Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

Az országgyűlés képviselőházának ié7. lond embereknek arra, hogy mais

1 tisztességes, becsületes embereket, akik nem tudják tulajdoniképpen még azt sem, ihogy imire íviszik őket, frázisokkal elbolondítsanak, foelevigyenék bűncselekmények elkövetésébe. Preventive kell , fellépni a tisztelt őrült urakkal szemben, akik zsebükben hordják az elmeorvosi bizonyítványt és azután bennhagyják a szószban a többieket, öik maguk bemennek az elmegyógyintézetbe, a * többiek pedig börtönbe jutnak, ezekkel szemben preventive kell az igazságügyi (hatóságoknak eljárniok. Amit Erődi-Harrach Tihamér t. képviselőtársaim! kérdezett, azt én is kérdezem, nem imost, hanem hónapok óta: Úristen, Böszörményi Zoltánnak, Károlyfi-Kopasz Bélának, Vukov Péternek, Kovács Takács Lajosnak, Cser Bálintnak, Szarka Gyulának — akik magukról állandóan anint nincstelenekről! beszéltek — honnan volt pénzük ahhoz, hogy az ezredesi ruhákat megvásárolják és hogy deputációkat küldjenek? (Dinnyés Lajos: 10 pengő egy ezredesi uniformis!) T. miniszter úr nem méltóztatik azt elképzelni, hogy Dévaványán és ezekben a falvakban milyen sok pénz az, amit ezek elköltöttek. Ha a népnek isaját pénzét kellett volna odaadnia, — ha lett volna pénze — hogy uniformist vásároljon, akkor nem uniformist vásárolt volna és nem ment volna bele Böszörményi Zoltán bolond tervébe. Azzal lehetett rávenni, mert éppen «emimije sem volt. Ezeket a kérdéseiket valahogyan meg {kell oldani. A t. igazságügyminiszter úrtól én mindenesetre egyet kérek: ne engedje Magyarországon szabadon futkosni a bolondokat. iAki a Lipótmezőre való és akinek bizonyítványa van a Lipótmezőről, az legyen szíves és a hordó helyett menjen ismét vissza a Lipótmezőre. j Tekintettel arra, hogy a kormányzat iránt bizalommal nem viseltetem, az igazságügyi tárca költségvetését nem fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) * > Elnök: Szólásra következik Wolff Károly képviselő úr. Wolff Károly: T. Has! (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi bizottságban az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalásakor említettem, hogy az igazságügynek legnagyobb dicsérete a kritikának negatív imérlege. Eigyelemimel kísénve, ha nem is közvetlenül, de a napilapokban, az itteni felszólalásokat, tényleg rámutat-:; hatok «arra, hogy ne feledjük el a magyar ér-; tékek megbecsülését, mert az igazságügyi tárca költségvetésének a plénumban való tárgyalása is bizonyítja, hogy a imagyar igazságügy az állaani közigazgatásnak az a része, amely ebben a rettenetes nagy gazdasági nehézségekkel; vajúdó időben is a legjobban állta meg a helyét. En imost ' magasabb .színvonalról akarom nézni^ a kérdést. Valóban figyelem a francia igazságszolgáltatást, figyelem a németet, fi^ gyelem az olaszt és figyelem a többi neimzeÜ igazságszolgáltatását és büszke öntudattal állapíthatom meg, hogy ez a zivataros idő és ez a rettenetes nehéz gazdasági helyzet, a világháború óta tartónagy világszemléleti mozgalom! a legkevésbbé érintette a magyar nemzetet. Még a gazdasági válság ,sern tudta kimozdítani abból az ideális útirányból, amelyet a ( magyar nemzet évszázadok óta követett. Látom, hogy nagy kultúrnemzetek bírái hányszor kénytelenek a római jogból merített alapismeretek rovására ítéleteket hozni. -Nem mondom, hogy a jog abszolút tudomány, de mindenesetre vannak bizonyos leszűrődött alapKÉPVI8ELÖHÁZI NAPLÓ, VIII. ütése 19 Bú május E8-án, csütörtökön. 30? tételei az isteni erkölcs és az évszázados empirikus tapasztalatok alapján, amelyek a jognak úgyszólván alapját képezik. Látom, hogy ezzel szemben vannak áramlatok, amelyek fel akarják forgatni a jogrendszereket, noha még egyáltalában nem hivatkozhatnak empirikus tapasztalatokra. Az ember, mint vérbeli jogász, szinte furcsa fejcsóválással nézi ma a külföldi legfelső bíróságok ítéleteit: mennyire benyomul oda a politika, mennyire benyomul oda bizonyos, mondjuk, átmenő felfogás, mennyire megdönti még a relatív axiómákat is. En csak relatív axiómákról beszélek, mert hiszen a jogtudomány elsősorban alkalmazkodik az élet körülményeihez, és így természetes, hogy axiómái relatívak, mert hiszen abszolút axiómákkal a jogtudomány egyáltalában nem tud operálni. Követi az élet viszonyait. A magyar igazságszolgáltatásban a magyar bírónak sohasem, kellett lelkiismeretében összeütköznie sem az isteni erkölccsel, sem a hazaszeretettel, sem azokkal az örök erkölcsi értékekkel, amelyek egy ember lelkivilágát alátámasztják. En mindenekfelett alfának a bírói függetlenséget tartom. (Helyeslés.) Állami létünk alapja a bírói függetlenség. (Ügy van! Ügy van!) A bírói függetlenség szempontjából is azt látom, — és ezt igazán higgadtan bírálom el — hogy ezekben a rettenetesen nehéz időkben sem merült fel olyan időszak, amely a bírói függetlenséget kikezdte volna. Azért mondottam, hogy beszéljünk a magyar értékekről is, mert közéletünk többnyire tele van improduktív kritikával. De ha vannak értékeink, azokat ne engedjük megdönteni vagy megingatni. A magyar igazságszolgáltatás nemzeti érték, amely egyidejűleg emberi érték is. A bírói függetlenséget olyan gyönyörűen bebizonyította a magyar bírói kar, amelynél nagyobb bizonyítékot egyetlenegy társadalmi osztály sem tudott volna nyújtani, mert a legnagyobb nélkülözések között is intakt lélekkel haladt a kötelességteljesítés útján. (Ügy van! Ügy van! Taps.) Nem mondom, hogy nincsenek részletkívánsiágok, így pl. a bírói státus kérdésének szigorú betartása. (Ügy van! Ügy

