Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-138
Az országgyűlés képviselőházának 13 zőgazdasággal foglalkoznak, azok az államnak a legjobb adófizetői és ezek közül is azok, akik közép-, kis- és törpebirtokokon gazdálkodnak. Ha az államnak érdekében áll ugyanakkora teljesítményt behajtani és ha az állam ugyanannyit akar adóban beszedni, mint rét gente, akkor köteles elhárítani az útból azokat az akadályokat» amelyek a mezőgazdasági 4 értékesítés elébe tornyosulnak. Ilyen akadá• lyok: a belső fogyasztás csökkenése, az exportnehézségek, a termelő- és fogyasztóközönség kiszolgáltatottsága a karteleknek stb. Az állam anyagi fundamentuma a mezőgazdaság, ezt tehát meg kell erősíteni. Ez két módon lehetséges: nagy, átfogó, hatalmas elgondolásokkal és részletkérdések megoldásával. Ilyen hatalmas átfogó gondolat volt a nagyatádi Szabó István-féle földbirtokreform, amelyet azonban nagyatádi Szabó István elgondolása szerint nem tudtunk keresztülvinni, mert egyes dolgokat lefaragtak az ő elgondolásából, de amely mégis jobb volt, mint a jelenlegi kormány földibrtokjavaslata. A földmívelésügyi miniszter urat felkérném egyes dolgok megvalósítására, amelyeket az indokolásban is olvasunk, a minőségi termelés, a búzatermelés és az egyöntetű gabonatermelés terén. Ezek nagyon helyes célok, de ellentétben van ezekkel a vetőmagakció. A mi kerületünkben, amelyet 1935-ben nagy jégkárért, megkaptuk az akcióvefcőmagot, amely elvetés előtt csodaszép volt, a kikelésben is nagyon szép, most azonban a fejlődésben teljesen tönkrement. Ilyen ideális időjárás mellett is, azt hiszem, az idén sokkal jobban meg fogja érezni a gazdaközönség a tavalyi jégkárt, mint a múlt évben. A mezőgazdasági szakoktatás terén is helyes az, hogy a földmívelésügyi kormányzat ezt a címet jobban dotálta, «mint a múlt évben. De szerintem itt is nagy az adminisztráció és kevés a cselekedet. I A földmívelésügyi miniszter urat felkérném még arra, t. Ház, hogy a falusi gazdasági egyesületek, kultúrházak és népházak adósságát rendezze. Igaz, hogy a múlt évi 40.000 pengő helyett az idei költségvetésbe 60.000 pengőt vett fel, mégis ezzel sem lesznek ez,ek az ügyek rendezve, miért ez csak kamatkedvezményekre és segélyekre szolgál. Felkérném a földmívelési miniszter urat arra, nem lehetne-e a gazdasági egyesületek adósságát gazdaadósságnak minősíteni, hogy így 5%-os kamatot fizetnénk utána és a különbözetet, a rendes kamat 3%-nyi többletét, tőketörlesztésre lehetne fordítani. (Helyeslés bálfelöl.) A tagosításnál is a múlt évi 3000 pengő helyett 10.000 pengőt vett fel idén a kormányzat, de ez a 10.000 pengő is olyan csekély öszszeg, Jhogy ezzel is es'ak a falu népe van megakadályozva, mert tudomásom szerint a kincstár a tagosításnak 20%-át előlegezi és ezt a 20%-ot öt év alatt kell visszafizetni. Arra kérném a kormányzatot, hogy ezt az arányt 50%-ra emelje fel és (hosszabb idő alatt, több \ részletben kelljen a gazdaközönségnek ezt az összeget visszatérítenie. L A 100 aranykoronát meg nem haladó katasz* téri tiszta jövedelmű kisgazdák néhány év óta nem fizettek földadót, hanem helyettük ezt a boletta-alapból fizették meg. Most azonban, hogy a boleta-alap megszűnt, ezeket az adókat újra ki fogják vetni. Kérném a miniszter urat, hogy ez más címen legyen előirányozva, mert megint 8. ülése 1936 május 29-én, pénteken. 