Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

390 Az országgyűlés képviselőházának arra a felszólalására, hogy a Tisza lassú mederváltoztatásával kapcsolatban bizonyos károk keletkeznek, mert a Tisza elviszi a földet az egyik oldalról a másikra. Természetes, hogy ez a kérdés — már mint az elvitt földterületnek a kérdése, amint tisztelt képviselőtársam is mondotta — elsősorban jogászi kérdés, ennek következtében ennek jogi oldalát kell elsősorban tisztázni, amivel az igazságügyminiszter úr éppen foglalkozik is. (Eckhardt Tibor: Nekünk jogi kérdés, de az érdekeltek privát tulajdonáról van szó!) Fölemlítette azonkívül az igen tisztelt képviselő úr azt is, hogy a Tisza tokaj-tiszafüredi szakaszán a további munkálatokra a költségvetésben mindössze 90.000 P van felvéve. A rendelkezésre álló hitelkeretből nagyobb összeget már nem lehetett biztosítani erre a célra, de megnyugtathatom az igen tisztelt képviselői urat, hogy abból a 700-000 pengőből, amely ezenkívül a költségvetésen kívül rendelkezésemre áll, természetesen megfelelő összeget szándékozom erre a célra igénybevenni. (Helyeslés.) Takács Ferenc tisztelt képviselőtársamnak arra a kérdésére, hogy az ármentesítő társulatoknak az öntözési munkálatokba való bekapcsolása dolgában történik-e valami, azt válaszolom, hogy ezt a kérdést igen komoly tanulmányozás tárgyává tesszük és mindenesetre, ha mód van az ilyen formában való megoldásra, akkor azt meg fogjuk tenni. Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy az Alföld fásításiának fontos problémájával kapcsolatban is szóljak néhány szót. (Halljuk! Halljuk!) Az Alföld fásításának kérdése — mint méltóztatnak tudni — igen sok szempontból bír nagy jelentőséggel és fontossággal. A Ház minden oldaláról már többízben sürgették ennek a kérdésnek eredményes megoldásra való juttatását. Fontos ez a kérdés különböző szempontokból. Fontos elsősorban^ mezőgazdasági szempontból, merthiszen a bef ásított területek megvédik a többi területeket, a homokos területeket is a kártékony szelek ellen. Másrészt pedig, ha megfelelő fa áll rendelkezésre, megszűnik az .az igazán lehetetlen állapot, hogy trágyát és szalmát használjanak fel tüzelésre (Ügy van! Ügy van!) és így az Alföld termőképességének fokozása lassanként leküzdhetetlen akadályokba ütközzék. De fontos ez abból a szempontból is, merthiszen igen jelentős tétel az a famennyiség, amelyet kénytelenek vagyunk az országba behozni s mivel az Alföldön elsősorban is tűzifát fognak termelni, tehát JSL fabehozatal mennyisége a sikeres erdősítés után lényegesen csökkenni fog. (Igaz! Ügy van! Helyeslés.) Ha aneg méltóztatnak engedni, erre nézve csak rekapitulálom a multat. Már az 1923 :XIX. te. kimondotta az Alföld fásításának szükségességét és megfelelő fedezetről is gondoskodott, azonban a beállott változások folytán a gazdasági összeomlás idején ezek a törvényesen előirányzott összegek nem álltak rendelkezésre és ilyen módon történt az, hogy 1934-ig, vagyis tíz esztendő -alatt, mindössze 34.000 katasztrális holdat sikerült beerdősíteni és fásjtani, ami ugyan elég szép terület, de egy évre elosztva csak 3400 katasztrális hold jön ki. Már most az eddigi megállapítások szerint körülbelül 190.000 katasztrális holdra terjed ki az a, terület, amelyet mint elsősorban beerdősítendőt jelöl ki az a munkaterv, amelyet a földmívelésügyi minisztérium illetékes