Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

328 Az országgyűlés képviselőházának lí munkával állunk szemben, amely munkának középpontjában azok a kormányzati intézkedések és ezek budgetáris eszközei állanak, amely intézkedések a magyar mezőgazdaság magasabbrendűségét, tehát a magyar gazdasági életnek felemelését célozzák, éspedig főként a következő vonásokban: Először — a belszükségletet illetően — azért, hogy mezőgazdasági termelésünk úgy mennyiségileg, mint minőségileg emeltessék és ezzel a közjólét, a gazdasági híalla.dás az egész országra nézve biztosíttassék. Másodszor azért, hogy a termelés iránya a szükségletekhez idomíttassék. Ezt követelik főként külkereskedelmi politikánk irányelvei, de különösen az autarchiás elzárkózási trend idején megkövetelt szempontok, amelyek arra ösztönöznek, hogy iparunkat minél szélesebb vonalon lehetőleg saját magunk lássuk el nyersanyaggal, azokon a területeken pedig, amelyeket nyersanyagokkal ellátni nem tudunk, a magyar mezőgazdaság a külkereskedelem kereteiben minél könnyebben értékesíthető alkalmas (rekompenzáció

s anyagot szolgáltasson. Ilyen például egyebek között az az akció, amelynek eredményeképpen a kiváló rekompenzáció^ anyagnak bizonyult kendernek vetésterülete az utóbbi évben 5000 kat. holdról 20.000 kat. holdra emelkedett, valamint amely az olajtartalmában olyan kiváló magyar lentermelésnek igen jelentékeny kiterjedéséhez vezetett. Harmadszor azért, hogy az egyoldalú szemtermeléssel szemben minél hamarább és minél szélesebb rétegekre kiterjedően térjünk át a magasabb befogadóképességű kultúrák irányzatára, ami általában a munkaalkalmak nagyarányú és .széleskörű megs zaporításá val egyértelmű és ' összefügg birtokpolitikánk célkitűzéseivel is, mert a népesség-ellátó erő megnövekedését jelenti. Nevezetesen van egy üzemtípus, amelyet egyik oldalon a parasztcsalád munkateljesítménye, másik oldalon az ,a jövedelem határoz meg, amely ebből a gazdaságból saját fenntartásának szükségleteiképpen származik. Ez az intenzitás foka szerint nagyon különböző. A legelőterületi régiókban 100 hold körül mozog, a szemtermelő területen 20 hold körül, a főváros környékbeli zöldségtermelő kisüzemnek azonban már alig 2 holdra van szüksége, hogy benne legyen az életképes kisüzemi kategóriában. A céltudatos törekvéseknek tehát az életképes kisüzemek minél kisebb átlagára kell törekednie, ez pedig a intenzivus irányba való átalakítás módjait és eszközeit írja elő. Birtokpolitikánk is akkor lesz a jövőben hatályossá, ha az újonnan felosztásra kerülő földbirtokterületen a kisbirtokos jogutód magasabb intenzitási fokon lesz képes gazdálkodni, mint a nagybirtokos jogelőd, mert a földcsere akkor jár a népességellátó erő emelkedésével. Hogy a földművelésügyi 'kormányzatnak ebben az irányban az utóbbi esztendőben követett politikája mennyire hatályos volt, azt mutatják külkereskedelmi adataink is, amenynyiben éppen azok a termeivények, amelyek tipikusan vagy nagyrészben a kisbirtok kategóriájából kerülnek ki, fokozódó kivitelt mutatnak. Ilyen a disznózsír és a szalonna, a vágott és élő baromfi, a tojás, a főzelékfélék különösen, amelyek ebben a lajstromban az utóbbi években jelentékenyen emelkednek. Negyedszer ~ a külföldön való érvényesülésünk céljait illetően — azért, hogy mezőgazS. ülése 1936 május 29-én, pénteken. dasági termelésünk az árban való verseny helyett a minőségben való versenyre, a terményeknek minél szélesebb skáláján és minél sürgőiseb'ben képesíttessék. Multévi igénytelen referádámban részletesen kiterjeszkedtem arra, hogy klímái és geográfiai helyzetünk miként predesztinálják mezőgazdaságunkat terményeinknek minőségbeli kiválósága, ízessége, zamatja, vitamintartalmának teljessége révén a külföldi piacokra, hogy ott predomináló helyzetet foglalhasson el. Mondtam azt is, hogy kellő organizáltság és a külföldi piac újabb időbeli követelményeihez való alkalmazkodás mellett mind kedvezőbb és kedvezőbb helyzetet érhetünk el, amely törekvésünkben bár ez idő szerint a túlzott autarchikus elzárkózás jelentékenyen korlátoz ugyan, de a következő időkben bizonyára kevésbbé korlátozottan ; mind több f és több érvényesülési lehetőségre képesíti mezőgazdaságunkat. Ez annál inkább áll, minél inkább áttérünk a mezőgazdaságban az intenzívebb kultúrák kategóriájára. Ugyanez áll a búza termelésére is, mert minél inkább kialakul a regionális rend és minél inkább képesek vagyunk arra, hogy nagy mennyiségeket kiegyenlített .standardtípusokban tudjunk kivinni a külföldre, annál inkább megvan a lehetősége annak, hogy a regionális rend eredményeképpen kedvezőbb árakat érhessünk el a búzatermelő gazdaságok számára is. De megkövetelik ezt a regionális rendet az ország különböző területei közötti különbségek is. Az országrészek között úgy klímailag, mint földrajzilag a talaj domborzati viszonyai a hazai piacravitel lehetősége és kapacitása szempontjából, de az ottlakó lakosságnak gazdasági tudása és képességei szempontjából is, jelentékeny különbségek vannak. Most már a külföldre gravitáló termelés feladatmegoszlásával szemben előáll az a másodfokú feladatmegoszlás, amely az ország különböző termelő vidékei között áll elő. Ezt megkívánják a külföldi piacon való érvényesülésünknek újabb időkbeli feltételei is. Nevezetesen bármily nagyszerűt és kiválót termel is minőségben a gazda, csak úgy tud igazán érvényesülni, ha terményei azonos talajviszonyok, azonos klímái feltételek s azonos termeléstechnikai módozatok mellett előállítva, egységes típusáru formájában jelennek meg a piacon, s a kereskedelem is csak ebben az esetben lesz képes ezt a nagyobb árutömegeket állandóan visszatérő minőségben és növekvő mennyiségben a piacra vinni, ha az alkalmas arra tehát vállalkozhatik rá, hogy a piacosítás költségeit és rizikóját is vállalja. A termelés egységesítése terén az utóbbi időben nagyot haladtunk. A földmívelésügyi kormányzat, — felhasználása mellett a fagylés aszálykárok alkalmával kiosztott vetőgabona-menny iségeiinek — a folyó év tavaszáu 2100 vágón — az egységes termelésibe bevont búzavetőmag kiosztásai immár 2,200.000 katasztrális hold búza-vetésterületünk lesz olyan, amely egységes típusú, s amely az öszszes búzavetés területének immár 80%-a. De a folyó év tavaszán ugyanezzel az akcióval kiadatott még rozsvetőmag, takarmányárpa, tengeri, bab és borsóféleség, de különösen lényeges tétel az a 175.000 pengő, amely rost-lentermelés egységesítésére fordíttatott. Ehhez csatlakozik gyümölcstermelésünk egységesítése is. Az utóbbi három évi kölcsönakció során 390.ÛOO pengő felhasználásával 191.000 csemete osztatott ki 1850 katasztrális hold területű új