Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

322 Az országgyűlés képviselőházának 11 vagyontalan, büntetlen terheltet .a Btk. 350. §-ába ütköző zsarolás vétségének a Btk. 65. %-& szerinti kísérlete uniatt azzal vádolom, hogy Csongrádon 1936. évi március hó 30-án Viglási Illés és Palásti István azon célból« — most méltóztassanak jól 'ügyelni erre a klasszikus meghatározásra — »hogy maguknak és velük volt nagyobbszámú társaiknak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzenek.. « — tudniillik inséginunkások voltak és azt látták, <hoigy az a munkavállaló, aki a kövezesd munkát végezte, protekciós embereket vesz fel, akik nem voltak virtigli^ tehát valóságos inségmunkások, hanem talmi inségmunkások — ez a két említett munkás, tehát Viglási Illés és Palásti István elmentek a munkaközvetítő hivatalba és szemrehányást tettek Túri Á. Lászlónak, a hatósági ; munkaközvetítő hivatal vezetőjének, mondván, hogy ha ők, a valóságos Inségmunkások nem kapnak munkát, míg azok a beprotezsált munkások dolgozhatnak, akkor erőszakkal fogják^ az ott dolgozó kövez/őket eltávolítani és ásóval verik le a kövezésnél dolgozó munkásokat. Ezt nem a munkaközvetítőre értették, hanem általánosságban mondták, hogy ásóval mennek oda és szétverik az egész társaságot, akik ott dolgoznak. Palásti István, pedig még azt mondotta, ha ez sem használ, akkor elmennek a főispánhoz és az alispánhoz panaszra és megmondják azoknak is, hogy ez igazságtalan dolog. Ezért a szörnyű bűncselekményért —és mert a'zt mondták, hogy ha ott sem segítenek, tehát az alispán és a főispán, akkor ők nem vállalnak felelősséget semmiért sem •—• történt mindez. Megállapítja az ügyészség, hogy a véghezvitelt megkezdték, de nem fejezhették be, mert Túri Á. László munkát adni nemi tudott, ez ugyanis a közvetítő. Ebből született a hatalmas vádirat, hogy két munkás zsarolás vétségével van vádolva, akik azután Csongrádiból be fognak masírozni Szegedre, hatszor ki fogják őket hallgatni és ha egy olyan bíró elé kerülnek, akit én ideális bírónak gondolok, akkor mindkettőt fel fogják menteni azért, mert a munkaközvetítő hivatalos közeg lévén, őt sem szabadságában nem gátolták, sem becsületében nem bántották, tőle nem követeltek semmit, csak tiltakoztak az ellen, hogy protekciós emberek menjenek oda — horribilie dictu — egy pengő munkabérért dolgozni. Engedelmet kérek, ez a világtól elmaradt olyan eset, amelynél nem tudok különbet mondani. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Meg fogom vizsgálni.) De tovább megyek. Gyűléseken megtörténik, hogy valamely elkeseredett ember közbekiált egy szót, a szónokot, aki beszél, buzdítani akarja. A rendőrtisztviselő felírj ügyészség vádat emel, a vizsgálóbíró kihallgatja, bíróság elé kerül, ott azután felmentik. Minek az a sok irkafirkál Azt akarom kérni a miniszter úrtól, hogyha már olyan tanfolyamokat rendeztet fiatal emberek számára, hogy el méltóztatik küldeni őket a Gyosz.-hoz és máshova, küldjék el ezeket a fiatal ügyészeket egyszer egy szakszervezetbe^ gyárba, hogy tanulmányozzák a proletárok életét, nézzék meg, milyen életkörülmények között dolgoznak ezek a munkások, hallgassák meg 'beszédjüket és akkor meg lesznek győződve arról, (hogy ezekben az indulat forr, mert sokszor éheznek és nyomorognak családjukkal együtt. En ha egy ilyen emberből kitör az indulat élőszóval, attól nem dől meg a magyar állam szilárd alapja, 7. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. amiatt nem kell három liter tintát és ötven ív papirost elfogyasztani. Ilyen embert nem kellene mindjárt a bíróság elé állítani, JVLég csak egyet akarok kérni a miniszter úrtól. Nem illik a magyar államhoz, hogy a politikai foglyokkal ugyanúgy bánjanak a letartóztatási intézetekben, mint azokkal, akik közönséges bűncselekményt követnek el. Nekem magamnak is volt szerencsém a gyűjtőfogházban lenni bűncselekmény feldícsérése miatt, de mégis az akkori világban — jóval a háború előtt volt ez — még ott tartottunk, hogy bennünket nem zártak össze fegyencekkel, amint az ma történik. Mégsem illő dolog az, hogy ha már ímeg is szüntették az államfogház intézményét, és csak a párbajozok részére tartották fenn, azokat, akik valamely lapba cikkeket írnak, vagy gyűlésen beszélnek, a kádi elé állítják és úgy bánnak velük, mint közönséges foglyokkal. Ez bizony nem méltó a magyar államihoz. Annyi szabadságot, amennyit a jogszabályok nekik megengednek, az olvasás, az írás, a tisztálkodás tekintetében engedjenek meg nekik, hiszen ezek túlnyomórészben tisztességes emberek, akik nem érdemlik meg azt a bánásmódot, amelyben részesülnek. Kifogásolnom kell, hogy például a Marko utcai fogházán fogolynők, köztük politikai fogolynők orvosi vizsgálatát a férfiőrszemélyzet jelenlétében eszközük. Engedelmet kérek,

