Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

378 Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 1936 május 29-én, pénteken. répa-kedvezményeket kapnak, ami nagyon jól be is vált. A gazdatársadalom nagyon jól tudja, hogy a cukorrépatermelés, ha beválik, igen ki­fizetődő, olyannyira,^ hogy 18—20 métermázsa búzával felér a termés eredménye és emellett nagy a jelentősége azért is, mert nagyon sok munkásnak adnak ezáltal munkát és ezen ke­resztül kenyeret, ha tehát például ezt az enge­délyezett területet a kétszeresére emelnék fel, kétannyi cukorrépát termelhetne a gazdatársa­dalom és talán máskép is használná ki a földet. Én, mint gazdaember tudom, hogy amikor nekünk annakidején meg volt engedve a cu­korrépatermelés> a jószágaink is egészen más­képpen fejlődtek, mert a cukorrépa nagyon tápláló lévén, hulladékait feletettük, ellenben most a gazdatársadalom az egész Alföldön azt lehet mondani,, el van tiltva a termeléstől. A cukorrépatermelésnek volna egy másik lénye­gesebb oldala, ami által több lenne a cukor és ezáltal, ha a kormány, haaz állam másképpen nem találná meg a számítását, szállítaná le­jebb az adót 50%-kai és akkor kétszer annyi cukor fogyna el. Mert így nagyon sokhelyütt előfordul, hogy szegény családokban egy egész esztendőben sem tudnak egy kilogramm cuk­rot elfogyasztani, olyan drága, hiszen kilo­grammja 1.30—1.40 pengő. Ha azonban 1 pen­gőért vagy azon alul adnák, akkor kétannyi fogyna. Az állam js jól járna vele, a gazda is, a termelőosztály is, mert többet kellene ter­melnie, a fogyasztó meg a legjobban járna. Amikor én mint kisgazdaember szót eme­lek a földmívelésügyi tárca tárgyalásánál, elé­gedetlenségemet fejezem ki. Mint mezőgazda­sággal foglalkozó egyén, talán annak köszön­hetem, hogy a képviselőházba is bekerültem, mert általában a legutóbbi évtizedben a mező­gazdaságban igen nagy volt az elégedetlenség. (Dulin Jenő: A Közigazgatási Bíróságnak kö­szönheted!) Részben annak, de részben az is oka annak, hogy képviselő lehettem, hogy szükséges volt, hogy a mezőgazdaság egy bizo­nyos rétegének, a kisgazdatársadalomnak is képviselete legyen a képviselőházban. És ami­kor erről lehetszó és ha beletekintünk a világ folyásába és vizsgálat tárgyává tesszük mind­azt, amit a jó Isten az emberiségnek megadott, tapasztalni fogjuk annak a megdönthetetlen mondásnak az igazságát; sőt még az embernek az ösztöne is azt diktálja, hogy: dolgozz» ta­nulj, légy szorgalmas, akkor megélsz. Meg­dönthetetlen igazság ez, ezei^ és millió tény igazolja. így is van ez rendjén, mert a Min­denható semmiben sem gátolja meg az embert, amit képességeivel elérhet, csak az emberek gátolják egymást. A rossz, terméketlen földet termővé alakították át emberi agyak és kezek. Azokon a földeken, amelyeken apáink 40—50 évvel ezelőtt alig tudtak termelni 4—5 mázsát holdanként és leginkább ugar-rendszerben használták, ma mi azokon a földeken rekord­termést produkálunk. Sőt azok a földek, ame­lyek ezelőtt 30—40—50 évvel csak homokbuckák voltak, ma szőlő- és gyümölcsöskertté vannak átalakítva, úgyhogy valósággal azt lehet mon­dani, paradicsomkertek. Még sincs úgy semmi, ahogyan lennie kellené, mert hiszen ha a föld­nek a terméke és annak ára azé lenne, aki azt a földet megműveli, megmunkálja és meg­szerzi, ez rendben volna. Ezzel szemben azon­ban mit látunk? Azt, hogy a nagytőke az úr, ő diktál, ő irányít mindent. A pénz az, ami