osztálya 139. ülése 1936 június 3-án, szerdán. előkészített, s az 1934. évi költségvetésben erre a célra 560.000 pengő volt felvéve. Ha ugyanaz az összeg maradt volna felvéve a költségvetésekben, akkor 6000 katasztrális holdra lehetett volna emelni a beerdősítendŐ területet. A mosjt előirányzott 1 millió r pengős t hitelkeret már számottevőbb eredmény elérésére alkalmas, amennyiben ezzel az összeggel évenkint mintegy 80 millió darab facsemetét és 1,300.000 suhángot lehet felnevelni és mintegy 20.000 katasztrális hold új erdőt és ezenfelül még 3000 katasztrális hold fasort és gazdasági fásítást lehet létesíteni. (Helyeslés.)^ Hogy imit jelent ez példának okáért a munkaalkalmak szempontjából, erre nézve legyen szabad csak annyit felemlítenem, hogy ez

( a kijelölési munkálatoknál évenkint 20.000 mérnöki munkanapot jelent, a csemetenevelésnél és a kiadásnál mintegy 1100 fuvart és 350.000 munka-napszámot, még pedig mint új munkaalkalmat, kereken 550.000 pengő értékben. Ehhez járul még az érdekelt birtokosok által végzendő erdősítéshez és fásításhoz szükséges, évente mintegy 400.000 munka-napszám. Tehát jelentős tényező maga az Alföld fásítása is a munkanélküliség enyhítésében. Ami a faellátás kérdését illeti, amire az előbb voltam bátor rámutatni, szakemberek nézete szerint, ha az Alföld fásítása sikerül, akkor 15 millió köbméter fatömeg várható egy vágásforduló alatt, s ennek értéke a jelenlegi éirtekszámítások szerint 90 millió pengőt tesz ki. Ez azt jelenti, hogy az ország fatermése évente mintegy 500,000 köbméterrel, azaz kereken 3 millió pengő értékkel emelkedik. (Farkas István: ötven év múlva!) örömmel kell megállapítanom ezen a helyen azt, hogy az elődeim és általam is megindított és folytatott propagandának egy igen gyakorlati hasznát máris látjuk, — ami nagyon örvendetes — t. i. azt, hogy az Alföld népének igen jelentős része felismerte ennek az akciónak rendkívüli fontosságát és nagyon lelkesen csatlakozik a munkához. De meg kell említenem még ezen a helyen, ihogy az állami, vármegyei és községi közigazgatás is igen lelkesen támasztja alá ezt a működést. Méltóztassanak megengedni, hogy a földibirtokpolitikai kérdésről ez alkalommal részletesebben ne nyilatkozzam. A hitbizományi és a telepítési törvényjavaslat tárgyalása, valamint a tagosítási kérdések megvitatása annyira behatóan foglalkoztatták a t. Házat, hogy én ezúttal csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy azokat az eszközöket, amelyeket ebben a költségvetésben is rendelkezésre méltóztatnak bocsátani, a takarékossági és célszerűségi szempontok legnagyobb mértékű felhasználásával iparkodunk olyan módon igény bevenni, hogy azzal mennél nagyobb néprétegnek lehessünk segítségére. (Helyeslés jobbfelöl.) Amint már többször volt szerencsém a t. Házban is kijelenteni, de több oldalról felszólalt képviselőtársaim is reá méltóztattak erre mutatni, igen szoros összefüggés van a földbirtokpolitikai megmozdulások és a gazdasági szakoktatás emelése között, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) mert hiszen a gazdasági szakoktatás kihat egész mezőgazdasági termelésünk fejlődési irányára és döntő befolyású annak hatásfokára. Különösen fontos az, hogy mennyiben tudjuk a kisebb mezőgazdasági üzemek tulajdonosait vagy birtokosait megfelelő gazdasági, kulturális színvonalra emelni. Ezeket a kérdéseket intézményesen ki-