r ha megvédik a nagyvilági hölgyek erkölcseit és a sajtóban ügyelnek arra, hogy hálószobatitkokat ne szellőztessenek, tiltakozom az ellen, hogy fogolynőket a férfiőrszemélyzet Jelenlétében vizsgáljanak meg az orvosok. (Lázár Ando igazságügyminiszter: Tévedés!) Mi tiltakoztunk ez ellen az eljárás ellen, de hiábavaló volt és ezért kellett ezt szóvátennem. En arra kérem a miniszter urat, hogy az általam elmondottakat, különösen az ügyészi dolgot megivizsgálni szíveskedjék. Egyébként a költségvetést nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik

1

? Huszár Mihály jegyző: Drohni Lajos. Drohni Lajos: T. Képviselőház! Felfogásom szerint az igazságügyi költségvetés éppen tigy politikamentes és pártoktól független, mint a honvédelmi költségvetés. Erős politikamentes karhatalom, független bíróság és igazságszolgáltatás a jogállam alappillére. Ebből a princípiumból kiindulva nem kívánok polemizálni az előttem szóló Malasits igen t. képviselőtársammal, akivel egyesült erővel igyekszünk városunk érdekeit és ügyeit szolgálni. Ami beszédében politikám, az a sajtótörvény reformjával kapcsolatos. Etekintetben az igazságügyminiszter úr felszólalása engem minden vonatkozásban megnyugtat és azt hiszem, hogy a Ház túlnyomórészét megnyugtatta a miniszter úr azzal, hogy ezt a kérdást abszolút tárgyilagos és politikamentes alapra helyezte. Ami a kérdés másik részét, az ügyészség működésére vonatkozó kifogást illeti, ilyen esetek előfordulnak és nekem is van tudomásom hasonló esetről, nagyon természetes dolog azonhan, hogy ha az igazságügyminiszter úr — amint volt szíves kijelenteni — az ügyet megvizsgálja, akkor a jövőben az ilyen anomáliák is ki fognak küszöböltetni. Méltóztassanak megengedni, hogy az előadó úrnak abba a ki jelentésébe, illetve abba az érdekes megállapításába kapcsolódjam bele; amely szerint a magyar bíró erkölcsi kincset halmoz. Ezt abszolút elfogadom, azonban er-