Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

352 Az országgyűlés képviselőházának i< az a körülmény is, — az én szempontomból, a^ szocialista szempontjából igen örvendetes — hogy valamennyi felszólaló hivatkozott arra, hogy ezzel az új gazdasági módszerrel, ezzel az új rendszerrel a mezőgazdasági munkásság helyzetén is javítani tudunk, a mezőgazdasági munkásság keresetét emelni lehet, a mezőgazdasági munkásokat is több munkához és több keresethez lehetne juttatni. Nagyon jól tudom, t. Képviselőház, hogy az öntözés kérdésié nem patiális kérdés, nem helyi kérdés. Mégis, amikor erről a kérdésről van szó, nem mulaszthatom el, hogy a miniszter úr figyelmét felhívjam arra a rendkívül súlyos helyzetre, amelyben az én városom mezőgazdasága van. Ezt a súlyos helyzetet részben az idézte elő, hogy az örökösödések következtében túlságosan és már egészségtelenül elaprózódott a föld Hódmezővásárhely határában, különösen a határnak éppen azokon a részein, amelyeken az öntözés a legkönnyebben volna megvalósítható. Felteszem a kérdést a miniszter úrhoz, — habár a miniszter úr ebben a pillanatban nincs is jelen — vájjon fog-e juttatni ebből az ötmillió pengőből a nehéz helyzetben lévő hódmezővásárhelyi mezőgazdaságnak isi Vájjon számíthat-e ennek a városnak szorgalmas mezőigazdasági népessége arra, hogy a földmívelésügy minisztere a segítségükre siet, öntözőművek létesítésével munkaalkalmakat is biztosít az ínségbe jutott mezőgazdasági munkásoknak és állandósítja is a munkaalkalmakat azzal, hogy belterjesebbé teszi a gazdálkodást éppen azokon a részeken, ahol a legnagyobb a veszély és a legnagyobb az inség? Annyival is inkább kérhetem ezt, — és ezt bizonyos büszkeséggel mondom — mert a mi városunkban a teljesen egyszerű, szegény munkásemberek a legnagyobb nehézségek közt, a legnagyobb küzdelmek árán 120-an összeálltak egy öntöző társulatba és^ a már előbb említett módon az ármentesítő társulattól kiharcolták az egész nyárra szükséges vizet, megépítették a szükséges duzzasztóműveket és kisparcellákon konyhakertészetet folytatnak. Jellemző az összetartásukra és munkálkodásukra, hogy ezelőtt két esztendővel az országos mezőgazdasági kiállításon kollektive vettek részt, összeválogatták a legszebb terményeiket valamennyiük gazdaságából és egy közös kiállításon elnyerték az állami aranyérmet. De nemcsak konyhakertészeti öntözésre rendezkednek be Hódmezővásárhely határában, hanem szántóföldi öntözésre is. Erre is igen szép példák vannak. Az artézi kutakkal kapcsolatosan a szántóföldi öntözést is megvalósította néhány gazda Hódmezővásárhelyen. Igen érdekes eredményeket mutat fel például az egyik. Őszi árpából kisholdankint 7 métermázsa termést aratott le és ugyanazon a helyen az öntözött lóheréről, tavasszal begépelve, beboronálva 150 kiló lóheremagot vett be ősszel, tehát Hódmezővásárhelyen kétszer arattak. Ez igen fontos körülmény és ösztönzésül szolgálhat másoknak is. Megvalósítható tehát a magyar Alföldön az, amit tanultunk, hogy csak Egyiptomban valósítható meg; természetesen igen nagy áldozatok kellenek hozzá. Éppen ezekre a gazdaságokra gondolok akkor, amikor a miniszter úr figyelmét felhívom arra, hogy az ilyen mintagazdaságokat igenis kell támogatni, ha azokra szükség van és érdemes is támogatni. Az idei aszályos esztendőben a kukoricát is el8. ülése 1936 május 29-én, pénteken. árasztotta ez a gazda és 100%-os többletet hozott be a környező gazdaságokkal szemben. T. Ház! Előttem szólott képviselőtársam említette a gyümölcsértékesítés

