Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-138
Az országgyűlés képviselőházának 13 S. ülése 1936 •május 29-én, pénteken*. 347 iskolák céljaira és a népies gazdasága tanfolyamokra szolgáló összegek felemelésével a kormány 'határozott kezdő lépést tett és mulasztásokat pótolt. Ez azonban szerintem nem elegendő, mert sokkal nagyobb a feltoluló kívánság és jogos követelés, semhogy az összegek elegendők volnának. A 'baromfitenyésztés fejlesztésére 3000 pengővel adnak többet, mint tavaly. Ez kevés. Az állattenyésztés fejlesztésére csak 30.000-rel ad többet az előirányzat. Ez is kevés. Kérem a méhészet felkarolását, az állattenyésztés terén főleg a házinyúltenyésztés felkarolását, amely például az én vidékemen, Hódmezővásárhely vidékén igen szép eredményeket mutat fel. A csemetenevelésre és erdősítésre szolgáló Összegeknél a 48.000 pengős többletet kevésnek ^találom, de elismerem, hogy az Alföld fásítására a t. miniszter úr 400.000 pengővel nagyobb összeget irányzott elő. A tanyai közigazgatás rendszeresítését, intenzívebbé tételét kérem a t. földmívelésügyi miniszter úrtól; a belügyminiszter úrral karöltve járjon el abban az irányban, hogy e téren csakugyan üdvös eredményeket láthassunk. Kérem a külterületi, úgynevezett gazdasági olvasókörök nagyobb istápolását, amelyek valóságos centrumai a kulturális nevelésnek, a nemzeti szellemben való előrehaladásnak; valóságos fáklyavivői a tanyai magyarság körében részben a nemzeti érzés ápolásának, részben pedig az Önképzés, az ismeretterjesztés révén mindannak, ami velük nemzeti szempontból, (magyar szempontból ősi tradíciónk értelmében összefügg és összeforr. Ha e^y ilyen tanyai kör — nemcsak az én városomban^ hanem (bárhol — valami mulatságot rendez, jótékony célra, akkor a zenedíj, a különféle akciókra szolgáltatandó összeg, a rendőrség jelenlétének megfizetése, a nyugdíjalapokhoz való hozzájárulás 30—40 pengőt emészt fel, (többet, mint amennyit az, egész tiszta bevétel megér. T. földmívelésügyi miniszter úr a ezen a téren rendet kell teremteni és eljárni a t. pénzügyminiszter úrnál, hogy ezeket •- az úgynevezett tanyai, külterületi, pusztai jótékonycélú összejöveteleket, kulturális célú mulatságokat tegye teljesen kiadásmentesekké. Ami a földbirtokparcellázást illeti, t. földmívelésügyi miniszter úr, tudom, hogy a pénzügyminiszter úrtól is sok minden függ, de emlékeztetem a t. földmívelésügyi miniszter urat arra, hogy elődeit itt éveken keresztül interpelláltam az úgynevezett hódmezővásárhelyi patikai földbirtokparcellázásra vonatkozólag. A budapesti nagy lapok, a Magyarság, az XJj Nemzedék és a többi, még a kormánylapok is sokszor írtak erről a dologról 4—5 esztendővel ezelőtt. Gróf Károlyi Mihály egyik féltestvérének, gróf Károlyi Erzsébet, gróf Pappenheim Siegfriednének birtokát parcellázta az Altruista Bank nem altruista alapon. 3200 holdat holdanként 800—900—1000 pengőért juttatott kisembereknek. A vételár felét kifizették, a felével adósak maradtak; dollárkölcsön volt az adósságuk; fizetni nem tudnak, állandó kitelepítési eljárás folyik ellenük. Memorandumokat küldtünk fel már a földmívelésügyi miniszter úr t. elődjeihez, de az Altruista Bank nem hajlandó megmondani — és a t. földmívelésügyi miniszter úr elődjei nem kényszerítették az állami pénzen dolgozó Altruista Bankot arra, hogy megmondja — mennyiért vette a grófnőtől ezt