Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 1936 május 29-én, pénteken. 365 Minthogy a földművelésügyi miniszter úr működése iránt bizalommal vagyok, a földmívelésügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik: Szeder János jegyző: Mózes Sándor! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Klein Antal! Elnök: Klein Antal képviselő urat illeti a szó. Klein Antal: T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam a Körös hajózhatóvátételéről beszélt. Ezekbe a szavaiba akarok én is kapcsolódni, amikor a magam részéről szintén egy folyó hajózhatóvátételére akarom az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét felhívni, még pedig az én szűkebb hazámat ériaitő Sió folyó hajózhatóvátételére. Beszédem későbbi folyamán rá fogok mutatni mindazokra az okokra, amelyek ennek a folyónak hajózhatóvátételét indokolttá és szükségessé teszik. Ez a munkálat nézetem szerint, ha pénzügyileg is megfelelően alátámasztjuk, igenis keresztülvihető, természetesen nem egyévi költségvetésbe beállított összeggel, hanem több évre beosztva. Ennek a munkálatnak az elvégzése feltétlenül szükséges volna, mert az egy nagy vidék gazdasági érdekeit szolgálja. Mielőtt erre rátérnék, legyen szabad rámutatnom arra, hogy ennek a költségvetésnek egy nagy és súlyos kozmetikai hibája van és pedig az, amit az első szemléletre meg kell állapítanunk, hogy amikor mindenki arról beszél a Házban és az egész országban, hogy a föld és a föld népe, a föld munkásai, a földművelők azok, akiktől tulajdonképpen az ország léte és jövője függ, ugyanakkor, ha általánosságban nézzük ;a költségvetést és annak tételeit, azt látjuk, hogy ez a tárca úgyszólván a legszűkebben van dotálva, mert a kereskedelem- és iparügyi minisztériumoknak most már együttesen több anint 49 millió pengőt tesz ki a költségvetési előirányzata, tehát több mint 30%-kai megnőtt a merkantil kormányzati feladatok e két csoportjának személyi és .dologi kiadásai. Egyúttal azonban kétségtelenül el kell ismernünk azt, . hogy bizonyos haladás mégis van ezen a téren és a földmívelésügyi miniszter úrnak — úgylátszik — sikerült a pénzügyminiszter úr szűkké blűségét ebben a tekintetben némileg korrigálni, amennyiben több mint 3 millióval sikerült most már a földmívelésügyi tárca költségvetését emelni, úgyhogy az most^ 33 millión felüli összeg. Még mindig fennáll azonban az a kozmetikai hiba, hogy — amint előbb mondottam — a kereskedelem- és az iparügyi tárca... (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Csak kozmetikai, mert a mezőgazdaság megsegítésérc szolgáló alap szintén 50 millió!) Kétségtelenül vannak még ezen a téren hibák, amelyekre leszek bátor majd beszédem későbbi folyamán rámutatni. Én készségesen elismerem a földmívelésügyi miniszter úrnak ezen a téren elért sikereit, amennyiben sikerült a pénzügyminiszter úrtól a múlttal szemben bizonyos nagyobb összeget, 3-5 millióval nagyobb összeget kiharcolni, amellyel tulajdonképpen a földnek és a föld népének érdekeit van hivatva szolgálni. A költségvetést általában véve és a pénzügyminiszter úr beszédét a magam szempontjából túloptímistának kell hogy tartsam, túloptimistának akkor, amidőn ő egy 75 milliós deficitről számol be, illetve annyit kontemplál, amely 75 milliós deficitet ő a maga részéről olyan módon gondol ellensúlyozni, hogy bizonyos egyenes és közvetlen adók bevételeit már előre sokkal nagyobb mértékben eszkomptálja, mint ahogy én hiszem, — bár sajnálattal kell hinnem — hogy ez sikerülni is fog. így az egyenes adóknál 2,800.0001, a forgalmi adóknál 7*5 millió, a fogyasztási adóknál 1,600.000, a vámjövedéknél 2 millió, a dohányjövedéknél pedig 4,600.000 pengővel nagyobb bevételt »remél« a pénzügyminiszter úr, mint tavaly. Természetes, hogy a pénzügyminiszter úr nagyobb terméseredményre, gazdasági konjunktúrára és a gazdasági viszonyok javulására számít. Kétségtelenül van remény és kilátás arra, hogy a jó Isten talán kegyesebb lesz a jövőben a magyar föld iránt, mint volt a múltban, én azonban ebben a tekintetben nem tudom akceptálni azt az optimizmust, amelyet az utóbbi időben — sajnos — naprólnapra úgy a sajtóban, mint egyes beszédekben is látunk. Hiszen éppen arra mutatott rá a mai nap folyamán az Omge. igazgatóválasztmányi ülésén, azt hiszem, az igazgató és az ottani választmányi tagok, hogy ebben a tekintetben ne túlozzunk, ne essünk már most illúziókba és ne számítoljuk le már most ezeket, amint — sajnos, úgy látom — a tőzsdén már meg is játsszák ezeket, mert hiszen ez az év kétségtelenül jó terméseredménnyel kecsegtet, de az még nincs meg és sok minden van, ami azt befolyásolhatja. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniiszter: Addig nincs meg, amíg a magtárba nem' kerül!) Ügy van, mindig csak akkor lehet róla beszélni, ha már a magtárba kerül..Különböző vidékeken éppen pár évvel ezelőtt volt az aratás előtt egy hirtelen megszorulás, jött egy hirtelen meleg, úgyhogy a kapásnövények és a szemestermények tekintetében súlyos csalódás érte a gazdákat. Ugyancsak a gyümölcs nagy részéről és a bortermés nagy részéről — amire Baross Endre t. képviselőtársam mutatott rá — még egyáltalában nem lehet beszélni, hiszen a bor annyi mindenféle veszélynek van kitéve, és oly messze van még a termés, hogy erről szintén csak akkor lehet beszélni, úgy mennyiségileg, mint minőségileg, amikor majd az ősz elkövetkezik és az ősz után lehet majd látni, hogy beválnak-e mindazok az optimista feltevések, amelyek a költségvetés egész összeállítását és a pénzügyminiszter úr beszédét is jellemzik. A pénzügyminiszter úr amidőn költségvetési beszédében ezeket az optimista beállításokat tette — úgy látszik — megfeledkezett arról, hogyha talán sikerülne is ez a termés és ha sikerülne is ebben a tekintetben az államháztartás bevételeit emelni, ugyanakkor azonban a fogyasztóképesség minden téren a legmeszszebbmenően hanyatlik. A legutóbbi évek folyamán a búza- és a rozsfogyasztás 18 kilogrammal, a húsfogyasztás 8 kilogrammal, a cukorfogyasztás 3 kilogrammal, a tejfogyasztás 5 literrel, a burgonyafogyasztás pedig évente több mint 30 kilogrammal csökkent fejenkint. Ezek a számok tehát illuzóriusak. Nem tudom, 'hogy a pénzügyminiszter úr miképpen remél négy és félmillió pengőnél nagyobb bevételt a mezőgazdaságot érintő dohányjövedékeknél. Ez kétféle módon lehetséges. Vagy emelkednie kell tényleg a fogyasztásnak, vagy pedig a dohánybeváltási áraknak olyan lényeges csökkentését kellene keresztülvinni, amely viszont a mezőgazdák és a