t van!) Aa r a nagy vita, amely esetleg más foglalkozási ágak és a bírói kar kpzött ebben a kérdésben, f elmerül, nem kívánatos, mert h,iszen az ultima ratio az alkotmányjog szerint mindig a bírói döntés, még a politikai életben is, tehát a bíró függetlenségét körülbástyázni nemzeti szükségesség, (ügy van! Ügy van!) Ebbe természetesen beletartozik a bírák anyagi függetlenségének kérdése is. (Ügy van!) Természetesen nagy anyagi javakkal rendelkező nemzetek ezt be is tartották, de ani, egy koldus kis ország, megcsonkított területtel, korlátolt anyagi eszközökkel nem tudjuk ezt betartani. Mindenesetre azonban nagyon kérném az^ igazságügyminiszter urat, hogy még a nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben is minden vonatkozásban őrködjék azon/ hogy a rés túlságosan ne bővíttessék ebben a tekintetben. Egy közéleti férfiú mondotta, hogy ő büszke a cipőtalpaló bírákra. Ezt én nem

1 tartom ideálisnak Annyi milliós vagyonérték és emberi élet sorsa megy át a kezükön, hogy mondhatom: iheroikus, hősköltemény az ő életük. Ezt annál is inkább mondhatom. ímert egyáltalában nem vagyok érdekelve, én tehát mint távolról néző tudok kritikát mondani. Erről a magyar értékről akartam tehát 42