a birtokot és mennyi felárral parcellázta az állam pénzén tovább. Bn úgy tudom, hogy legalább másfélmillió a különbözet, amely a 'bankérdekeltség zsebében maradt és amely miatt ezek a szerencsétlen, családtagjaikkal együtt körülbelül 3—400 embert kitevő kisbirtokosok, akik eladták ősi földjüket, hogy több földet szerezhessenek, most földönfutóvá lettek a saját földjükön. Ebből azt hozom ki, hogy a kisgazdák megsegítése kell, hogy a kormány agrárpoliti-t kajának gerince legyen, a közép- és nagybirtokok jogainak tiszteletbentartása mellett, természetesen a szociális kötelességek figyelembevételével. En nem kiélték : »feszítsd meg«-et a nagybirtokra és a középbirtokra, de tartozom kijelenteni, hogy viszont lelki vakságnak. tartom azt, hogy a meglévő, vagy továbbképzendő kisbirtokokat és törpebirtokokat nem látjuk el megfelelő anyagi alátámasztással, mindazokkal a kellékekkel, amelyekről jóravaló tisztes agrárpolitika mellett a kormányzatnak irányító elvei alapján feltétlenül gondoskod-, nia kell. T. Ház! Látom, hogy az idő előrehaladt. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy a búzaárak alakulása körül miféle lehetetlen dolgok történtek. Minden irányító tényező azt jósolta meg, hogy a búza ára emelkedni fog, vagy legalább r nem száll lejjebb. Most három-inégy millió pengővel esett, pedig jól tudjuk, hogy olasz és osztrák vonatkozásban megegyezésünk volt. En azonban úgy tudom, t. miniszter úr, hogy csak 2 millió métermázsára nézve volt kikötve a fix többire nézve csak opciót adtunk a búzára. A búzát azonban nem vették át sem az olaszok, sem az osztrákok s akkor jött egy rendelkezés, amelyet a Nemzeti Bank sugalmazott, hogy búzát csak úgy lehet kiszállítani, ha nemes valutát adnak érte: fontot, vagy dollái't. Ezt persze nem adtak, így leszaladt a búza ára vidéken 13 pengőre — Budapesten természetesen ^valamivel több — és most a magyar mezőgazdák lehetetlen, keserves helyzetben vannak. Bármilyen nagyra értékelem a Zöldmező Szövetség akcióit és nemes munkálkodását abban a tekintetben, hogy csakugyan jobb sorsba jusson az agrárnépesség, nagyon kérem, hogy erre a kérdésre deríttessen teljes világosságot. Amikor most svájci búzakivitel iá van, 4000 vagonról van szó, ennek a mennyiségnek 30%-át a gazdák szállítottak ki, a többit pedig a Futura, a kormány úgynevezett iházizsidaja, (Derültség.) amellyel nem rokonszenvezem. Evekkel ezelőtt interpelláltam is, amikor ez a tisztesnek mondott alakulat zöldhitelt adott Karácsonyi gróf palotájára s^ amikor annakidején 50.000 mázsa búzát szállított ki takarmányozás céljaira Ausztriába. Amikor azután interpellációm után az akkori földmívelésügyi miniszter úr le akarta tiltani a kiszálltítást, hogy ittmaradjon az a búza, korpájával együtt a magyar állattartás céljaira, s amikor a Dunántúli Mezőgazdasági Kamara hajlandó lett volna a visszahozatal fuvarköltségét is fedezni, akkorra már a. búza kiment. A Futura lenyomott árakon vásárolta össze a búzát és most, amikor általános áremelkedésre lehet számítani... (hr. vitéz Rosafner István: Minimált áron alul vásárolta?) Ezt nem tudom, de mindenesetre ïiem olyan áron, amilyen akkor helyénvaló lett volna. Amikor azután a kivitel megindult, természetesen learatta a hasznot. De itt van a zab ügye is. Kimondották, hogy zabot csak 60 líráért lehet az olaszoknak 1 eladni. Az olaszok természetesen nem adták
