Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

336 Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 1936 május 29-én, pénteken. terület ne szoruljon a külföldi élelmezési piac támogatására. Méltóztassék osak nézni, az ottawai egyezményt, amely a nagy angol birodalomnak első lépése volt atekintetben, hogy egy zárt területté alakuljon át a nagy angol 'birodalom és ne szoruljon külföldi exportpiacokra. De elég rámutatnom arra, hogy Olaszországban évek óta battaglia del granonak, Németországban pedig Erzeugungsschla£ht-nak nevezik ezt a harcot a nemzet szabadságáért. Struccpolitikát nem folytathatunk, nyitott szemmel kell néznünk ezeket a törekvéseket, hogy egy erős világverseny előtt állunk, amely folyton fokozódik. Nem beszélek Szovjet-Oroszországról, amely az embert gépalkatrésszé süllyesztette, de mégis rá kell mutatnunk és számolnunk kell vele, mert hisz à világ búzatermésének majd a felét az orosz terület adja, amely a Fáraók idejére emlékeztetően szervezi meg a maga termelését. De rá kell mutatnom azokra a nagy államokra is, amelyek a magántulajdon alapján álin^k és amelyek a maguk részéről szintén tnagyon erősen és céltudatosan szervezik a termelésüket. Amerika például állami kedvezményekkel, a szövetkezeti hálózat nagyon erős kiépítésével és kiterjesztésével, kárpótlásokkal iparkodik termelőterületeinek tervszerű beosztását előmozdítani. Olaszország ugyancsak erős állami beavatkozásokkal és ellenőrzéssel iparkodik arra Szorítani a rosszul működő nagyobb üzemeket, hogy az előkészített állami üzemtervet vegyék át, hogy a termelés fokozódjék. Az új olasz birodalom. Kelet-Afrikában nagykiterjedésű gabonatermelőterületekhez jutott, amelyeknek modern eszközökkel való megműveléséhez feltétlenül rövidesen hozzáfog és előb'b-Titólb'b nem fog rászorulni gabonabevitelre. Itt van Csehország, ez a modern demokratikus

f köztársaság, amely gabonamonopóliumot létesített, hogy ezáltal árpolitikával szabályozza a búzatermelő, illetőleg gabonatermő területek csökkentését, vagy fokozását. Es itt van azután Németország, amely exportpiacunk szempontjából az utóbbi időben a legfontosabb és legbecsesebb. Németország mezőgazdaságának ma két alaptörvénye van; a Reichsnährstandgesetz és a Marktordnunggesetz. Arról lehet vitatkozni, hogy a földművesember lelkivilágának melyik felel meg jobban: a szabadsággal járó önállóság-e. vagy a ] fegyelemmel járó rend és szervezettség. Egyet } azonban nem hallgathatok el. A legutóbb lezajlott frankfurti mezőgazidasági kiállításon Q

gy olyan állam agrárárlamiférfia, amely állam nem is barátságos, de féliar-imeddig ellenséges érzülettel ^ áll szemben Németországgal, azt a megállapítást tette előttem, hogyha a Marktordnung-gesetz és a Reichsnährstandgesetz sikerre vezet, ez a fegyelem olyan behozhatatlan előnyt biztosít a német mezőgazdaság részére, amelyet rövidesen feltétlenül meg kell hogy érezzenek a termelési anarchiát élvező többi országok. Hogy az állami mindenhatóság lélektanilag meddig folytatható, erről lehet vitatkozni, mint tényt kell azonban leszögeznem azt az egyet, hogy a Németbirodalomban a mezőgazdaságban az állandó árakat többé-kevésbé sikerült megállapítani és hogy a Marktordnung keresztülvitele, le egészen a községekig és az egyes gazdaságokig, útban van, majdnem azt mondhatnám, végre van hajtva, mégpedig ma már a német mezőgazdaság túlnyomó nagy többségének a belátásával és egyetértésével. l Egyet azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, azt tudniillik, hogy Németország mezőgazdasági termelésének úgyszólván minden ágazatában importország. Importországban pedig sokkal könnyebb az árakat stabilizálni, sokkal könnyebb a piacot szabályozni, a termelést szervezni, mint exportországban, amely nemcsak a belső viszonyokat kénytelen szem előtt tartani a piac- és árszabályozásnál, hanem a világpiac alakulására is néznie kell. De cáfolhatatlan tények bizonyítják, hogy a német mezőgazdaságnak ez a szervezettsége, amely szoros kapcsolatban van azzal a körülménnyel, hogy Németország a mezőgazdaság minden ágában importállam, a német mezőgazdaságot és a német gazdákat egyre nagyobb erőhöz juttatja. Három év után a múlt héten volt Mainzban a birodalmi mezőgazdasági szövetkezetek szövetségének nagygyűlése. Három esztendő óta, mert három évig tétovázott a német agrárpolitika, vájjon nem lehetne-e a mezőgazdasági szövetkezeteket mellőzni a Reichsnährstandgesetz keresztülvitelével. Arra a belátásra jutottak, hogy a mezőgazdasági szövetkezetekre mégis szükség van és a Mainzhoz közel lévő Reifeisen városában közel 4000 falusi szövetkezetnek a küldötte jött össze civilruhában, teljesen civil szervezettség alapján. A kongresszus előadója büszkén hivatkozott arra, hogy míg három esztendővel ezelőtt 800 millió q volt a Zentralkassánál a német falusi mezőgazdasági szövetkezetek hitelkerete, ez a hitelkeret 3 esztendő óta 180 millióra esett le, mert a mezőgazdasági szövetkezetek ma már az önsegély alapján dolgoznak, tekintettel arra, hogy a német gazdák körében az üzletrész-- és a takarékbetétállomány egyre növekszik. Ez a tőkeerősödés magyarázza meg azt, hogy a német gazdák maguk is rájöttek, — és erre a német lélek mindenesetre alkalmasabb — hogy a termelés szervezésére szükség van. . Mielőtt most áttérnék ebből a jelenségből arra a következtetésre, ami termelési politikánkat illeti, még egy részletkérdésre kell rámutatnom, amely világviszonylatban resz-i létkérdés talán, de magyar viszonylatban életkérdése a magyar mezőgazdaságnak és ez a magyar búza kérdése. A munkanélküliség enyhülése és — mint említettem — a fegyverkezés következtében bizonyos enyhülés következett be a búzapiacon. Ezt az enyhülést azonban legnagyobbrészt mégis az idézte elő, hogy az amerikai rossz termések következtében —• 2—3 év óta van rosszabb termés Amerikában — az a maximálisan 300 millió q bűzafelesLeg, amely a világpiacot nyomta, majdnem teljésen eltűnt, a normálisra szállt le, és így látszólag, pillanatnyilag úgy látszik, mintha a búzaértékesítés világszerte megkönnyebbedett volna, s lehetséges, hogy egy-két esztendeig nem is lesz nagy gondja Európának a búza értékesítésével. Ez azonban csak átmenet és én attól tartok, hogy egészen rövid átmenet. Rá kell mutatnom arra, hogy míg a búzaválság előtt Európában négy kis állam volt búzaexportállam, Románia, Magyarország, Jugoszlávia és Bulgária mindössze 20 millió q felesleggel, addig ma már Franciaország ott van 20 millió q felesleggel, azonkívül Csehország, Törökország és egyes más országok is búzaexportáló országok lettek. Most, ha ehhez még hozzáveszem azt, hogy Stalin terve fáraómódszerrel mindenképpen az, hogy a régi 400 millió métermázsás orosz termelést felvigye.a duplájára, amit, ha hitelt adunk az orosz statisz-