Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

Az országgyűlés képviselőházának 13 latban — éppen azért, mert az elméleti okta­tást a gyakorlati oktatással kitűnően egybe tudta házasítani — mint az önálló gazdakép­zés intézménye, nagyszerűen bevált. Azt mond­tam, hogy ez új típus, ami azonban tulajdon­képpen nem is egészen így van, mert hiszen ugyanilyen iskola már 1839-ben volt Rohoneon, amelyet gróf Károlyi Lajos alapított és amely szórói-szóra ezt a rendszert követte. À rend­szert csak 1860-lban vették át a németek az úgy­nevezett Winterschule címen és viszont 1927-ben jött vissza ez az iskolatípus hozzánk. Ez ma a mezőgazdasági szakoktatás hely­zete. Ha azt a kérdést vetem fel, hogy az is­mertetett oktatási szervezet miként szolgálja a mezőgazdasággal foglalkozó társadalom szak­képzettségét, akkor méltóztassanak megen­gedni, hogy feleletül a hármas tagozatnak megfelelően külön állapítsam meg a tényál­lást, illetőleg szögezzem le véleményemet. A mezőgazdasági szakoktatás egyetemi ta­gozatának kiépítése a mezőgazdasági tudomá­nyok művelése, fejlesztése szempontjából bír különös jelentőséggel. Kétségtelen azonban, hogy azoknál, akik a mezőgazdasági oktatás iegelső tényezői, tanárok akarnak lenni, akik nemcsak a tudomány eredményeit tanítani,, hanem a tudományban búvárkodni is akar­nak, valamint azoknál, akik a mezőgazdasági kísérletügyi intézmények kutatómunkájában akarnak résztvenni, nélkülözhetetlen előfelté­tel: a legfelső, az egyetemi képzettség. így van ez még Szerbiában is, így van Bulgáriában is, sőt az ázsiai Törökországban is. Előttem fekszik, kezembe kaptam e>gy pa­naszt, amely szerint a Műszaki és Gazdaság­tudományi Egyetem, mezőgazdasági osztályá­nak^ tanulmányi rendje az egyetemi oktatás rovására megzavartatott azáltal, ihogy a gaz­dasági akadémiákkal szerves kapcsolatba ju­tott. Nagyon kérem a 'földmívelésügyi minisz­ter urat, hogy a kultuszminiszter úrral kar­öltve találjon olyan megoldást, amely az egye­temi oktatás érdekeinek leghatározottabb vé­delme mellett megfelelő szerepet 'biztosít a tör­ténelmi múlttal bíró és nagyrendeltetésű gazda­sági akadémiáknak is. A gazdasági akadémiák a felső szakoktatás tényezői. Ilyen ma Magyar­országon három van. Nagy-Magyarországon öt volt, de tulajdonképpen ez az öt gazdasági aka­démia is a mostani csonkaország területét látta el megfelelő gazdatisztekké], mert hiszen az el­szakított részeken a földbirtok sokkal nagyobb tagozódása volt és így ott kevésbbé volt szük­ség gazdatisztekre. A gazdasági akadémiáknak történelmi múltja van, amely bizonyítja, hogy a magyar géniusz és alkotószellem ezen a té­ren is tudott a kultúra szolgálatában értéke­set teremteni. A keszthelyi gazdasági akadé­mia anultja a XVIII. század végére nyúlik vissza, amikor a magyar szakoktatás atyjának, Tessedik Sámuelnek tanácsára, aki a szarvasi gazdasági iskolát létesítette, gróf Festetics György (megalapította a Georgicont. amely ala­pítással egyúttal megelőzte a nyugati orszá­gokat. Érthető, hogy ennek folytán ez az in­tézmény világhírre tett szert. A Georgicon éppen alapítójának bőkezűsége folytán, a fejlő­dés során nyolc különböző fakultással műkö­dött, amelyek azért igen érdekesek, mert így az intézetben nemcsak gazdatiszteket f képeztek ki. Festetics alapította például az első paraszt­iskolát, mérnökiskolát, vadász- és erdészisko­lát, ménesmesteri- és kertésziskolát és ő alapí­totta ugyancsak a gazdasági nŐképzőiskolát, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. ülése 1936 május 29-én, pénteken. 