f kérdését. Magyarországon gyümölcstermesztéssel is rendkívül sok kisember foglalkozik. Tényleg az a helyzet, — mint az Alföldön mondják — hogy a gyümölcstermelés katasztrofálisnak Ígérkezik. Miért? Azért» mert a belső fogyasztás, sajnos, ebben az országban igen minimális; azok a szegény emberek, akikről beszédem elején szóltam, nem tudják a gyümölcsöt megvásárolni, gyermekeik nem juthatnak hozzá, mert nincs rá pénz, ennek következtében az egész termes" úgyszólván a fák alatt szokott elpusztulni, vagy pedig ki kell dobni, amikor bő termés van a magyar Alföldön. Az alföldi emberek úgy tréfálnak, hogy: ez a termés felér majd egy jégveréssel rájuk nézve. Már most mutatkozik ez a cseresznyénél. Alacsony és mégsem tudják értékesíteni, sem a vásárhelyi piacon, sem máshol. Szükség volna arra, hogy a konzerválás fokozottabb mértékben megtörténhessék, de nem arra gondolok, hogy a konzervgyárak olcsó pénzért szedjék össze a bőséges termést és azután télen drágán adják tovább a fogyasztóknak, hanem én inkább a konzerválásnak arra a formájára gondolok, hogy a kormány olcsó cukorral támogatná a szegény munkásháztartásokat, hogy ők maguk olcsón tehessék el télre a maguknak szükséges gyümölcsöt. (Farkasfalvi Farkas Géza: Olyan árban, mint ahogy Bécsbe adják a cukrot!) Olyan áron, mint ahogy külföldre eladják a mi cukrunkat. A gyümölcstermesztéssel kapcsolatban meg kell emlékeznem a védekezés kérdéséről. Kun Béla t. képviselőtársam is említette, hogy a kartelek olyan magas áron árusítják a védekezőszereket,' hogy ennek következtében a sze- ' gény kistermelőnek, ha el is jutott már odáig, bogy érdemesnek tartja a permetezést, egyáltalában nincs módjában, hogy védekezhessék. Szólanom kell a mezőgazdasági kamarák szerepéről. A kecskeméti mezőgazdasági kamaráról már beszéltem; közelről ismerem

1 ennek a kamarának a működését De a debreceni és kaposvári kamaráknál is jártam és az a megállapításom, hogy a mezőgazdasági kamarák kiváló tisztviselőkarral rendelkeznek és ezeknél a tisztviselőknél komoly törekvéseket tapasz tal az ember, nemcsak képességeik vannak, hanem szándékuk is arra, hogy a mezőgazdaság mai helyzetén változtassanak. A kamaráknak nagyobb és mélyebb hatáskört kell adni. Nem arra kell gondolni, amire egyesek gondolnak, hogy a kamarák önkormányzatát meg kell nyirbálni, hogy a kamarák jogkörét kevesbíteni kell, hanem ellenkezőleg, minden törekvésnek arra kell irányulnia, hogy a kamarák minél nagyobb szerepet kapjanak az ország életében (Helyeslés.) és minél nagyobb szerepet kapjanak a mezőgazdasági bizottságok is. (Elénk helyeslés.) Az iparosságnak megvan az érdekképviselete, a kényszertársulata az ipartestületekben. Nem vitatom, hogy jók-e ezek az ipartestületek, de ha ezt az iparosságnál megcsinálták, akkor parancsoló szükségesség ez a mezőgazdaságnál is. (Élénk helyeslés.) Ki kell bővíteni a mezőgazdasági bizottságok hatáskörét. Azok a mezőgazdasági bizottságok foglalkozzanak munkáskérdésekkel is. (Helyeslés.) Sajnos, beszédidőm lejárt, pedig nagyon szerettem volna még a búza árának a kérdésé-