Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

364 Az országgyűlés képviselőházának 1 lőtt t. képviselőtársam a lelkiismeretes gazda pontosságával ment végig a költségvetés egyes tételein és — mint többször megjegyezte — bizonyos megelégedéssel és örömmel állapíthatta meg, hogy egyes tételek a tavalyihoz képest felemeltettek. Ez a körülmény mindenesetre azt jelzi, hogy a földimívelésügyi imiiniszier úr és vele együtt az egész kormány fokozottabb jelentőséget tulajdonít ennek a költségvetésnek, mert elvégre a magyar föld az, amely nekünk Csonka-Magyarországon az igazi vagyontárgyat képezi, az a föld, amely évről-évre meghozza a maga termését és tulajdonképpen megtermi Magyarország számára a szükséges pénzt és életet. Nekünk nincsenek aranybányáink, sóbányáink, nincsenek egyéb természeti adottságaink, amelyekből értékeket lehetne kibányászni. A magyar föld az egyedüli, amely évről-évre megtermi a maga gyümölcsét és életet jelent azok számára, akik foglalkoznak vele s azok számára is, akik egyébként ezen a csonka földön élnek. Valamikor, még nem is olyan régen, a magyar föld olyan bőven termett és olyan értéke volt termésének, hogy azokat, akik a földön dolgoztak, el tudta tisztességesen, becsületesen tartani. Ha egy hasonlattal élnék, — mint ahogyan igen sokszor a magyar földet magyar édesanyának szoktuk nevezni — akkor azt mondhatnám, hogy a magyar föld sorsa hasonlatos ma az elaggott szülőéhez. Míg a szülő fiatalabb volt, addig gyermekét nevelni tudta, de ma, amikor elaggott sorsba került, már többé nincsen ereje, ő maga szorul támogatásra. Nekünk ma a magyar földet mindenféle eszközzel támogatnunk kell, hogy ezeken a szomorú időkön átmentsük ismét egy újabb, jobb világba, amikor a föld bőven el tudja majd tartani az ő fiait. Ezért szükséges, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésében az egyes összegeket szűkös anyagi viszonyainkhoz képest emeljük. Mélyen t. Képviselőház! Fel szeretném hívni a t. Ház figyelmét az Alföld problémáira, a tiszántúli róna népességének nehéz megélhetési viszonyaira. Tudom, hogy a kormány régen tudatában van már annak a nyomorgó világnak, amelyben a tiszántúli emberek ma is élnek. Ha van valahol nyomorúság, akkor a csonka országnak ez az a vidéke, ahol a nyomorúság valóságos orgiákat ül, éppen azok között az emberek között, akik a földet művelik, különösképpen pedig azok között, akik csak művelik, de a földből osztályrészül számukra semmi sem jutott. Ezek a magyar kubikos földmunkások, akik esztendőről-esztendőre a föld megműveléséből tartják fenn családjukat és akik képesek voltak 100 kilométerekre elmenni csak azért, hogy munkához jussanak és ma egyre szomorúbb viszonyok között tengődnek. A kormány, felismerve az Alföldnek ezt a kétségbeejtő helyzetét, a legutóbb benyújtott törvényjavaslatban közmunkákra és beruházásokra szánt 5 millió pengőnek nagy részét tudomásom szerint a Tiszántúlra akarja befektetni. Itt szóbajöhet elsősorban az a vidék, amely valamikor a legtermékenyebb része volt az Alföldnek, amely a legszebb, a legfinomabb Tbúzát termelte és ez a Körös vidéke. A Körös szabályozásával évtizedekkel ezelőtt levezették a vizet a magyar Alföldről. Gondoskodnunk kell arról, hogy most a vizet visszavigyük, vagy legalább is megtartsuk azt, ami van és gyors elfolyását megnehezítsük. Ennek a vidéknek