Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

306 Az országgyűlés képviselőházának 1 milyen új törvényi rendelkezés esetén. Ez is egy hangulat, mint ahogyan minden hangulat. Hangulat volt az, amely itt a képviselőházban hosszú időn keresztül érvényesült az ügyvédek ellen és amelyének az eredménye volt az, hogy voltak igazsiágügyminiszterek, akik maguk meg voltak győződve a lelkük mélyén arról, hogy a támadások igazságtalanok, hogy az ügyvédséget nem lenne szabad kenyerétől úgy megfosztani, jnint ahogyan itt a felszólalásokban követeljek, mégis nem mertek szemben állni az áradattal. Nagyon jól tudjuk, milyen forrásokból táplálkozik megint az a hangulat, amely a s ajtóreformot követeli. Nekem minden reformról, a saijtóreformról is az a felfogásom, hogy vulkanikus időkben, nehéz talajban minél kevesebb törvényt kell hozni. Tessék megvárni a nyugodtabb időket, amikor a társadalom életében nincsen majd meg a .sok izgalmi anyag és akkor méltóztassék meghozni ezeket a törvényeket, többek között — ha szükség lesz rá — egy új sajtótörvényt is. T. Képviselőház! Még két kérdésre akarom felhívni a figyelmet. Az egyik, amelyet Erődi-Harrach Tihamér t. képviselőtársam is érintett, a szövetkezetek kérdése. T. miniszter úr, jiem kodifikálást akarok, hanem valami lehetőséget arra vonatkozólag, hogy a szövetkezeti igazgatósági tagoknak, tehát annak a kisparasztembernek, vagy annak a kisiparosnak, akit a helyi szövetkezetbe mint igazgatósági tagot beíratnak az illető szövetkezet ottani megalakulása alkalmával, az anyagi felelőssége ne legyen kimondható. T. miniszter úr, amikor az állam a szövetkezeti központokat milliókkal támogatja, milyen okból méltóztatnak a központokat támogatni, ha a vidéki fiókok veszteségeiért a vidéki fiókok igazgatósági tagjait sikerült a központoknak felelőssé tenniök? Azok az emberek, akik a vidéki fiókokban igazgatósági tagságokat vállaltak, ezeket az igazgatósági tagságokat, amelyek számukra semmiféle anyagi lehetőséggel nem kecsegtetnek, nem vállalták volna abban az esetben, ha tudták volna, hogy a szövetkezet esetleges tönkremenése esetén az ő kis házuk fog felelni a szövetkezet tartozásaiért. Én láttam saját vármegyém területén is községeket, ahol a jegyző egyenesen fogta a bírót és fogta az esküdteket arra, hogy a szövetkezetben igazgatósági tagságot vállaljanak. Az a szegény ember igazgatósági ülésen sem vett részt, vagy ha néha résztvett, akkor nem tudta, hogy ott tulajdonképpen mi történik, a szövetkezeti üzletvezető urak pedig elsikkasztották a szövetkezet vagyonát, a szövetkezet tönkrement és erre azon a szegény parasztemberen hajtották be a vidéki szövetkezet tartozását. (Dinnyés Lajos: Ez így van! Ez helytelen! — Ügy van! jobbfelől.) Nem lehet nézni, nem lehet tűrni, hogy amikor az egyik oldalon mi súlyos milliókkal támogatjuk a szövetkezeti központokat, a másik oldalon a vidéki szövetkezeti fiókoknak azokért a tartozásaiért, amelyek a központtal szemben állanak fenn, a központ ezeket a szegény gazdaembereket vegye elő. (Szetsey István: Az ellenőrzés hiánya!) Az ellenőrzés hiánya is oka ennek. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Csak a kereskedelmi törvény 189. |-a esetében!) Kérem, t. miniszter úr, én tudom, de az a szegény parasztember nem tudja. Amikor az az ember igazgatósági tag lesz, nem tudja, mit vállal. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Aki nem ért valamihez, az ne vállalkozzék rá!) T. miniszter úr, méltóztassék elhinni nekem, én láttam sok ügyből ki37. ütése 1936 május 28-án, csütörtökön. folyólag, ahol magam voltam kénytelen eljárni, hogy az az ember nem is akart igazgatósági tag lenni, a jegyzője es a községi bíró kérte, (Dinnyés Lajos: Ráparancsoltak!) hogy gazd'uram, legyen olyan szíves, csináljuk meg a dolgot. A vége az lett, — tudok ilyen eseteket — hogy embereket ezer és ezer pengő erejéig vontak felelősségre, mert természetes dolog, együttes felelősség terhelte őket. A másik kérdés, amit szóvá akarok tenni, kisebb jelentőségű. Egy likvidált lázítási ügyről akarok beszélni, mert hiszen va,gy kezdődő, vagy folyamatban lévő, vagy likvidált, lazításról lehet szó. Nem a komoly oldaláról, hanem a humoros oldaláról akarom megfogni a kérdést és azért mondom el ezt az egéisz történetet, hogy .az igazságügyminiszter urat felkérjem arra, hogy preventiven méltóztassék eljárni, mielőtt a népet beleviszik valami bolondos dologba. Itt elmondom a szeghalmi és dévaványai, szóval ennek a kis békésmegyei lázadásnak a történetét, ahol a nemrégen letartóztatott és a zsebéből természetesen rögtön elmeorvosi bizonyítványt előszedő Böszörményi Zoltán úrnak sikerült a népet odáig vinnie, hogy ott megalakult egy tisztikar. (Dulin Jenő: A kaszáskereszteseknek van már lipótmezei bizonyítványuk?) Ugylátszik van. Olvasom, hogy a katonai rangokat hogyan osztogatták — mégpedig egy kormánypárti lap tudósításában, amelyet hitelesnek vagyok kénytelen elfogadni. Mi történt itt? Kineveztek egy csomó embert minden faluban. Kezdték a rangot az ezredesi rangnál. (Derültség.) Károlyfi-Kopasz Béla Dévaványán becsületes polgári, foglalkozására nézve pék. Ö is ezredes lett, de minthogy a faluban nagy vetélkedés indult meg azért, hogy a többiek is rangot kapjanak, 27 embert kineveztek ezredesnek, 20 embert őrnagynak, míg főhadnagyságot csak egy vállalt és közlegény szintén csak egy akadt, (Derültség.) ennek azonban súlyos ígéreteket tet* tek: az előléptetést rövid időben állapították meg az illetőnél. Ez az egyik komikus momentum a dologban. A másik komikus momentum az, hogy a budapesti felvonulással kapcsolatban megállapították azt, hogy mely községeken keresztül fognak vonulni és megállapították, hogy minden községből milyen nőket fognak Budapestre hurcolni. (Derültség. — (Dinnyés Lajos: Markotányos nőket! — Derültség.) Eddig a humor, most jön a komolyabbik része a dolognak. A községben állandóan bárom kovács dolgozott, akik tőröket készítettek. A községekben heteken keresztül mindenki tudott arról, hogy a megbízottakat felküldtek Budapestre (Erődi-Harrach Tihamér: Ki fizette?) — erről akarok én is beszélni — azért, hogy a Teleki-téren az osztrák-magyar hadsereg ruhatárából megmaradt összes ezredesi uniformist a falu részére megvásárolják. (Dinynyés Lajos: Csak az ezredesit! — Derültség.) A hatóságok ma nagyon hamar megtudnak mindent arról, hogy egy faluban mi történik, csak azt nem tudták meg ezekről a kis falvakról, hogy ott tőröket készítenek a koyácsműhelyekben és hogy ezredesi uniformisok felvásárlására Budapestre, a Teleki-térre előreküldték deputációt. Nem szabad megengedni, t. miniszter úr és t. Képviselőjház, hogy embereket bele lehessen vinni bűncselekmények elkövetésébe azért, mert van néhány bolond ember ebben az országban. Nemszabad lehetőséget adni ezeknek a bo-