Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

342 Az országgyűlés képviselőházának 1 scher Béla, Baranya vármegye alispánja. Nem ok nélkül hozom fel... Elnök: Kérem a képviselő urat, fejezze be a beszédét. Petro Kálmán: Én csak azt kérem, hogy Fischer Béla példáját kövesse a többi vármegye alispánja is. Beszédemet be kell fejeznem. Én a miniszter úr nagy munkáját és a gazdasági szakoktatás iránti szeretetét értékelni tudom, de politikai állásfoglalásom követeli meg tőlem, hogy a költségvetést ne fogadjam el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres János jegyző: Czermann Antal. Elnök: Czermann Antal képviselő urat illeti a szó. Czermann Antal: T. Képviselőház! Petro Kálmán t. képviselőtársam a gazdasági oktatás különböző ágazataival foglalkozott és a legdetailabb kérdéseket vetette fel. Méltóztassanak megengedni, hogy miután felszólalásom tárgya speciálisan a mezőgazdasági szakoktatás, majd beszédem során térhessek ki egyes olyan megjegyzésekre, amelyeket Petro Kálmán t. képviselőtársam beszédében tett s amelyekre válaszolni kívánok. Beszédem tulajdonképpen szorosan kapcsolódik Schandl Károly igen t. képviselőtársam beszédéhez, aki a termelés rendjével és azzal a gondolattal foglalkozott, hogy a világversenyben a magyar mezőgazdaság produktivitását és versenyképességét biztosítani kell. A mezőgazdasági szakoktatás kérdésének megvilágítása kapcsán éppen ennek a produktivitásnak a módszereit, illetőleg eszközeit szeretném nagy vonásokban megjelölni, kiemelni. Tény az, hogy az ország mezőgazdasági területének 70%-án száz holdon aluli kisgazdák termelnek. Már maga ez a körülmény is rávilágít a földmíves tömegek szakképzettségének fontosságára, mely körülmény kétségtelenül egyik előfeltétele mezőgazdasági termelésünk rentabilitásának. A kérdés jelentőségében még csak fokozódik ez a tény akkor, ha tudjuk azt, hogy a földbirtok természetes elaprózódása, valamint a telepítés következtében a földbirtokpolitikai tendencia ' a kisbirtokok képzése felé halad, így a jövőben fokozottabb mértékben kell számolni a kisgazdaságok természetes és tervszerű szaporodásával. A telepítésnek is egyik előfeltétele a kisbirtokos osztály szakképzettsége. A múlt beigazolta azt, hogy nemcsak tőkefelkészültség, hanem kulturális felkészültség nélkül sem lehet telepítési politikát csinálni. Ezt igazolják a külföldi példák is. Külföldön a tőkeerősség igazolása mellett a szakképzettség igazolását is megkövetelik a telepítés során. A mai értékesítési viszonyok üözött, amikor a piacokért világszerte ádáz verseny folyik, amikor a fogyasztók igényeihez igazodik a termelés, fokozottabb jelentősége van a kisbirtokok, kis üzemek produktivitásának, fokozottab figyelmet kell fordítani a kisbirtokos társadalom mezőgazdasági szakképzettségének fejlesztésére is. így nyomul előtérbe a szakoktatás problémája, amelynek rendezettsége: egyik előfeltétele az ország lakossága 51%-át tevő földmíves tömegek anyagi boldogulásának. A mezőgazdasági szakoktatás kérdése tehát közelről érinti az ország termelésének, anyagi boldogulásának rendjét, így joggal tarthat számot arra, hogy mi is közelebbről foglalkozzunk vele. A háború előtt -a felső szakoktatás az S. ülése 1936 május 29-én, pénteken. állatorvosi főiskolán és öt gazdasági akadémián történt. A középfokú oktatás a komáromi tanítóképzővel, a kecskeméti tanítónőképzővel és a sárvári üzletvezetőképzővel volt képviselve. Alsófokú szakoktatás volt 23 földmíves

: t és egyéb iskolában, ezenkívül volt 21 gazdasági tanári tanszék, egy háztartási iskola és 6 háztartási tanfolyam. Az ország feldarabolásával a 21 állami töldmívesiskolábúl elveszett 15, elveszett a kassai és kolozsvári gazdasági akadémia és a komáromi tanítóképző. A háború után a nemzet élniakarása igyekezett >a hiányokat pótolni és így született meg a közgazdaságtudományi kar, amely egyesülve a műegyetemmel, a legfelsőbb szakképzést nyújtja. E mellett van 4 felsőfokú gazdasági intézetünk, 6 középfokú intézetünk. Az alsófokon van 23 iskolánk és 3 tanfolyamszervezet. Ezek a, számok is mutatják azt, hogy gazdasági szakoktatásunk a háború után mennyire fejlődött. Nagyon szembetűnő a fejlődés a tejgazdasági szaknál, a nők szakképzésénél, valamint az alsófokú szakoktatási intézmények szaporításánál. A tejgazdasági és tejipari szaknál kiépült a szakoktatás háromfokozatú tagozata. A nők szakképzésénél a falusi gazdaleányok képzésére szolgálnak a (háztartási tanfolyamok és ez alsófokú tagozat mellett aputnoki háztartási iskola kifejlesztésével kiépült a gazdasági felső leánynevelőintézet, amely az általános 'műveltség tantárgyainak oktatása mellett, a háztartásban, gazdaságban és kertészetben nyújt úgy elméleti, mint gyakorlati megfelelő képzést. A háztartási tanfolyamoknál egy pillanatra meg kell állnom. Petro Kálmán t. képviselőtársam a gyakorlatból ibeszélt. Méltóztassék megengedni, hogy én is a gyakorlattal világítsak rá ezeknek a tanfolyamoknak a jelentőségére. Ezek a tanfolyamok a falusi leendő gazdaasszonyokat képezik ki rendkívül gyakorlatias, praktikus, sokoldalú úton és eredménye-, sen. Tantárgyak: háztartástan, egészségtan, csecsemőápolás, neveléstan, aztán tejgazdaság, és sütés-főzés. Aki egy ilyen tanfolyamot befejező vizsgát látott, az megállapíthatja, hogy ez az egyik legolcsóbb, leggyakorlatiasabb és legeredményesebb módja a magyar nőképzésnek. E helyütt legyen szabad nekem ugyancsak mint gyakorlati eredményt bemutatni pár sort egy levélből, amelyet egy ilyen háztartási tanfolyamra vonatkozólag írtak hozzám (olvassa): »A háztartási tanfolyam a zárónapon, amely 'reményeinken felül jól sikerült, igen értékesnek bizonyult. Vétkeznek a községek, ha nem igyekeznek ezt megszerezni, mert már gyakorlati tapasztalat alapján is állíthatom, hogy igen áldásos hézagpótló intézmény olyan terrénumon, amelyet nem gyakorlunk eléggé a háztartásban, amelynek vitelét gyakorlatiasabbá teszi.« Ugyanennek kapcsán kell tolmácsolnom itt a kisgyóni bányászasszonyok köszönetét. Ugyanis egy ilyen háztartási tanfolyam létesült ott is és a kisgyóni bányászok igazgatója kért engem arra, hogy hálásan és ünnepélyesen megköszönjem a miniszter úrnak azt, hogy nemcsak a falusi nép, hanem ilyen ipari hely leányait is kegyes volt a gyakorlati háztartástanban oktatni. Az alsófokú oktatásnál azt látjuk, hogy a földmívesiskolák átalakultak gazdasági szakiskolákká, számuk hárommal szaporodott. Jelentkezett amellett egy új típus: a téli gazdasági iskolák típusa, amely a gyakor-