Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-138
348 Az országgyűlés képviselőházának 13 meg a 60 lírát, mire lejjebb mentek az árak, a ] Futurá-nak akkor már megvolt a zabja, amelyet olcsón vásárolt és amelyet azután továbbadott 45—50 líráért — tessék ezt pengőbe átszámítani — és azok a magyar birtokosok, akik zabbal rendelkeztek, újra hoppon maradtak. T. Képviselőház! Mindezekből azt a következtetést vonom le, hogy itt valami manővernek kell lenni. Nem gyanúsítok senkit, de azt, hogy amikor tavaly szűk termés volt, amikor készleteinket kellő áron, tehát nem lenyomott és erőszakkal diktált áron kellett volna és lehetett volna értékesíteni, akkor három pengővel lezuhanjon a búza ára és egy úgynevezett agrár-reformkormányzat alatt tömérdek veszteséget szenvedjen az a magyar kisgazdatársadalom, amely az állattartás hozadékában sem találta meg a maga számítását, lehetetlennek tartom. (Élénk helyeslés balfelől.) Erre vonatkozólag várom a t. földmívelésügyi miniszter úrnak és az illetékes tényezőknek megfelelő felelős nyilatkozatát: mi rejlik e mögött a hirtelen árzuhanás mögött. Hogy a t. miniszter úr erre feleljen, ez nemcsak érdeke annak a miniszteri bársonyszéknek is, amelyet Darányi Kálmán t. miniszter úr, egy ! nagy név örököse — hiszem és meg vagyok j róla győződve — becsülettel tölt be. Nem fogadom el a tárca költségvetését. (Éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? vitéz Kenyeres János jegyző: Baross Endre! Baross Endre: T. Ház! Nem áll módomban olyan hosszú politikai múltra visszatekinteni, mint az előttem szólott igen t. képviselőtársamé, aki 25 évre tekintett vissza, de nem ^is ] ez a célom mai felszólalásommal. A költség- > vetés általános vitájánál jeleztem, hogy mai | felszólalásomat tisztára a magyar szőlő- és borgazdaságnak szentelem. Ha végignézem ezt a költségvetést, sajnálattal kell ugyan megállapítanom, hogy kevesebb összeg van előirányozva a szőlő- és borgazdaság céljaira, de meg kell állapítanom azt is, hogy ez a csökkenés csak Játszólagos, mert. a múlt évben csak a kedvezőbb konjunktúra folytán volt nagyobb az összeg s ezért azt mondhatjuk, hogy e két gazdasági ág dotálása j tulajdonképpen ép olyan mértékben történik, j mint tavaly. Tekintettel arra, hogy a gazda- j sági szakoktatás, valamint a kísérleti ügyek ma- j gasabb dotálásánál természetszerűen a magyar ; szőlő- és borgazdaság is bizonyos többletre I tesz szert, nagy örömmel üdvözlöm az idei j költségvetést annál is inkább, mert hiszen ez a I multévi, szintén emelkedő költségvetéshez ké- | pest is bizonyos emelkedést muta.t % A magyar szőlő- és borgazdaság szempont- . jából azonban bizonyos kérdéseket meg kell í niajd világítanom felszólalásomban. Azt szeret- I ném, ha a magyar földmívelésügyi kormány- j zat egy zárt nagy elgondolásban oldaná meg I a magyar szőlő- és borgazdaság kérdéseit és I — hogy úgy mondjam — »Codex viticulturae« ; alapjait fektetné le. Éppen ezért méltóztassék j megengedni, hogy ma egy pár közgazdasági ! babonára térjek rá, amelyek a magyar szőlőés borgazdasággal kapcsolatban már neon egy•szer felmerültek. Az egyik ilyen babona az, hogy abszolút túltermelés volna a borban; a másik az, hogyha kivágjuk a rossz Nova-szőlőket, akkor a magyar szőlő- és borgazdaság meg van mentve. Túltermelés abszolúte nincs. Amikor