Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

334 Az országgyűlés képviselőházának 13 lyek a nemzet boldogulását előmozdítják; tehát ezen a téren, a belső piac, a belső fogyasztás biztosítása érdekében nem zárkóznék el semmiféle intézkedés megtétele elől a tekintetben, hogy egyrészt a piac szabadsága, másrészt az egész magyar mezőgazdasági termelés értékesítése lehetővé váljék. Ez nemcsak a gazdák érdeke. Elismerem ugyan, hogy ez elsősorban nekünk parasztoknak az érdekünk, mert mi vagyunk azok, akik Budapestre és általában a belső 'fogyasztópiacokra hozzuk a termést, — hiszen a nagybirtokosok könnyen exportálhatják akár a gabonát, akár pedig az állatokat, ők kapják meg elsősorban a kontingenseket is — de nemcsak a mi érdekünk ez, hanem az egész fogyasztóközönségé is, mind a fővárosban, mind a vidéki városokban, továbbá az egész iparnak, kereskedelemnek és az egész gazdasági életnek érdeke az, hogy végre ne legyenek az országban újabb trianoni határok, amint naost vannak: a főváros körül és egyes városok körül. Nem kívánom azt, 'hogy ezeket az akadályokat úgy hárítsák el, hogy az egyes önkormányzatok gazdasági létét felborítsák, meg kell azonban találni a módot arra, — amint a belügyiminiszter úr is említette — hogy valami kölcsönös megegyezés létesüljön. Ez azonban nagyon sürgős, mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr, különösen az idén nagyon sürgős, mert hála Istennek, a termés elég jónak mutatkozik, mert keresik a piacot, de ha nem fogják megtalálni, akkor attól kell tartanunk, hogy az Isten áldása helyett veszedelem fog az országban keletkezni, mert az egész mezőgazdasági termelés jelentékeny része érték esítetlenül el fog pusztulni, nem lesz érdemes leszedni a gyümölcsöt a fáról, nem lesz érdemes learatni a terményeket a mezőn, ott fog rothadni, ott fog a gyümölcs lehullva elpusztulni és ugyanakkor a városokban a proletariátus és egyáltalában az egész fogyasztóközönség drágán vagy egyáltalában nem fog hozzájutni a megfelelő ellátáshoz. ^A tömegtermények értékesítésének előmozdítása tekintetében kellene tehát a földmívelésügyi kormányzatnak határozott irányt követni. (Br. vitéz Roszner István: A búza nem tömegtermény?) A húza.is tömegtermény, én azonban most tömegtermény alatt azt értem, amit a kisgazdatársadalom, az a,z 1,500.000 kisember a piac számára termel. Ezekre a részletkérdésekre kívántam . felhívni a figyelmet. Ha ugyanis a kisgazdatársadalom nem fogja látni azt, ihogy piacravihető terményeit megfelelően értékesíteni tudj tömegtermények értékesítése elől nem fognak elhárulni az akadályok, akkor a búza nem lesz tömegtermény, hanem meg fog maradni az uradalmaknak, amint hogy már ma is jelentékeny mértékben csökken a búzatermelés. Mélyen t. Képviselőház! Rátérek most már azokra az egyes kérdésekre, amelyeket a földmívelésügyi tárca r költségvetésével kapcsolatban fel kívánok még hozni. Szociálpolitikai vonatkozásban a gazdasági cselédek kérdésével kívánok foglalkozni. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy amint az ipar és a kereskedelem terén is meg van állapítva a minimális munkabér, épúgy a gazdasági cselédek tekintetében is erre az útra méltóztassék rálépni. Igaz, hogy van e tekintetben törvényünk, amelyet körülbelül 10 esztendővel ezelőtt hoztunk és ennek alapján rendeletekkel is meg lehet állapítani a minimális munkabért, az erőéi, ülése 1936 május 29-én, pénteken. viszonyok azonban nem egyenlők a munkáltatók és a munkavállalók között. Az erőviszonyokat illetőleg különösen a mezőgazdasági munkásság van hátrányos helyzetben a földbirtokos társadalommal szemben, nincs meg iaz a kérelmezési lehetősége sem, amelyet a törvény tulajdonképpen biztosítana neki. Nagyon kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék az országban általános érvénnyel egy minimális cselédbért megállapítani és e rendelkezésben okvetlenül legyen benne az is, hogy minden cselédnek tehéntartás jar. Ez a jog régebben megvolt. Ezelőtt 30—50 esztendővel, ugyancsak nehéz gazdasági viszonyok között, nagy mezőgazdasági krízisek idején sem vonták el az uradalmak a cselédektől ezt a javadalmazást, csak az újabb időben pótoljak ezt tejjel. A belügyi tárca költségvetésének tárgyalása során megállapítást nyert az orvos urak részéről az, hogy mezőgazdasági népességünk testi fejlődése hátramaradt. Ennek sok tekintetben oka az is, hogy a cselédségnek nincs tehentartási joga. A cselédeknek 5—6 gyermekük is van, ezeknek egy-két liter tejből nem juthat elég.(Br. Roszner István: Ha tehene van, akkor meg öt hónapig nincsen teje!) Mondom, az a két liter tej nem pótolja a tehenet, azonkívül egyáltalán nem pótolja természetesen a tehénhez tartozó borjút. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok felhívni a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét az állami birtokokon alkalmazott cselédek sorsára is. Mély megdöbbenéssel hallottam azt, hogy állami birtokokról nyugdíj nélkül küldenek el cselédeket 40 évi szolgálat után. Ha már általában nincs biztosítva a mezőgazdasági munkásság számára valami javadalmazás 30—40 évi szolgálat után, akkor legalább az államnak kellene e tekintetben jó példával előljárni és azokat a kivénült embereket, akiket elbocsátanak az állami uradalomból öregségük miatt, legalább annyiban kellene dotálni, hogy ki ne kerüljenek az utcára. Ha nem jár elől jó példával e tekintetben az állam, akkor nem léphetnek erre az útra az uradalmak sem. A cselédek öregségi, rokkantsági biztosítására ugyanis még nagyon sokáig kell várni. Egy ízben már voltam bátor szóvátenni a belügyminiszter úrnak a közbirtokosságok dolgát. Most is szóváteszem. Azért veszem elő ezeket a kérdéseket, amelyeket már elmondottam egyszer, hogy ne kelljen ezekről hosszabban beszélni. A földmívelésügyi miniszter úr nagyon helyesen sietteti a legeltetési társulatok megalakulását, így a gazdák önkormányzatának biztosítását. A legeltetési társulatok azonban a lehető legnagyobb összeütközésbe, ellenkezésbe kerülnek a politikai községekkel, mert a politikai községek elfoglalják és birtokolják azokat a vagyontárgyakat, amelyeket a közbirtokosságok, úrbéres birtokosok évszázadokon át birtokoltak, de amelyek valamely téves telekkönyvezés, vagy elfoglalás folytán a politikai községek nevére kerültek. (Hertelendy Miklós: Attól függ, meg alakultak-e rendesen ezek a társulatok!) A földmívelésügyi minisztérium sürgeti megalakulásukat. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a belügyminiszter úrral egyetértőleg legyen szíves végképpen rendezni ezt a kérdést, hogy ne legyenek az emberek annyi pereskedésnek, annyi utánjárásnak, ellentétnek kitéve, hogy a politikai