Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

Az országgyűlés képviselőházának 13. tása, gyümölcstermelésünk további haladásá­nak szolgálása, valamint a Balatonarácson ter­vezett szőlészeti és borászati szakiskola. Ami már most a mezőgazdasági szakiskolák­nak az általános magyar közoktatásüggyel való kapcsolatát illeti, bátor volnék a következőket megjegyezni. A szakiskolák legfőbb vezetése, a tananyagnak meghatározása, a tananyagnak a folyton változó gazdasági viszonyokhoz, nem­különben az ország különböző termelő vidékei­nek sajátszerűségéhez, termelési tájnak termé­szetszerű szükségleteihez való alkalmazása, amely területen gazdasági iskola működik, vagyis a helyi és időbeli alkalmazás, valamint a mai szükségletekhez idomított szervezetnek a'z új gazdasági szükségletek szempontjai sze­rint való tervszerű megkonstruálása, egyik leg­fontosabb feladatát képezi az ország mai aktív agrárpolitikájának:. Ezt annak a kezéből ki­venni, aki az új idők magyar agrárpolitikáját viszi és azért felelős, nagyon téves intézkedés volna s ezt magyar agrárközönségünk soha semmi körülmények között megengedni nem fogja. Nyilvánvaló, hogy kívánatos a pedagó­giai érdekek érvényesülése is ugyanazoknál a szempontoknál fogva, ahogyan azt az általános közoktatásügyi intézmények megkívánják, de túlmenni azon a határon, 'amelyet a miniszter úr eme törekvésekkel szemben elfoglalt, a ma­gyar agrárérdeikek és egy jól érvényesülő s az egész ország egyetemes érdekeire tekintő, ösz­szefüggő agrárpolitika sérelme nélkül nem le­het. Semmi módon sem lehet továbbmenni an­nál a határnál, amelyet a miniszter úr ebben a tekintetben képvisel. Azonban bármilyen igyekezettel dolgozik és minőségileg bármilyen kiválót termel is a magyar gazda, vállalkozása magángazdasági ­lag mégsem lehet eredményes, ha az általános közgazdasági konstrukció, amelyben elhelyez­kedni kénytelen, ránézve kedvezőtlen. Kedve­zőtlen pedig ászért, mert tőle független ténye­zők egyoldalúan határozzák meg munkájának pénzbeli eredményességét, a nemzeti jövedelem­eloszlásban való részesedését, árszituáeióját, s ezzel pedig vagyoni helyzetét is. Azt kell mondanom, hogy ez a szituáció a magyar gaz­dára nézve kedvezőtlen. Az autarchikus elzár­kózás, amely politikai okokból sohasem re­mélt módon deformálta a népek közti kereske­delmi forgalom régi módjait és alakját, elkép; zelhetetlenül nagy akadályokat jelent a mai nemzetközi árucsere szempontjából. Aki köze­lebbről nézi külkereskedelmi politikánk gesz­tusait, az előtt feltűnőnek kell lennie annak a heroikus küzdelemnek, amelyet a mesterséges akadályok elhárítása és megkerülése érdeké­ben kell folytatnunk. El kell ismernünk, hogy kormányzatunk ezirányú tevékenysége, amely­lyel a mezőgazdaság terményeit jelentékenyen kedvezőbb áron és mennyiségekben elhelyezni igyekezett, mennyiségileg is javára volt a me­zőgazdasági termelésnek, de az árnívónak is. Az agrárolló bizonyos tekintetben megja­vult. Ennek ellenére a magyar mezőgazdaság árszituációja ma is nagyon rossz, még pedig három okból. Az első ok az ipari cikkek ára. Míg a há­ború előtti árharmóniával szemben Magyar­országon az ipari árak az 1913. esztendőbázis­sal szemben ma is 116-ot matatnak, addig a mezőgazdasági árak csak 82%-os nívón állanak. Ezzel a diszharmóniával hosszabb időn át a mező­gazdaságnak sem adózási teljesítőképességét, még kevésbbé viszonylagos jólétót fenntartani nem lehet. Éppen ezért van az, hogy az euró­?. ülése 1936 május 29-én, pénteken. 