Fran- < 8. ülése 1936 má.im 29-én, pénteken. ciaországban 164 négyszögöl szőlő esik egy lélekre és nálunk csak 64 négyszögöl, akkor abszolút túltermelésről nem is lehet szó. Van ellenben egy relatív és mesterségesen előidézett elhelyezési lehetetlenség. Borainknak tulajdonképpen akadályversenyt kell megfutniok, amíg a termelőtől a fogyasztóhoz jutnak és ez az, ami a magyar bortermelést lépten-nyomon sújtja. Nem mondom, hogy részben a bortermelői kimérések rendszerével, részben pedig a borfogyasztásiadó 50%-os redukálásával ezek az akadályok némileg nem csökkentek. Azt mondhatjuk, mai rendszerünk mellett és mai berendezkedésünk mellett 2'5 millió hektoliteres termésig tényleg nem lehet szó arról, hogy boraink eladatlanok maradjanak. Ha kissé optimista volnék, ezt úgy mondhatnám, hogy még közel 3 milliós termésnél is biztosítani lehetne a nyugodt értékesítést. De mi lesz akkor, -— nem akarom a falra festeni az ördögöt — ha a szőlők megmaradnak olyan termésben, mint amilyen termést mutatnak, ha megint bekövetkezik az 1930/31. évben már bekövetkezett igen bő temés és_ megint redukálódik az ár, amelyet, hála a jelenlegi kormánynak, most már idestova négy éven keresztül sikerült megfelelő nívón tartani. Nekünk gondoskodni kell arról, hogyha azon a bizonyos határon túl lesz a termésünk és azt a termést leszüretelve hordókba helyezzük, akkor is meg legyen az értékesítés lehetősége, természetesen megfelelő áron. Mert ma úgy áll a dolog, ismétlem, hogyha az 1930/31. évihez hasonló termés, tehát 3'5—4 millió hektoliteres termés mutatkoznék, akkor a most fennálló intézkedések, tehát az eddig megteremtett könnyítések a borértékesítés terén nem fognak elegendőknek bizonyulni és akkor megint hozzá kell nyúlnunk ahhoz a bizonyos eszközhöz, amelyhez hozzányúltunk 1931/32-ben, amikor a bort párlat alakjában tüntettük el a piacról és ezzel az akkor érvényben volt árakat éppen duplájára tudtuk emelni. Ennél a kérdésnél kénytelen vagyok kitérni a szeszkérdésre. Ezzel kapcsolatban rá kell mutatnom, hogy amíg a magyar bortermelés számára a magyar szesztermelés új, átalakított rendszere nem áll rendelkezésre, addig nagy termés esetén árderout fog bekövetkezni, míg ellenben, ha megteremthetjük a magyar szesztermelés keretében azt a bizonyos biztosító szelepet, amint a franciák mondják, a soupape-ot, hogy ez a felesleg szesz alakjában eltüntettessék, akkor hiszem, hogy a magyar bortermelők számára újabb biztosítékot teremtünk az előbb említett bortermelői kiméréseken és a borfogyasztási adó felére való leszállításán kívül. Ez mindenesetre nagy kérdés, a bortörvényben azonban, amelyet feltétlenül a magyar minőségi borok védelme első lépésének tekintek, — sőt azt lehet mondani, hogy egyik legfontosabb lépése is — már alludálás történik arra a bizonyos bloquage-ra, a zárolásra, amely lehetővé teszi azt, hogy a földmívelésügyi miniszter úr megfelelő menynyiséget zár alá vesz és nem enged forgalomba. Amikor erről beszélek és amikor egy nagy bortermés lehetőségével számolunk, meg kell állapítanom azt, hogy a bloquage önmagában Franciaországban sem vált be, ellenben szükségesnek mutatkozott hozzá egy destination de obligatoire, az úgynevezett kötelező lepárolás ; amelynek útján a múlt esztendőben 10 millió hektolitert főztek ki s ezzel Franciaországban