által az emberek a legnagyobb erkölcstelen­ségbe süllyednek; a pénz az, amely miatt az l emberek életüket is nagyon sokszor elveszítik s a pénz az, amely az emberek munkájának utolsó gyümölcsét is elveszi. Mi elismerjük azt, hogy a pénz legyen értékmérő valami, de úgy gondoljuk, hogy az emberiség még sem lehet a pénznek rabszolgája. A pénzről szólya, meg kell említenem, hogy amikor ezelőtt három évvel Amerika és Anglia látta, hogy a mezőgazdasági válságot máskép­pen meg nem oldhatja, sem a munkanélküli válságot nem tudja másképpen levezetni, pén­zét 30%-kai szaporította és ezáltal tudta (meg­menteni a munkanélkülieket a munkanélküli válságtól, valamint a mezőgazdaságot is. Azt kérdem, miért ne lehetne ezt itt Magyarorszá­gon is megtenni, hogy legyen itt olyan pénz­forgalom, amely legalább is az ország kiadásai­nak megfelel. Amikor 320 millió pengő van kö­rülbelül forgalomban Magyarországion bankje­gyekben és rézpénzekben, ezzel szemben 1100— 1210 millió az állam kiadása, akkor majdnem négyszer kell megfordulnia a pénznek a ma­gyar állam kasszájában, hogy egy esztendőben egyszer ki legyen fizetve mindenféle kiadás. Láthatjuk és tapasztaljuk, hogy mennyire kell dolgozniuk itt az adóbeszedőknek és a végre­hajtóknak, (Dulin Jenő: Dolgoznaík is!) de mennyire kell dolgozniok azoknak, akiknek ezt azt adót be kell fizetniök. (Csoór Lajos: TTgy van! Azoknak még jobban. — Dulin Jenő: Versenyeznek egymással!) Amikor a költségvetés benyújtásakor a pénzügyminiszter úr expozéját előadta, erről csak annyit mondott, hogy a pengő értékét •mindenkép fenn kell tartani. Erre mi is azt mondjuk, hogy kár volna pénzünket egy inflá­ció posványába süllyeszteni, de .adós maradt a pénzügyminiszter úr azzal a tervvel, hogyan lehet a munkanélküliséget, valamint a gazda­sági válságot levezetni abban, az esetben, ha pénzünket mégis kellően nem szaporítjuk. Amíg ezt nem lehet semmi szín alatt, hiába van itt akármilyen reformkormány, akármilyen pro­grammal jönnek, hiába van itt akármekkora fölényben az egységes párt és a kormányzat, hiába jön, ide^ *a kisgazdapárt is esetleg, vagy a demokrata párt, addig megfelelő pénzmennyi­ség ebben az országban nem lesz forgalomban. Addig itt semmin sem lehet segíteni, mert hiába adunk valami kedvezményt az egyik részről, ha a másik részről pedig újabb adókat vetünk ki, ez nem jelent mást, mint cifra nyo­morúságot és tovább nyomorog a :nép. Mélyen t. Ház! Kétségbeejtően nagy pro­bléma az, hogy a föld jövedelmét és hasznát Magyarországon láthatatlan kezek, a spekuláció elviszi. Termelésének hasznát, jövedelmétmemő, a termelő, hanem arra nem illetékes, azt meg nem érdemlő egyének viszik el. Ami a nagyobb ter­mést illeti, rá kell mutatnom arra, hogy most, amikor kedvező volt az időjárás, egy kis jó ter­més mutatkozik, megvan ennek az előjele, az utóbbi hónapokban is több, mint két pengővel esett lejjebb a búza ára. Ha továbbra is így inegv, ha. valamilyen rozsda, vagy kedvezőtlen időjárás nem lesz és még tovább is fog esni, akkor 10 pengőn alulra is leesik a búza ára. A kormánynak be kell avatkoznia ebben a tekintet­ben, hiszen bekövetkezhet az, hogy ezt nem egy esztendőre adja a Gondviselés, (vitéz br. Rosz­ner István: Aki a minimált áron alul vásárol búzát, azt fel kell jelenteni,'ez fontos!) Hogy mennyi a minimált ár, azt nem tudja seniki. (Kállay Miklós: Minden községházán ki van

Next

/
Oldalképek
Tartalom