377 csak a legszegényebb gazdaközönséget fogja érinteni ez a fizetés. A kormánnyal szemben bizaknatiam vagyok, ezért a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés half elől.) Elnök: Szólásra következik Lázár Imre képviselő úr! Lázár Imre: Igen t. Képviselőház! Amikor mód nyílik számomra, hogy a földmívelésügyi tárcához hozzászólhassák, mint 'mezőgazdasággal foglalkozó kisgazdaember ezt -szívesen teszem és kötelességemnek tartom. E felszólalasom alkalmával utalnom kell az előttem szólott felszólalónak arra a derült világszemléletű beszédére, amelyben Farkas falvi Farkas Géza képviselőtársam ^ (megemlítette a lótenyésztést, illetőleg a lóértékesítést. Mindent nagyon helyesen mondott, de én annak az aggodalmamnak adok kifejezést, hogy ez az értékesítés csak bizonyos ideig lesz olyan magas színvonalon, mint az elmúlt esztendőkben, illetőleg a múlt esztendőben volt. Ez szerintem következménye volt az olasz-abesszín háborúnak is, mert hiszen nagyobb részben Olaszország számára vitték ki a megvásárolt lovakat, a következő esztendőben azonban ez niár bizonyára nem lesz meg. Emlékezzünk vissza arra, hogy két-három esztendővel ezelőtt csak alig tudtuk eladni a lovainkat, akkor is vágóárakon, 15—20 pengőért, ellenben nagyon helyesen jegyezték meg az előttem szólott t. képiviselő urak, hogy a megvásárolt lovakat egyes helyeken nyerészkedésre használták ki a kereskedők. Megemlítették a vételárat is, 460—480 pengőben, ez azonban nem volt általános mindenütt, hanem a. legtöbb helyen, így például nálunk, a mi vidékünkön is, 200 pengőn felül kezdődött ez az ár és úgy emelkedett, de 400' pengőt nem Is igen fizettek és minden a kereskedők zsebében maradt, azért, mert e tekintetben nem volt kellő felügyelet. Nagyon helyesen mondotta Farkasfalvi Farkas Géza képviselőtársam, hogy a kormánynak be kellene avatkoznia abba, hogy a méncsikók herélteitését ne végezzék olyképpen, hogy egytőlegyig mindet kivágják, mert nagy baj az, hogy fiatal abb korukban nem lehet a méncsikókról megállapítani, hogy ' ménnek tényleg megfelelnek-e vagy sem, már pedig abban az esetben, ha fiatalabb korukban kivágattak, később, 3—4 éves korukban hiába minden, már nem lehet a dolgot visszacsinálni. (Dulin Jenő: Nehéz! — Derültség.) A vidéken ellenben az a helyzet, t. Képviselőház, hogy ahol 8 vagy 10 ménre volna szükség, csak 3—4 van, mert az állam nem tud többet rendelkezésére bocsátani a községnek. En is mezőgazdaságbeli ember vagyok és tudom ezt. Már 'megtettük azt a próbát, hogy kértünk volna több mént is, mert kancáink vannak, ellenben nem voltunk képesek arra, hogy méneket kapjunk, pedig az elmúlt időkben a gazdáknak is módjuk nyílt, hogy tarthattak és tenyészthettek méneket, ellenben most ettől is meg vannak fosztva. Ugyancsak említést teszek Schandl Károlynak arról a felszólalásáról, amelyben a cukorrépatermelésről megemlítette, hogy 76.000 katasztrális hold van engedélyezve Magyarországon erre a célra. Szerintem ez igen kevés. Képviselőtársam megemlítette, hogy a kisgazdatársadaloninak is meg van engedve bizonyos százalék cukorrépa termelése, valójában azonban az Alföldön a kisgazdatársadalom el van ettől ütve, pedig a háború utáni esztendőkben ez meg volt, sőt a kisgazdákat felhívták, hogy cukor51*
