Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-138
Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 1936 május 29-én, pénteken. 345 a t. földművelésügyi miniszter úr elé további akciók folytatásaképpen, mint ami elengedhetetlen posztulátumát képezi annak, hogy a magyar jövő munkálása érdekében csakugyan ezen a téren is megtegyük a zt, amit tennünk kell es amire bennünket az az anyagi erö. amelyet sokszorozni kell, képesít. (Ügy van! balfelöl.) T. Képviselőház! Ezek után kijelentem, hogy a hitbizományi és a telepítési törvény rendelkezései dacára és az adósságban eddig szinte mentő szalmaszál nélkül fuldoklott kisgazdatömegek jobb sorsát előidézni akaró védettségi rendelkezések dacára is nem nyert megoldást a magyar föld kérdése. (Ügy van! balfelől.) Mindaz, amit tettek a t. kormány ' részéről, csak tataroz ási munka volt. Akik a védettségi körzeten kívül vannak, de akiknek adósságuk van, azok előtt a holnap és a holnapután nagy bizonytalanságot, ködfátyolképet képez csupán, (Egy hang half elől: ' És akik belül vannak?) akik pedig belül vannak — felelek a kérdésre — a védett birtokosok és azok, akik a telepítési és a hitbizományi javaslat, illetve törvény rendelkezéseinek becsületes végrehajtása folytán bizonyos kedvezményekhez, magántulajdonhoz fognak jutni, nem egy uj felépítményt kaptak birtokul. Az egész törvényhozás, amikor hozzájárult ennek a két törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedéséhez, abban a nézetben volt, hogy csak a kezdő lépéseket tette meg az aránytalanul rossz elosztási! magyar földbirtokrendszer ósdi falainak, — hogy úgy mondjam — penészes megkövesedésének eliminálására és jobbátevésére. Pár új tégladarabot raktunk oda, ami jelent bizonyos mértékben cifrázást, de jelenti azt is, hogy a kezdő lépések után at. miniszter úrnak és a t. kormánynak kötelessége olyan lépéseket tenni, amelyek a mai állapotok között lehetetlen formát mutató birtokeloszlási rendszert jobbá teszik, mert a földnélküliek nagy panaszát és jajkiáltását ez a két törvény nem szünteti meg, még akkor sem, ha becsületesen megtartják azokat a paragrafusokat, amelyek rendelkeznek és a végrehajtási eljárás szintén becsületes lesz. A magyar földmíves gazdák helyzete ma sem jobb, sőt sok tekintetben rosszabb, mint pár esztendővel ezelőtt volt, mert igaz ugyan, hogy hivatalos megállapítások szerint a múlthoz képest szűkült az agrárolló, de fogyott az erőtartalék, amely a múltban nagyobb volt, fogyott az anyagi erő, amely a magyar mezőgazdaság küzdő és szenvedő egyedeit képesekké teszi arra, hogy a jelen szenvedéseit eltűrve egy jobb jövő reményéiben küszködjenek és verejtékezzenek az ősi barázdáik között. (Ügy van! balfelől.) Máig sem tudta kiheverni a magyar kisbirtokos társadalom az éveken át szedett 16—18%-os nagy kamatterheket, (Ügy van! balfelől.) nemi tudta kiheverni a már ezelőtt 15 esztendővel megkezdett túlnagy adóztatás terheit, amelyek miatt a független kisgazdapárt megalapítója és néhai nagyemlékű vezére, Gaal Gaston otthagyta a kormányzópárt padjait és leszállott elnöki pulpitusáról . az egyszerű közkatonák sorába, hogy azután a, magyar föld népének igaz érdekében ismét vezéri pozíciót oglaljon el. Ezt a túlontúl adóztatott kisgazdatársadalom nem bírja kiheverni a nagyipar által reáerőszakolt vásárlási árakat, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) a karteltobzódásnak szégyenletes és a kormány által ma is meg nem akadályozott lelketlen érvágását. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha beteg a kisgazda állatja, nem; tudja megfizetni ma sem a szérum árát, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) mert noha viszonylag lejjebb mentek az árak, de a szintén lejjebbszállott jószágárak mellett nem mentek eléggé le. Ha a, kisgazda kertészettel, gyümölcsészettel oglalkozik intenzíven és növényvédő szerekre lenne szüksége, nem tudja azokat megfizetni. Azt akarja, hogy rentábilis legyen a gazdasága, de nem tudja megfizetni a növényvédő szerek kartelje által rádisputált árakat. Ez a, növényvédő szerek kartelje, t. földmívelésügyi miniszter úr — mint jól méltóztatik tudni — egyik leglelketlenebb^ alakulata az uzsorázó konjunktúratársaságoknak. Ha vasneműekre van szüksége a magyar kisgazdának, — akárcsak egy ekevasra, boronára, ásóra, kapára, patkóra, az utolsó szögre, — akkor a zengő, zúgó harangszavas reformkorszak uralma alatt szembentalálja magát a lelketlen vaskartellel. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha szenet akar, akkpir ott van a szénkartel, ha ruhaneimiűeket akar vásárolni sajátmagának, gyermekeinek, illetőleg családtagjainak, akkor ott van a túlzott vámvédelemmel hizlalt, nem textilkartel, — mert a múltkor tagadta a t. miniszterelnök úr, hogy ilyen van *— hanem a textil kegyelmes és méltóságos uraknak, (Friedrich István: Aha! — Derültség.) -a posztó- és szövetzsarnokoknak egy érdektársasága. (Friedrich István: Itt van a kutya eltemetve! — Derültség.) Ezek kíméletlen érvágásokkal megizethetetlen árakat diktálnak a magyar kisgazdára, aki ma már a búzát sem tudja eladni kellő áron, mert 13 pengőre szállt le a búza ára a kormány rossz gazdasági politikája folytán, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) nem tudja megfizetni az irtózatosan nagy textilárakat, mert lement a jószág ára is, amint ezt az Országps Magyar Gazdasági Egyesület mai választmányi ülésén Somssich László gróf az elnöki székből sajnálattal állapította meg. Ha azután arra térek rá, hogy mi van a pálinkafőzéssel, (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Friedrich István: Hol van Sokorópátkai? Itt volt! — Derültség.) amelynek révén a gyümölcshulladékot, vagy a cefrét hasznosítani akarja a kisgazda, vagy mi van a középbirtokosok által (Friedrich István: Mennyit harcolt ezért Sokoró!) a nagy vesződs éggel és ráfizetéssel fenntartott mezőgazdasági szeszgyárak üzemi jövedelmével, a!kkor azt kell látnunk, hogy mind a kisüstösök, imind a mezőgazdasági szeszgyárosok iszembentaláilják magukat a lelketlen ipari szeszkartellel, amelynek vezéríkiépviselői ott ülnek a t. többségű párt sorai között, (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Friedrich István: Sc'handl, gyere vissza! — Derültség.) azzal a szeszkartellel, amely a kormánynak túlzott jóakaratából^ 300 vagon cukrot kapott exportáron — tehát 10—11 filléres áron — akkor, amikor a ím agyar emberek százezreinek és millióinak nem jut cukorra. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Zaj.) De még tovább is van a dolog. (Dulin Jenő: Fellner eszi meg a cukrot! — Friedrich István: Nahát! — Derültség.) Ha tűzifára van szüksége a magyar kisgazdának, vagy más fogyasztó-rétegnek, akkor szemben találja magát a dicstelenül közismert, ú. n. Eottmannkonzorciummal, amely mesterségesen felsrófolja az árakat azon a címen, ama Ihazug ürügy alatt, — ami ellen Esterházy Móric gróf t. képviselőtársam a nagy magyar erdő47*