Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

Az országgyűlés képviselőházának 13 vei is foglalkozni, valamint a búzakivitellel. Sokkal helyesebbnek tartanám, mint ahogy tavaly is mondottam, ha lisztet vinnénk ki, mert akkor a malomipari munkások is munkához jutnának az országban, A költségvetést nem fogadom el, mert mint beszédemből is kicsendült, a benne lévő összegek nem elegendők a mezőgazdaság támogatására és a tárcán belül sincsenek megítélésem szerint megfelelően elosztva. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Gr. Teleki Mihály! Elnök: Gr. Teleki Mihály képviselő urat illeti a szó. Gr. Teleki Mihály: T. Ház! A fél óra idő annyira rövid, hogy csak röviden, pár mondatban kívánok előttem szólott Takács Ferenc t.< képviselőtársam szavaira reflektálni. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy a mezőgazdasági munkabérek alacsonyak. Alacsonyak, ezt magam is vallom, de megvan a lehetősége annak, hogy ezek a munkabérek járásonként, illetőleg községenként megállapíttassanak. Tudtommal a minimális munkabéreket a mezőgazdaság terén már több, mint 400 községben megállapították, tehát semmi akadálya sincs annak, hogy a járási mezőgazdasági bizottságok összehívásával a legkisebb munkabérek megállapíttassanak. Ezzel kapcsolatban fel kívánom hívni a t. Ház figyelmét arra, amit Csoór Lajos t. képviselőtársam a búza árára vonatkozólag említett. A búza ára nem irreleváns egy mezőgazdára sem, de a részes munkásra nézve sem irreleváns, hogy milyen a búza ára. Feltétlenül megfelelő színvonalon kell a búza árát tartani, hogy az a mezőgazdasági munkás, akinek az idén remélhetőleg jó részkeresete lesz, búzájából családját és önmagát ruházni tudja. Még egy kérdésre szeretnék rámutatni, amelyet Takács Ferenc t. ^ képviselőtársam is említett és ez a lótenyésztés kérdése. Ö sokailotta az erre fordított összeget. Ha a vásárokat járjuk, ha községenként kérdezzük a gazdákat, hogy mennyi a ló ára, láthatjuk, hogy ennél a portékánál nagyfokú áremelkedés állott elő. (Úg yvan! Úgy van!) A világon megindult őrületes fegyverkezési verseny következtében a ló árának emelkedésében, hogy úgy mondjam, még további fantázia is van. Igenis, a magyar lótenyésztést tehát támogatni kell és én nem sokallom az erre szánt összeget. (Helyeslés a jobboldalon.) Magam is azt a nézetet vallom, hogy kiegyensúlyozott költségvetéssel kell előállani, Éppúgy, mint a magánháztartásban, itt is a bevételekhez kell mérni a kiadásokat, de vannak olyan tételek, amelyek ha túlkiadásképpen, ha deficitképpen is szerepelnek, szükségesek és megvalósítandók. Én a földmívelésügyi tárcát ilyen kiadási tételeknek tekintem, tehát a magam részéről helyeslem azt, hogy az idei költségvetésben a földmívelésügyi tárca kiadásai 2'8 millióval emelkedtek, sőt hogy őszinte legyek, ebben osztom Takács t. képviselőtársam nézetét, sokkal jobban örültem volna, ha a földmívelésügyi tárcára méa: ennél is nagyobb összeget fordítottunk volna. (Helyeslés jobbfelől.) Meg kell ugyanis gondolni, hogy Magyarország agrárállam, ahol a lakosságnak több mint 50% földből, a mezőgazdaságból él. tehát a nemzet többségét képező lakosság vitális érdekeinek megsértése nélkül nem lehet a földmívelésügyi tárca költségvetését csökkenteni. En azonban a földmívelésügyi tárcára for8. ülése 1936 május 29-én, pénteken. 533 dított összeget jó befektetésnek is tartom, mert ez meg fogja hozni az ő busás kamatát, így rneg fogják azt elsősorban hozni a szakoktatásra fordított költségek. Már a telepítési törvényjavaslat tárgyalásánál említettem, hogy ezt a törvényjavaslatot tulajdonképpen meg kellett volna előznie a szakoktatás intézményes kiépítésének, még pedig olyan kiépítésnek, amely nemcsak abból áll, hogy az iskolákban tanítják az ifjúságot, hanem abból is, hogy iskolánkívüli tanfolyamokon tanítják azokat a gazdákat, akiknek a kezén a föld van, akik az iskola padjaiból kinőttek. Egyes államok már a világháború előtt nagy gondot fordítottak a szakoktatásra azért, hogy mezőgazdaságukat fejlesszék, hogy a, terméseredményeket fokozzák. Nálunk is megindultak ebben a tekintetben a kezdő lépések, azonban a mezőgazdaság prosperitása nem követelte meg azt, hogy erre nagyobb gondot fordítsanak. így kerültünk azután ebbe a mostani helyzetbe, hogy mezőgazdasági szákoktatásunk nincs kellőképpen kiéipítve. Nagy hiba volt eddig az is, hogy bizonyos kontroverzia állott fenn a kultusz- és földmívelésügyi tárca között. Hála Istennek, ez most megszűnt és a kölcsönös felügyelet révén ezt a kérdést megoldották olyanképpen, hogy a földmívelésügyi miniszter betekintést nyer a kultuszkormány által fenntartót mezőgazdasági iskolák vezetésébe, viszont a kultuszkormány pedagógiai szempontból ellenőrzi a földmívelésügyi miniszter alá tartozó iskolákat. Ezzel kapcsolatban azt a. véleményemet hangsúlyozom, hogy a helyes földmívelésügyi politika feltétlenül megkívánja, azt, hogy a mezőgazdasági szakoktatás és a kísérleti ügy teljesen a földmívelésügyi kormány kezében maradjon, mint ahogy a legújabb erre vonatkozó rendelkezés ezt megállapítja. Ennek az együttműködésnek talán első kézzelfogható eredménye az, hogy a kecskeméti mezőgazdasági szakiskolát átalakították szaktanítóképző intézetté. Ezáltal remélhetjük azt, hogy a kultuszkormány által fenntartott 52 önálló gazdasági iskola számát emelni lehet. De örömmel látom a, költségvetésben azt is, hogy 11 szaktanítóképezdébe 11 mezőgazdasági szaktanárt osztanak be, akik a tanítókat kellőképpen kioktatják. Az elemi iskolai tanítók így nem négyhetes kurzuson fognak a mezőgazdaság alapismereteivel megismerkedni, hanem tényleg kellő tudással fognak rendelkezni. Ezzel kapcsolatban remélem azt is, hogy az elemi iskolák III. osztályától kezdve a mezőgazdaságtant tantárgyként fogják tanítani. Hazánkban 428^ polgári iskola van, amelyeknek kimondott célja a gazdasági életre, a gyakorlati életre való nevelés, de ha azoknak tanrendjét megnézzük, szomorúan tapasztaljuk, hogy bizony nagyon keyés gondot fordítanak a mezőgazdaságtanra, •' éppen úgy, mint a leányiskolákban a, háztartástanra. Remélem, hogy most a kultuszkormánynak r a földmívelésügyi kormánnyal való kooperációja lehetővé fogja tenni, hogy a polgári iskolákban a természetrajz helyett, amely a való élettől jóval távolabb van, mint a, mezőgazdaságtan, ezt fogják tanítani, úgyszintén, hogy a leányiskolákban a háztartástant nagyobb mértékben fogják felkarolni. Ha a költségvetésnek a szakoktatásra vonatkozó részét olvasom át, örömmel látom, hogy téli gazdasági tanfolyamokra az idén 75.000 pengő van előirányozva, háromszor akkora összeg, mint ezeLőtt két évvel és így a 48*