpen van, mert négy ökröt befog a gazda az ekéjébe, meghúz egy mély barázdát, az egyéves csemetéket belerakja, egy másik barázdával, egy másik hanttal pedig betakarja és ezzel el van intézve a dolog s nem kerül olyan drága pénzbe, mint ahogyan a kincstár a fásításokat maga rendezi. Nagyon sok esetben — kijelentem —sokkal sikeresebben tudják így a fásítást végrehajtani, mert a felső humusréteg sokkal tápdúsabb, mint az alsó réteg. Elnök: A képviselő úr a második címnél is fel van írva, ahol az állami erdészetről van szó; most pedig az első címnél méltóztatik elmondani az erdészetre vonatkozó mondandóit. ifj. Balogh István: En a miniszter úr kijelentéseire felelek. A gyógynövények termesztésére ugyancsak kitért a miniszter úr és azt mondotta, hogy olyan intézkedések vannak folyamatban, amelyek mindenképpen fedik a magyar mezőgazdaság és kereskedelem kívánságát. Ezt én azzal merném cáfolni, hogy az Unió cím alatt működő kartel teljes mértékben uralja ezt a mezőnyt és lehetetlenné tesz mindenféle törekvést. Ha gyógynövényt akar a gazda termelni, akkor az Unió olyan kalkulációt állapít meg az illető gazdának, hogy az; semmiképpen sem jön ki jobban, mintha a búza árát és a búza rezsijét veszi számításba. A vadászat tekintetében teljes a félreértés itt a Házban. A vadászat, a vadkivitel nagy összeget jelent a nemzetnek^ úgyhogy .• vétek volna, ha ezt megsemmisítenék, de Csoór képviselőtársam éppen azt nehezményezi, hogy a vadak óriási kárt okoznak a gazdáknak, akik semmi ellenértéket vagy megtérítést nem kapnak e miatt. Ami Madai Gynla képviselőtársam beszédének azt a részét illeti, hogy a szalmafon as a nánási kerületnek, továbbá, a háziipar a tiszaháti községeknek nagy jövedelmet jelent, s hogy ez kitűnő gazdasági helyzetbe hozza ezeket az embereket, az ő roppanit nagy hozsannájával szemben azt kell mondanom, hogy a gyáripar a cirokseprőkötéstől kezdve a 'kosárkötésig mindent agyonvágott és teljesen bekebelezett, úgy hogy ott a háiziipar teljesen megszűnt. A búza értékesítésének kereskedelmi vonatkozására, amelyre a miniszter _ úr kitért, azzal vagyok bátor röviden rátérni, hogy minden várakozásunknak megfelelőnek látszott az a közreműködés, amelyet a miniszterelnök úr Rómában folytatott, de sajnálatftal olvastam, a hazaérkezése után egy héttel, hogy kiment négy bankár, akik lulgyancsak a magyar búza sorsát intézték el és tárgyalták meg Rómában. Akár jobbra, akár balra dőlt el a minis zterelnők úr tárgyalása, roopanlt csúnyán fest azt, hbgy utána a bankárok mennek megegyezni a magyar búzáról. Êz semmiképnetn; nem érthető félre, csak arra lehet gondolni, hogy a