több csapadékra, több vízre van szük$8. ülése 1936 május 29-én, pénteken. sége. Valahogyan úgy vagyunk berendezkedve, — és arrafelé a közmondás is ezt mondja — hogy a földmívelö dolgozik, de a jó Isten a gazda. A jó Isten adja az időjárást és minden siker az időjárástól függ. De talán nem kellene mindent a jó Istenre bíznunk, talán kellene valamit a saját magunk erejéből is elkövetnünk arra, hogy az időjárás megváltozzék, legalább is annyiban, hogy bővebb nedvességhez jusson a föld. Ugyanazok a kanálisok,, amelyeken a vizet elvezették, — mint ahogyan Takács t. képviselőtársam fejtegette néhány órával ezelőtt — alkalmasak arra is, hogy visszavigyék, tárolják a vizet ezeken a vidékeken. Lehet, hogy ez kissé furcsán és időszerűtlenül hangzik éppen most, amikor olyan kivételes májusban volt részünk a Tiszántúl is, hogy hővebben van csapadék, de ez olyan ritka esztendő, amilyenre évtizedek alatt alig-alig van példa. Nálunk még a mostani bő-csapadékos időjárás mellett is talán csak 10 napja, hogy ez az időjárás lekerült a Tiszántúlra és ott is rendszeresebben esik. Általában van a tiszántúli vidéknek egy zónája, amely majdnem minden esztendőben csapadék szegény. Ha a Körös vizének felemelésével, amit egy duzzasztó megépítésével érhetünk el, ezt az egész vidéket el tudjuk látni vízzel, ezzel a magyar földmíveseknek óriási hasznot hajtunk. Hasznot hajtunk elsősorban azért, mert a termények elszállításánál átlagosain majdnem egy pengővel emelkedhetik a búza métermázsánkénti értéke, és hasznot hajtunk azért, mert ha a vizet otthagyjuk, alkalmat adunk arra, hogy az öntözés végre bekövetkezhessek, amire a mi vidékünkön már előre tervszerűen készülgetnek az emberek. Es last but not least, bizonyos közmunkát is jelent ez annak a vidéknek és olyan tőkebefektetést, amely igazán a hasznos beruházások fogalma alá esik. Flandorffer képviselőtársam említette és örömmel konstatálta, ihogy az Alföld fásítására is jóval nagyobb összeg van most felvéve a költségvetésbe.^ ö dunántúli képviselő, aki talán nem is tudja, mennyivel más a Dunántúl időjárása, mint a Tiszántúlé. Ennek talán azok a földházi viszonyok _ az okai, hogy a Tisza vonala az ütközőpontja lehet az Ázsiából jövő monszun-szeleknek és az Atlanti-óceán felől jövő ciklonokna. Az Alpesekről jön a nedves levegő, jön az esőzés és ez eléri a Tisza vonalát, Ázsia felől pedig jön a keleti száraz szél; ezek ott összeütközve, a legtöbb esetben a monszun győz, a ciklont visszaszorítja, és a Tiszántúl így marad eső nélkül. Azt is szokták mondani, hogy talán a csatornázásoknak is befolyásuk van erre az esőnélküliségre. En r igen alárendelt jelentőségűnek tartom az időjárás megváltoztatása szempontjából azt, hogy kanális van-e vagy nincs, de az bizonyos, hogy a víznek jelenléte és azon a földön való további megmaradása feltétlenül a talajvíz magasabb szintjét jelenti. Arra kérem tehát az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy a beruházási kölcsönöknél gondoljon a Körös problémájára, hogy egy nagyszabású duzzasztóműnek az építése, amely duzzasztómű az egész Körös vidékét, tehát Békés megyét a maga egészében, Csongrád megyét, Szolnok megye déli részét és Hajdú megyét egészen fel Debrecenig, érdekli, a lehetőséghez képest minél előbb, amint a tervek készen vannak és minden egyéb előre biztosítva van, megkezdődhessék.