Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

Az országgyűlés képviselőházának 13 ï rabgazdaságoknak fenntartását szintén szüksé­gesnek tartom az igazság szempontjából, de egészségügyi és kulturális szempontból is. (Erődi-Harrach Tihamér: TTgy van! Nagyon fontos!) Az igazság szempontjából szükséges­nek tartom azért, mert ha én összeveszek egy hasonló társadalmi állású emberrel és egy­másra lődözünk, akkor engem társammal együtt megbüntetnek 150—200 pengőre és el van intézve az ügy; de ha ugyanazon emberi érzés­ből fakadólag az a szegényember a maga mód­ján intézi el az ügyét, azt elítélik hat hónapra, vagy egy évre, mert utóvégre is annak az el­intézésnek nem volt meg a formája. Nem akarom • menteni azokat, akik a maguk diffe­renciáit ilyen módon intézik el, de emberi in­dulat van azokban és emberi indulat van mi­bennünk is és ezt az emberi indulatot méltá­nyolni kell tudnunk. Amikor az az ember oda­kerül ahba, a rabgazdaságba, én ebben igenis méltánylást látok, mert ott nem olyan tűrhe­tetlen a helyzete, mint egy zárt letartóztatási intézetben. Ez az igazságügyi momentum. A dolog egészségügyi momentuma a követ­kező. A mi tuberkulotikus állapotainkra való tekintettel, ha bezárunk a váci fegyházba, egy tüdővészre hajlamos embert, az a fegyház biz­tosan a tuberkulózis melegágya lesz számára és az^ az ember biztosan megkapja a tuberkulózist, míg így rendszeres élethez szoktatva, rendszeres életbe vive, rendszeres munkához szoktatva, (Friedrich István: Igaza van!) nemhogy tápot nyer az a henne csírázó betegség, hanem az az ember igenis az egészségesed és útjára lép. De van ennek a dolognak kulturális és gazdasági vonatkozása is. Minthogy beszédidőm lejárt, rögtön befejezem. (Halljuk! Halljuk!) Az a kisgazda bekerül oda egy rendszeresen kezelt és rendszeresen vezetett gazdaság mun­kájába (Friedrich István: Társadalomba kerül!) és ott olyanokat tanul, amiknek hazamenve igenis hasznát veszi. Az igen t. előadó úr említette azt a japán igazságügyminiszteri tanácsost. Az a japán igazságügyminiszteri tanácsos az én időmben járt itt és ezzel [kapcsolatban elmondhatom, hogy először kiment Vácra, onnan megjött, azután valami olyanfélét mondott, hogy olyan sa­vanyú szag van az ő letartóztatási intézeteikben is, mint a váci fegyházban. Azután elment a gyűjtőfogházba. (Petro Kálmán: Ott is savanyít szag volt?) Nem, a gyűjtőfogházból már kissé elevenebben jött vissza, ott több a levee-ő, mint Vácott, ott modernebb á berendezés. Harmad­szor elment Hartára. Hartáról extázisban és elragadtatással jött vissza. (Malasits Géza: A Markóba kellett volna vinni. megnézni a polos­kákat, hogyan sétálnak! — Erődi-Harrach Ti­hamér: Most már nincsenek poloskák! Kiirtot­ták!) Elnök: Kérem a kén viselő urat, ne kísérje tovább azt a japán miniszteri tanácsost, hanem méltóztassék befejezni- (DerüU-^a és mo^oás-i Pesthy Pál: Szóval: er a példa az. ami hat. Nem akarom a t. Kénviselőház idejét to­vább ]>énvbevermi< (Felkiáltások half elől: Me.o­hosszabbítiuk!) En érzelmileg kötve vagvok ehhez a minisztériumhoz és ahhoz a testülethez, amelynek költségvetését itt tánrvaljnk, de kötve vasrvok érzelmileg és meggy őzödé si leg is anv­nyiban, hogv igenis nagyrabecsüléssel vis^lte­+F>Tn pz iránt a megfontolt, belátó, haladó (Friedrich István: Mái* elég!) és életet fejlesztő munka iránt, amelvet »?• igazságügyminiszté­rium a 1 /, elmúlt időkben folytatott és az elkövet­kezendő időkben is folytatni kíván, ezért szere­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VIII. , ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. 299 tettel a tárca iránt, szeretettel a testület iránt, becsüléssel az igazságügyminiszer úr iránt, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — Szónokot számosan üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos!) Csoór Lajos: T. Képviselőház! Az igazság­ügyi tárca indokolásában a zugirászatról is szó van. Attól félek, hogy mint zugbeszélő je­lentkezem szólásra, (Derültség.) mivel három igen kiváló jogász szólalt fel előttem: az egyik volt miniszter, a másik édesapja igen tekinté­lyes jogász volt és a harmadik, a jelenlegi elő­adó úr, rendkívül éleslátású jogász. (Propper Sándor: Egyelőre egyenjogúak vagyunk!) En­ennek ellenére azt hiszem, hogy nekünk, szen­vedő alanyoknak akikre a jogot alkalmazzák, szintén hangot kell adnunk ebben a kérdésben. A mélyen t. ügyvéd urak főként ügyvédi problémákkal foglalkoztak. (Fábián Béla: Pali bácsi sohasem volt ügyvéd!) Engem, mint fa­lusi embert, ennél a tárcánál szintén elsősor­ban az ügyvédkérdés érdekel. (Friedrich Ist­ván: De más szempontból. Mint alperest!) Na­gyon körül vagyok itt véve ügyvédekkel, majd­nem elveszítem a bátorságomat, hogy bizonyos dolgokat előadjak, kénytelen vagyok azonban a mélyen t. igazságügyminiszter úr figyelmét mégis felhívni néhány falusi kérelemre az ügy­védkérdéssel kapcsolatban. Nem akarom az ügyvédeket támadni és te­kintélyüket rombolni, és nem akarok azok közé az éretlenek és zöldfülűek közé tartozni, akiket egyik képviselőtársam említett, mint akik han­gulatot keltenek az ügyvédséggel szemben, tény azonban, hogy talán az ügyvédség ellen igen erős hangulat van. Ezt letgadni nem lehet, ezzel számot kell vetni. Nem mondom, hogy az ügyvédellenes hangulatnak minden tekintetben az ügyvédek az okai, mert hiszen ők gyakran csak végrehajtói helytelen szabályoknak és ha­tározatoknak, nagyon sok körülmény játszik azonban közre az ügyvédek részéről is az ügy­védellenes hangulat kialakulásában. Konkrét eseteket nem kívánok előhozni, csak néhány irányvonalat szeretnék megjelölni abban a te­kintetben, hogy a mélyen t. igazságügyminisz­ter úr abban az ügyvédrendtartási javaslatban, amelyet a költségvetés inkodolásában felemlít, milyen alapelveket kövessen. Egyik képviselőtársam azt mondta, hogy szólásszabadságot, függetlenséget és a jog ki­szolgáltatásában egyenjogúságot kell biztosí­tani az ügyvéd uraknak. Szerintem még valami kell ezenkívül: felelősség. (Dulin Jenő: Meg­van!) Felelősség kell az ügyféllel szemben az ügyek elvállalásánál és felelősség kell az ügy­féllel szemben az ügyek lebonyolításánál. (Sze­tsey István: Van fegyelmi törvény!) Törvényeinkben bizonyos ügyvédi fegyelmi felelősség meg van állapítva, de ennek ellenére nekünk, falusi embereknek pereink végén saj­nálattal kell tapasztalnunk azt, hogy az ügy­véd urak behajtanak bennünket felelőtlenül olyan perekbe, amelyeket előreláthatólag el fo­gunk veszíteni. (Zaj és felkiáltások a balolda­lon: Ne általánosítson! Ez általánosítás!) Is­mételten mondom, hogy én nem általánosítok, én nem ügyvédellenes hangulatot akarok te­remteni. (Petro Kálmán: Tessék megmondani, ki hajtja he? — Meizler Károly: Tessék felje­lenteni! — Zaj. — Elnök csenget. — Friedrich István: Csupa ügyvéd van itt! Ez a baj! — Derültség. — Fábián Béla: Katona is van egy pár!) En nem akarom általánosítani r ezeket a vádakat, csak arra kérem az igazságügymi­41

Next

/
Oldalképek
Tartalom