Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-138
356 Az~ országgyűlés képviselőházának ISS. ülése 1936 május 29-én, pénteken. nek bruttó bevétele az országos átlag szerint holdanként 80 pengő, vagyis összesen 2400 pengő, de ha levonjuk a 60 százalékot kitevő rezsikulcsot, szintén 960 pengő jövedelmet élvez, mégis holdanként legalább 12 pengő adót, vagyis összesen 360 pengő adót fizet. Ennyivel részesül ez a kisgazda rosszabb elbánásban, mint más foglalkozásbeli. Bízom abban, hogy a kormány és a földmívelésügyi minis'zter úr, aki • eddig bátran hozzá mert nyúlni az ilyen nebántsvirágokhoz, noli me tangere kérdésekhez, ezeket a kérdéseket is meg fogja fogni és akkor a magyar mezőgazdaságra és a gazdatársadalomra tényleg jobb napok fognak virradni. Mivel látom, hogy ez a költségvetés ^ ezt a célt szolgálja, bizalommal a kormány iránt és bizalommal a miniszter úr személye irántr a földmívelésügyi tárca költségvetését elfogadom. (Elénk éljenzés és taps jobbfelől. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik: Szeder János jegyző: Soltész János! Soltész János: T. Ház! A földmívelésügyi tárca költségvetését mindkét oldalról meglehetősen nagy jóindulattal tárgyalták. Minden egyes felszólalásból kiérzett a magyar föld szeretete, a magyar nép sorsa iránt való aggódás, annak jövőjével való törődés. Sajnálattál kell azonban megállapítanom azt, hogy miként a többi tárcák költségvetéseiben, úgy ennek a tárcának a költségvetésében sincs semmiféle fantázia. Ez a költségvetés régi kitaposott mesgyén, járt úton halad és ha látszik, ha jelentkezik is benne némi haladás, az előrelépés rövid és nagyon kevés ahhoz, hogy az országnak ezt a nagyon súlyos és fontos problémáját, a mezőgazdaság kérdését megoldja. Az egész költségvetésben nincs egy hatalmas átfogó gondolat, nincs benne egy nagy akarat, mindössze jóakaratot tudok benne felfedezni, apró pepecselést egyik-másik kérdésnél, egy kis előrehaladást bizonyos címeknél, de valójában nincs benne t-V/' M hatalmas nagy lendület, amelyet megkíván ennek az országnak több, mint 60%-ot kitevő földműves lakossága. Szükség volna arra, hogy ebben az országban, ahol a lakosság 60%-a a földművelésből él és a föld munkája után keresi kenyerét, lefektessék azokat a határozott irányelveket, amelyeken a földművelésügyi tárcának haladnia kell, amely irányban dolgozni kell és nem rapszodikusan oldani meg azokat a problémákat, amelyek ezekkel a kérdésekkel szervesen összefüggnek. Láttuk legutóbb a gazdaadósságok rendezésének kérdésénél, láttuk a hitbizományi reformnál, a telepítés kérdésénél, hogy mindezek szorosan, szervesen összefüggnek a magyar mezőgazdaság kérdésével és mégis azt látjuk, hogy ezekben a kérdésekben csak látszatintézkedések történtek, mélyreható reformok nem születtek és ezek a problémák állandóan irritálni fogják a jövő magyar életet. Éppen úgy szükséges lett volna tehát az, hogy annakidején ezeket a kérdéseket gyökeresen megoldja a törvényhozás és éppen úgy szükség volna arra, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetésének kapcsán olyan mélyreható új intézkedéseik történjenek, amelyek egészen új vágányra állítják be a magyar mezőgazdaságot. (Dulin Jenő: Uj stílus!) Igen, új stílus kellene, de a valóságban, nem pedig szólamokban. Jelenleg a helyzet az, ihogy a földmívelésügyi miniszter úr tudja azt, mennyit kap tárcája keretében, mennyi összeg áll rendelkezésére és szűken beosztja azt a kis pénzt, azt a 35 millió pengőt és megcsinálja azt a sablonos költségvetést abbóJl a pénzből, ami rendelkezésére áll. Már pedig, igenis^ itt volna az ideje annak, hogy az összkormány végre összeüljön ebben a kérdésben, hogy leszögezze azt a tényt, hogy ennek az országnak jövő boldogulása és jövő fejlődése a mezőgazdaság prosperitásától függ. Ha a mezőgazdaság nem jövedelmező, az ország nem fog boldogulni, pénzügyileg visszahanyatlik, visszaesik és nem képes semmi konkrét problémát megoldani. (Almikor egy országban a mezőgazdaságból élő lakosságnak több, mint 40%-a, hárommillió ember, ima úgyszólván teljesen ki van kapcsolva a gazdasági élet vérkeringéséből, akkor a kormánynak komolyan kellene gondoskodni arról, hogy ez a tárca olyan mértékben dotált assék, amilyen mértékben ennek az országutak agrárlakossága megérdemelné. (Dulin Jenő: A rendelkezési alapból át kellene venni!) Végre le kellene már ülni a zöldasztalhoz ebben a kérdésben és (mindenkit 'meghallgatni, hogy mi a kívánsága, mi az ötlete, annak alapján azután kialakítani egy átfogó gazdasági programmot és tervszerűen haladni előre az egész ország mezőgazdaságának megjavítása érdekében. Azok az apró toldozgat ások, foldozgatások, amelyek egyes tételeknél jelentkeznek 200.000 pengőben, 20.000 pengőben vagy 10.000 pengőben, nein fogják az ország 'mezőgazdaságát helyesebb utakra vinni. Elsősorban szükség volna arra, hogy a földmívelésügyi miniszter úr egy hatalmas, nagy, átfogó gazdasági tervet hozzon ide a parlament elé. Elsősorban kell egy terv, amely megszabja azokat az utakat, amelyeken haladnunk kell és azután, ha ez a terv megvan, gondoskodni kell arról, ho'gy legyen egy organizáció, amely ezt a tervet valóra is tudja váltani. Elsősorban szükség volna arra, hogy végre szétnézzünk, hogy megvalósítsuk a belés külföldi értékesítés kérdésének megfelelő rendezését. Szükség volna arra, hogy a már fennálló, vagy újonnan alakítandó szervek intenzíven bele tudjanak folyni a termelés irányításába.. Szükséges volna végül a szakoktatás kérdésének intenzívebb fejlesztése is, amit úgyszólván minden egyes képviselőtársaim nagyon meleg rokonszenvvel vetett fel. Fel kellene kutatni, nemcsak belföldön, ha : nem külföldön is az összes piacokat, eladási lehetőségeket és ha másként nem megy, százalékos alapon kellene alkalmazni megfelelő szakembereket, akik bejárják a külföldet ésa kivitel és behozatal keretein belül felkutatnák azt, hogy mit lehet és mit vagyunk képesek külföldre kivinni és külföldön eladni. Ha pedig ezt már megállapítottuk, akkor idehaza aszerint rendeznők be termelésünket, hogy a gazda ne termeljen rapszodikusan, ötletszerűen, hanem irányítottan, tervszerűen, úgy, ahogyan azt a külföldi és a belföldi piac megkívánja. Hiszen előfordult egyes vidékeken, hogy bizonyos cikkeknek magas volt az ára, azokban a cikkekben a következő évben túltermelés állott be, erre ismét visszaesett az ár ós így évről-évre állandó bizonytalanság van, minden terv nélkül foglalkoztak a magyar gazdák bizonyos termeivények előállításával és nem volt kéz, amely azokat eladja és nem volt vásárló, aki azokat felvegye. A mezőgazdasági kamarákat teljesen át kellene szervezni igazi mezőgazdasági kamarákká és nem mezőgazdasági hivatalokká. Két-