343 amely 18084>an létesült, amikor még sehol a világon a nők gazdasági szakképzésével nem törődött senki. A Georgicon, tehát lényegileg Tessedik Sámuel hatására született meg, a magyaróvári gazdasági akadémia, amelyet Albert Kázmér szászteseheni r herceg, Mária Terézia királynő veje létesített, aki akkor helytartó volt Magyarországon. Mint több ura­dalomnak birtokosa és mint jó gazda, belátta, hogy okszerű gazdálkodásra szükség van. ^Az alapító oklevél szerint a magyar nemzet iránt érzett hajlandósága tanúbizonyságául, helytar­tói állásának emlékére a magyar királyság ja­vára isaját költségén állította fel az intézetet. Míg a keszthelyi gazdasági iskola a szabad­ságharc elbukásával maga is elbukott, addig ez az iskola, éppen a királyi alapítás folytán, a szabadságharc után is folytathatta működé­sét, mint »császári királyi állami«, később^ a kiegyezés után mint »állami felső« gazdasági iskola, végül, 1874-feen, amikor királyig dekré­tum megállapította a gazdasági oktatás hár­mas tagozatát, mint gazdasági akadémia foly­tatta működését. A gazdag földbirtokos, a nemes főúr és az egyszerű falusi pap együttesen, e-gy szent ösz­szefogásíban, lettek tulajdonképpen, úttörői a magyar mezőgazdasági .szakoktatásnak. {Ügy van! <a középen) Méltó dolog, hogy emlékez­zünk róluk akkor, amikor a magyar mezőgaz­dasági szakoktatás fejlődéséről beszélünk. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Ezzel a ihárom gazdasági akadémiával szemben felmerült az a vád, hogy diplomatúl­termelés jellemzi (működésüket. Ezt a vádat nem látom igazolva akkor, amikor 'megálla­pítás szerint 1925/1926-ban 898, 1935/1936-ban pedig 409 volt a hallgatók száma. Ugyanekkor az egyetemeken és jogakadémiákon 5479 hall­gató volt. Ha figyelembe vesszük, hogy ez a 40-es létszám tulajdonképpen az ország lakos­ságának 51%-át reprezentálja a felsőoktatás­ban, úgy ezt elenyészően csekélynek kell mon­danom. Ugyanezt igazolják a diplomák kiadá­sára vonatkozó számadatok is, amelyeik szerint az utolsó béke-évben, 1914-ben, az öt gazdasági akadémia 89 diplomát adott ki. A háború után az utánpótlás biztosítása végett ez a szám megkétszereződött és' megháromszorozódott, azonban 1934-ben már visszaesett a békebeli színvonalra, ekkor ugyanis 90 diplomát adtak ki. Ha figyelembe vesszük azt, hogy az őster­melés keretében tisztviselői minőségben 1919­től 1930-ig 3894 egyén talált elhelyezkedést, és hogy ugyanezen idő alatt 3152 oklevelet adtak ki, és ha tekintetibe vesszük, ,hogy a gazdasági ' akadémiák hallgatóinak egy jelentékeny része, mint a földbirtokos osztály tagja, nem is ref­lektál arra, hogy mezőgazdasági állásba jus­son, akkor meg kell állapítani, hogy nem túl sok, hanem túl kevés diplomát adtak iki a gaz­dasági akadémiák. Tény az, Ihogy a diplomás tisztviselőkben a mezőgazdaságban tulajdon­iképpen hiány van. Ez magyarázza meg azt, hogy 5409 őstermelő tisztviselőből csak 2790 a diplomás, a többi, tehát 2619 alacsonyabb képesítéssel rendelkezik, sőt sok esetben sem­miféle végzettsége nincs. Erre való tekintettel és figyelemmel arra, hogy a gazdasági akadé­miák elméleti és gyakorlati tanulmányi rendje a magas létszámot egyenesen kizárja, a gaz­dasági akadémiák összevonásáról sem a tény­47

Next

/
Oldalképek
Tartalom