Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-138
Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 1936 május 29-én, pénteken. 337 tikai adatoknak, 600 millióra már fel is vittek, akkor előttünk áll a tényleges helyzet, amitől tartanunk kell, hogy a búzát sokkal nagyobb válság fenyegeti pár esztendő múlva, mint amilyen válságon a búza keresztülment. Nemzetközi megegyezés útján megpróbáltuk a kérdést megoldani. 1933-ban a londoni világkonferenciának egyetlen eredménye volt, hogy a búzaegyezményt megkötötték a résztvevő államok Búzatanács létesült, amelynek alapokmánya előírta, hogy a tengerentúli búzaexportáló országok termőterületüket redukálják, az európai búzaimportáló országok pedig termőterületüket nem növelik és a négy európai exportállam 20 millió métermázsás kontingenst kapott a külföldi piacokon való elhelyezésre. A búzatanács félévenkint össze is ült, legutóbb Budapesten is ülésezett, azonban a búzatanács kénytelen volt megállapítani, hogy Dél-Amerika, Argentína nem tartja be a megállapodást, nem hajlandó termőterületét redukálni, sőt ellenkezőleg, még növeli azt és így felborult az egész egyezmény. Egy újból jelentkező válságnál tehát nemzetközi szolidaritásra, nemzetközi egyezményre aligha számíthatunk. Saját erőnkre vagyunk utalva és amikor saját erőnkre vagyunk utalva, akkor kell levonnunk a következtetést, akkor kell megállapítanunk termelési politikánk í'ő irányelvét, ez pedig nem lehet más, mint az, hogy készüljünk a világversenyre, készüljünk arra, hogy versenyképesek legyünk, hogy minél jobbat minél olcsóbban termeljünk. T.-Ház! Mezőgazdaságunk jövőjének ennél a perspektívájánál leszögezem azt, hogy kétségtelenül a legnagyobb biztonságot nyújtaná, .a magyar mezőgazdaságnak a világversenyben, vagy mondjuk, ebben -a nagy versenyben az, ha mi olyan nagy vámterületre támaszkodhatnánk, amely Magyarország mezőgazdasági feleslegéit^ fel tudja használni. Amióta a római egyezmény gondolata, felmerült, amióta Bethlen István gróf volt miniszterelnök úr Bécsbe ment megkezdeni az Ausztriával való szorosabb gazdasági kapcsolatot, én kezdettől fogva hirdettem és ma is hirdetem, hogy a magyar mezőgazdaságra nézve legelőnyösebb az lenne, ha egy osztrák-olasz-magyar vámközösséget tudnánk létesíteni, szoros kapcsolatban a német exportterülettel. Ez lenne az ideális állapot, amely mind Magyarország, mind pedig — meg vagyok róla győződve — Ausztria gazdasági életének is legjobban használna a forszírozott epxortpolitika helyett egy helyes gazdaságpolitika alapján. Megállapíthatom azt is, hogy Mussolini maga ezt az elgondolást helyeselte és nem a magyar kormányok álláspontján múlott az, hogy még nem valósult meg a közös vámterület. Amíg Közép-Európában az igazi béke műve létre nem hoz olyan területi felosztást, amely . reális, életképes országokat teremt, amíg el nem jön az igazi béke, addig szerintem a magyar kormánynak r erre kell törekednie. Ha ezt nem tudja eléírni, akkor a római hármas szövetséget mindenesetre minél szorosabbra kell fűznie, hogy legalább búzafeleslegünket el tudjuk helyezni. Ami most már belső termelési politikákat illeti, az 15 év óta szakított a háború alatt elkezdett többtermelési politikával, amelyet annakidején — nagyon helyesen — Serényi Béla gróf földmívelésügyi miniszter vetett fel, A háború utáni években már előrevetette az árnyékát a nagy amerikai verseny, amelynek hatása alatt a többtermelés helyett a minőségi termelésre tért át a magyar kormány, A búzanemesites, a vetőmagvak kiválasztása, a vajmarkazasi törvényen kezdve a különböző markazasi törekvések akkor már mind időszerűek voltak és ha már akkor időszerűek voltak, nagyon helyes, hogy most folytatja, éspedig erősen folytatja a, földmívelésügyi miniszter úr a minőségi termelést, mert csak egyetlen útja van annak a mezőgazdasági termelési politikának, amely a magyar mezőgazdaságot megmentheti a világversenyben: a, versenytermelési politika. (Ügy van! jobbfelől) T. Ház! A többtermelési politika helyett, amely már elavult, a versenytermelési politikára kell áttérnünk, amely három tényezőből all. Az egyik a termőterület tartása, mert termelő területünket, sajnos, egyik ágazatban sem tudjuk lényegesen csökkenteni, a másik a minőségre és a harmadik az olcsóbb termelésre való törekvés. Kávéházi agrárpolitikusok könnyen mondják azt, hogy szervezzük át egyoldalú szemtermelésünket más termelésre, ipari növények termelésére, aki azonban ismeri a magyar klíma, a magyar föld és a magyar piac viszonyait, az jól tudja, hogy ez nem olyan könnyű feladat, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) az jól tudja azt, hogy az átszervezésnél a piacokat is figyelembe kell venni, Viszont azt is meg kell állapítanom, hogy az a körülmény, hogy búza vetésterületünk két és félmillió katasztrális holdról 10—12 év alatt fokozatosan majdnem hárommillió katasztrális holdra növekedett, nem felel meg a helyes termelési politikának, A versenytermelési politikába való beilleszkedés alatt nem azt értem, hogy vegyük át a német Marktordnungot, mert, amint említettem, ezt egy nagy ipari országban meg lehet csinálni. Arra sem gondolok, hogy az olasz verseny termelés erős állami kényszereszközeit, beavatkozási módját vegyük át, amely üzemterveket kényszerít a gazdaságokra. Az _ is kétségtelen azonban, hogyha minden tájékozódás nélkül, minden előrelátó felvilágosítás, szervezés nélkül hagyjuk gazdáinkat, ez nem verseny termelési politika, hanem »va banque«-politika és így ' kétségtelen, hogy kell valamit csinálni. , Itt megemlítem a szerződéses termelési irányt, amely egy részlet az egészből. Ez nagyon helyes irányzat, lehetőségekhez van szabva. Ma már azonban 200.000 katasztrális holdon felül termel gazdatársadalmunk szerződéses alapon különböző terményeket. Csak maga a cukorrépa termelése 76.000 katasztrális holdra emelkedett és ebben a kisgazdák is benne vannak. A magtermelési szerződések szaporodnak. Emellett melegen üdvözlöm a földmívelésügyi miniszter urat — és ez a földmívelésügyi tárca költségvetésének egyik legfontosabb része — azért, hogy az Alföld erdősítését, amit a pénzügyi krízis miatt abba kellett hagyni, erőteljesen felvette ós 600.000 pengővel többet fordít az Alföld fásítására. Ez rendkívül fontos dolog, de még nagyobb Összegeket lehetne rá szánni. Ott van azután a zöldmező-mozgalom, amely szintén alkalmas arra, hogy a területi felosztást nagyon előnyösen befolyásolja. A Marktordnung és az állami, irányítás helyett arra gondolok, hogy a gazdatársadalom autonóm tájékozódása és szervezkedése lépjen életbe Magyarországon. Ez voltaképpen a mezőgazdasági kamaráknak volna hivatása. Megvallom, hogy amikor a mezőgazdasági kamarai törvényjavaslatot a Ház elé hoztuk, ez lçbe46*