Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-138
Az országgyűlés képviselőházának 131 község vezetőségével ne harcoljanak folyton a gazdák, hogy ne költsenek annyit jogkeresésre. Ennek törvényes alapja megvan. Bírósági határozatok is vannak róla. 1924-ben már bizonyos kezdeményező lépések is történtek e téren, azután megállott minden. Nagyon kérem a földmívelésügyi és a belügyminiszter urat, vegyék közösen munkába ezeknek a közbirtokosságoknak a dolgát és egy-két esztendő alatt adják oda a közbirtokosságoknak azt, ami nekik jíi ,r, a politikai községek pedig tartsák meg azt, amire szükségük van, de ez a kérdés legyen már egyszer lezárva. EÖvid az időm és így a falu népének sok fájdalma közül csak egyet leszek hátor előadni, a vadkárok kérdését és kérném ezzel kapcsolatban a vadászati törvény revízióját. Nagyon jól tudom, hogy nálunk az a közszellem uralkodik, hogy a vadból először a nemzetnek külkereskedelmi haszna van, másodszor ez maradványa a régi jó világnak, amit meg kell őriznünk a jövő jó világnalk. Ki kell jelentenem, hogy a ímai viszonyok nem olyanok, hogy a (mezőgazdaság, különösen a kisgazdák, a vadászattal járó luxust és az abból származó károkat elviselhetnék. A külkereskedelmi mérleg azt mutatja, hogy Ihárom millió pengő értékű 1 vadat vittünk ki külföldre. A .statisztika mutatja, hogy egymillió nyulat, egymillió foglyot ós nemi tudóim, mennyi fácánt lőttek le. Végeredményben három—négymillió ikörül mozog az az összeg, amelyet az ország a vadakból nyer. A gazdák ebből az összegből vadászbérletek cítmén 1'5 millió pengőt kapnak, amint ezt a kormányzat működéséről szóló jelentésben olvastam, vagyis 10 millió hold föld 1*5 millió pengőért van kiadiva vadászbérletbe. Holdanként tehát átlag 15 fillér esik vadászbérlet címén. Azt hiszem, a falvak népének nevében megtehetem azt az indítványt, hogy mi nem 3—4 millió pengőt és holdanként nem 15 fillért, de ennek a dupláját hajlandók vagyunk befizetni az állampénztárba, vagy akárhova, csalk pusztítsák ki a vadakat az utolsó szálig, mert az 1—2 holdas, sőt 5—10 holdas exisztencia termelésének és így jövedelmének jelentékeny részét pusztítja el a vad, amely az ő terményeiből él. (Petro Kálmán: Nem tudom, hogy mit szólnak ehhez a kisgazda-vadászolk!) Kisgazdavadászok, sajnos, nincsenek» mert azok fegyvertartási engedélyt nem kapnak és így vadászbérletet nem is válthatnak. Amennyiben kapnának, ők is nagyon szívesen otthagyják a vadászbérletet abban a reményben, hogy az ő földjük meg lesz mentve a vadak pusztításaitól. A' kisgazdák éppen azért váltanak vadászbérletet, ímert lehetőleg pusztítani akarják a vadakat, amelyek nekik kárt okoznak. De nemcsalki vadkárok vannak. Elnök: Kérem befejezni! Csoór Lajos: Mivel a ragadozó vadakat sem liehet kiirtani, 'ezek is hasonló károkat csinálnak, mint a többi vadak és ezek együtt borzalmas károkat okoznak. A költségvetést az elmondottak folytán nem fogadhatom el és' a további részleteket később leszek bátor elmondani. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Schandl Károly képviselő urat illeti a szó. Schandl Károly: T. Képviselőház! A magyar képviselőháznak régi hagyománya, (hogy a iföldmívelésügyi tárcának költségvetési tárgyalása pártpolitikamentesen] szolgálja a maKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. ülése 1936 május 29-én, pénteken. 335 gyár mezőgazdaság egyetemes nemzeti érdekeit. Midőn lojálisán megállapítom, hogy az előttem szólott képviselőtársunk ibeszédén is végigvonult ez a hagyomány, a magam részéről is ezt akarom szem előtt tartani beszédem során, amelyben röviden foglalkozni kívánok mezőgazdasági termelésünknek új útjaival, vonatkozásban a világgazdasági helyzetnek tényleges, vagy ha úgy tetszik: látszólagos javulásával. örömmel állapítom meg, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetése nemcsak abszolúte, 3.5 millió pengővel, de relative is emelkedett. A földmívelésügyi költségvetés részesedése az állami közigazgatás költségvetésében percentualiter legkisebb volt a háború előtt, amikor 3%, körül mozgott. A háború után, az 1929—30. éviben volt legnagyobb a részesedése a 920 millió pengős költségvetésben : 38,300.000 pengő, ami 4'16% r nak felel meg. Legkisebb volt ez a részesedés az 1933—34. évben, amikor egy 764 milliós költségvetésiben a földmívelésügy költségvetése 27,900.000 pengőt tett ki,, ami 3'65%nak felel meg. Legnagyobb a költségvetés emelkedése a pénzügyi válság óta különösen az 1936-^37. évi, tehát a jelen költségvetésben, .amikor 788.000 milliós összbudgetben 33*5 millió pengtő a földmívelésügyi tárca költségvetése, ami megfelel 4*23%-nak. T. Képviselőház! Kétségtelen, hogy a mezőgazdaság a legutóbbi esztendőkben ment keresztül a legnagyobb gazdasági válságon, amelyet bátran nagyobbnak mondhatok, mint a XIX. század nagy agrárválságát, tehát ez a támogatás indokolt. Es ha a múlt költségvetésének, a pénzügyi válság előtti költségvetésnek hasznos beruházásait kiegyenlítettnek vesszük a mezőgazdasági alapból eredő támogatással, mégis marad cáfolhatatlan tény, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak sikerült percentualiter az alkotmányos éra óta a legmagasabb fedezetet elérnie a földmívelésügy részére. T. Ház! A földmívelésügyi tárca költségvetésének elbírálásánál azt kell szemügyre venni, hagiy azok a rideg számok, amelyek a költségvetésbeni vannak, számolnak-e a helyzet új alakulásával és pedig nemcsak az ország határain belül, hanem az ország határain kívül az export területeken is? Es amikor ezt nézem; meg kell állapítanom, hogy a gazdasági helyzet az exportpiacokon is világszerte kétségtelenül bizonyos javulást mutat, javulást mutat a munkanélküliségnek némi csökkenése, egyes országokban erős csökkenése folytán, de javulást mutat a fegyverkezési láz következtében is, mert a fogyasztás emelkedett. Nagy hibát követnénk el azonban, ha ezen jelenségekre támaszkodva, illúzióknak adnánk át (magunkat és most már azt gondolnánk, hogy minden terv, minden céltudatos ság^ és tervszerűség nélkül fejleszthetjük termelésünket szabadon abban a reményben, hogy könnyen tudjuk most már elhelyezni terményeinket és termékeinket. Az önellátásra való törekvés az egész világon nemcsak a valutavédelem, de most már a hadiérdek következtében is nagy erővel tör előre. A római szerződés, amely a külkereskedelmi forgalom terén a forgalom emelkedését kívánta megkezdeni és úttörő volt etekintetben, sajnos, nem talált követőkre a többi államokíban. A legnagyobb államokban nyilatkozik meg leginkáibb az autarchiára való törekvés, ami érthető is, mert ez a hatalom eszköze, hogy háború esetén az illető ország46