331 pai államok ezt az árdifferenciát és diszhar­móniát minél hamarabb helyreállítani igye­keztek. Ez még Szerbiának is sikerült. Jel­lemző például Franciaországra, hogy bár ott az 1927-es esztendőbázissal szemben a mezőgaz­dasági árak 55%-ra estek le, ennek ellenére az ipari árak 49%-ra szoríttattak le. Ugyanez a helyzet Ausztriánál, ahol az arány 78 és 75, Csehszlovákiában, ahol 76 és 68. Nálunk ellen­ben fenntartatott az árnívók súlyos differen­ciája, amely mint mondottam, évi 36%-ot tesz ki, amely gazdasági életünk rendjét elferdíti. Ki­mélyíti ez a kedvezőtlen árszituációt a szállí­tási tarifáknak elég jelentékeny és az európai általános nívót jelentékenyen meghaladó ma­gassága. Európában Svájcon kívül a magyar szállítási tarifák a legdrágábbak. Bizonyos fokban drágábbak az ipari terményekkel szem­ben és kevésbbé drágák a mezőgazdasági ter­ményeknél. Mivel azonban éppen a kartelkép­ződés célja és következménye az áthárítás és hozzátartozik a kartelképződés politikájához az, hogy minden, megterhelést a fogyasztóra toljon át, ennek a tehernek jelentékeny részét ugyancsak a mezőgazdaság viseli, A harmadik tényező az a nagy differencia, amely a mezőgazdasági termékek termelési és fogyasztói ára között fennáll. Ez is kevés he­lyen van így meg Európában és ebben a tekin­tetben a tarifális viszonyokon, a tarifa ma­gasságán kívül főként Budapest székesfőváros jielenlegi élelmezési rendszere szerepel, mint fiő­tényező, amely ezt a differenciát előidézi. A főváros vámtételei, díjtételei, valamint piaci élelmezésének rendje az, amit e tekintetben a magyar mezőgazdaság előtt olyannak kell megjelölni, amely irányban miinél hama­rabb segíteni kell a mezőgazdaság árszituáció­ján. A magyar agrárizmus, tehát a mezőgazda­sági érdekképviseletek előtt a mai időkben az a kötelességszerű feladat kell hogy lebegjen: miként irányítsák a figyelmet a belpiac fon­tosságára, hogy ez úton a hazai fogyasztás tel­jes mértékben nyittassék meg a mezőgazdasági termelés előtt, főként az észszerű árpolitika mellett. A magyar mezőgazdaközönség kiváló mi­niszterével és gazdasági közigazgatásával az élén becsülettel teljesíti a maga hivatását az ország közgazdasági életével szemben, joggal megkövetelheti tehát, hogy a másik két ter­melésig ág, az ipar és a kereskedelem, de a szállítási berendezés is és nem kevésbbé Buda­pest székesfőváros közönsége más és alkalma­sabb árpolitikával a magyar mezőgazdaság se­gítségére siessen, de egyúttal a kormányzat se­gítségére is azért, hogy az egy jobb közgazda­sági szituációt teremthessen az egész ország népességének a javára. Végül még annyit, hogy a tárcához tartozó három üzem együttesen 8,753.000 pengő kiadás­sal és 9,808.000 pengő bevétellel, tehát 1,055.000 pengő jövedelemmel van a költségvetésbe fel­véve; ezek a számok azt mutatják, hogy a költségvetés ebben a tekintetben is javuló ten­denciát mutat. Igénytelen referádámat végzem azzal, ami­vel kezdtem. Aki tisztában van azzal, hogy a gazdasági jólét nem ötletekkel, hanem rend­szeres, organikus, tervszerű építőmunkával ér­hető el, kiváltképpen pedig, akii gazdasági judi­ciummal tekinti a földmívelésügyi tárca költ­ségvetését és a mögötte meghúzódó széleskörű közigazgatási tevékenységet és aki a költség­vetés rideg számai és rubrikái mögött a falu

Next

/
Oldalképek
Tartalom