Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

Az országgyűlés képviselőházának 137, kölcsi kincsek halmozásába és folyton erkölcsi kincsek halmozásába imég a magyar bíróság is (belefárad. Az erkölcsi kincsek halmozásához abszolút biztos és szilárd anyagi bázis kell. Meg kell lennie a magyar bíró számára az előmenetel olyan lehetőségének, amely reá nézve rendkívül értékes munkásságának megbecsülését és an­nak eredményét biztosítja. Ebből a szempont­ból kiindulva reámnézve nem megnyugtató a költségvetésnek az a megállapítása, hogy a mélyen t. igazságügyminiszter úr 19 I. fizetési csoportba osztott . bírói állást megszüntet. (Lá­zár Andor igazságügy miniszter: Normál-stá­tus!) Minthogy ez törvényszéki és járásbírákra vonatkozik, megint csak az előléptetési viszo­nyok meglassudását idézi elő. (Lázár Andor igazságügyminiszter: A normál-státus elérésé­hez kell!) Ezzel kapcsolatban nagyon kívánatos a bíróságnál is az előmenetel gyorsabb tem­pója, mert a mostani lassú előmeneteli viszo­nyok semmi körülmények között sem voltak alkalmasak arra, hogy azt a végtelenül nagy erkölcsi értéket, amelyet a bíróság reprezentál, teljes töretlenségóben és épségében fenntartani legyenek képesek a jövőre. (Lázár Andor igaz­ságügyminiszter: Most már normális lesz az előmenetel!) Méltóztassék megengedni a mélyen t. igaz­ságügyminiszter úrnak, hogy amint bátor vol­tam a fogalmazói kar memorandumba foglalt kérelmét az igazságügyminiszter úrhoz jut­tatni, anélkül, hogy az idő rövidsége miatt en­nek ismertetésébe bocsátkoznék, újból melegen pártfogásába ós jóindulatába ajánljam ezt a kérdést. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Benne van már a perrendi javaslatban!) Na­gyon köszönöm ezt a megnyugtató kijelentést. A költségvetésben azt látom, hogy 1485 a bírói, és 175 az ügyészi létszám, tehát összesen 1660 a szorosan vett igazságügyi fogalmazási személyzet, illetve a bírói kar, az összes lét­szám pedig 5430 körül van. A tárca költség­vetése 48 millió pengőt tesz ki, ezzel szemben, amikor azt nézem, hogy az ügyvédi kar milyen összeggel szerepel a költségvetésben, azt a 200.000 pengőt látom, amelyet az Országos Ügy­védi Gyám- és Nyugdíjintézet állami hozzá­járulásképpen kap. Méltóztassanak megen­gedni, hogy ezt az összeget nagyon csekélynek és nagyon kevésnek minősítsem. Mert, ha az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet, amely a magyar ügyvédi karnak úgyszólván egyetlen hatalmas intézménye a jövő biztosí­tására, elvesztette 10 millió körüli tőkéjét, ame­lyet a háború előtt összegyűjtött, mégpedig legnagyobbrészt hadikölcsönben és ezért a bel­ügyminisztériumtól 3000 pengőt kap és a mos­tani szanálás folytán is, amely megint nagy áldozatot ró az ügyvédi karra, a munkakép­telen ügyvédek és az özvegyek csak olyan ala­csony összegű nyugdíjat kaphatnak a gyám­és nyugdíjintézettől, mint az államnak leg­kisebb fizetési osztályba sorozott altisztje, ak­kor az ügyvédi kar kétségtelenül megérde­melné legalább annak az 500.000 koronának a költségvetésbe való beállítását, amelyet a ré­gebbi törvény a nyugdíjintézetnek az állam ré­széről való támogatására megállapított. (Lá­zár Andor igazságügy miniszter: Most talán meg tudjuk valósítani a meghatalmazási pót­díjat!) E tekintetben kérem a melyen t. igazság­ügy miniszter úr támogatását a jövőben az ügy­védi kar részére, hogy e hatalmas nyugdíjin­KÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. VIII. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. 323 tézet intézménye, amely a magyar ügyvédség jövője szempontjából nagyon fontos, megfele­lően megerősödjék, hogy az ügyvédség jövőjét és különösen az ügyvédi özvegyek és a nyug­díjas ügyvédek legalább is hozzávetőlegesen emberi megélhetését biztosíthassa. Méltóztassék megengedni, hogy rámutassak arra, hogy az ügyvédi rendtartás reformjáról szóló törvényjavaslat ellen ;az ügyvédi kar nem tiltakozott egyhangúlag, mint ahogy az egyik szónok mondotta. Ez a törvényjavaslat legna­gyobb részében precíz törvényalkotási terve­zet; bizonyos részeiben megnyilatkozott az anta­gonizmus, amely azonban megint inkább poli­tikai vonatkozású; alapjában véve azonban a törvényjavaslat jó és azt állítani, hogy az ügyvédi kar ezzel szemben egységesen elutasító álláspontra helyezkedett, szerény véleményem szerint nem lehet. Sőt, a numerus clausus kér­désében is a többség a numerus clausus ellen nyilatkozott meg és voltak ügyvédi kamarák, amelyek azt mondták, hogy a numerus clau­sust ne fakultatíve, hanem kötelezőleg állapítsa meg a törvény. Ami a Csoór t. képviselőtársam által fel­hozott visszaéléseket illeti, az ügyvédi kamarák a legszigorúbban üldözik a visszaéléseket, kü­lönösen a klienshajhászást és így az ügyvédek­kel szemben az az ellenséges hangulat, amely­nek képviselőtársam is kifejezést adott, csak annak félreismeréséből származhatott, hogy az ügyvédi kar a maga autonómiája körében tel­jes mértékben gondoskodik az ügyvédi etikának minden vonatkozásban való fenntartásától. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Ez igaz!) Az ügyvédeket a, legnagyobb mértékben ér­deklő kérdés az okirati kényszerről szóló tör­vény megalkotása és a jegyzői magánmunká­latok megszüntetése. Pesthy Pál volt igazság­ügyminiszter úr volt az, aki legelőször nyilat­kozott hivatalos helyről olyanformán, hogy a jegyzői kar magánmunkálatainak megszünte­tése kívánatos. Ugyanilyenformán nyilatkozott utóda, Zsitvay Tibor volt igaz ságügyminiszter úr is. Meg vagyok róla győződve, hogy a községi közigazgatás rendezése során ennek a kérdésnek is nyugvópontra kell jutnia, mert lehetetlenség, hogy az a községi jegyző, aki impériumot gyakorol, a magánmunkálatok ré­,vén a feleknek fizetett alkalmazottja legyen. Vonjuk le a tanulságát a belügyi tárca költség­vetése során elhangzott felszólalásoknak is, amikor is minden oldalról megállapították, hogy a jegyzők túl vannak halmozva munkával és hogy a jegyzők ezen munkával való túlhal­mozása az egyik oka annak, hogy bizonyos visszaélések és szabálytalanságok történnek; mentesítsük a jegyzőket magánmunkálataik­tól, hogy minden vonatkozásban községi köz­igazgatási munkafeladataiiknak r élhessenek (Köicsey István: Ezt nem írom alá! Ügyvédi mentalitás!) és a jegyző valóban a községnek szellemi vezére legyen. Arra való tekintettel, hogy a témát olyan mértékben, amilyen mértékben szeretném, ki­meríteni nem tudom, még csak arra kívánok rámutatni, hogy ha egyik képviselőtársam szerint az igazságügyminiszter úr részéről pre­ventív intézkedés kell azok ellen a szerinte bolondok ellen, akik falusi operetteket rendez­nek Dévaványa táján és környékén, még foko­zottabban és szigorúbban kell eljárni azok ellen, akik a középiskolákban a diákság körébe 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom