Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-137
Az országgyűlés képviselőházának 13 ï rabgazdaságoknak fenntartását szintén szükségesnek tartom az igazság szempontjából, de egészségügyi és kulturális szempontból is. (Erődi-Harrach Tihamér: TTgy van! Nagyon fontos!) Az igazság szempontjából szükségesnek tartom azért, mert ha én összeveszek egy hasonló társadalmi állású emberrel és egymásra lődözünk, akkor engem társammal együtt megbüntetnek 150—200 pengőre és el van intézve az ügy; de ha ugyanazon emberi érzésből fakadólag az a szegényember a maga módján intézi el az ügyét, azt elítélik hat hónapra, vagy egy évre, mert utóvégre is annak az elintézésnek nem volt meg a formája. Nem akarom • menteni azokat, akik a maguk differenciáit ilyen módon intézik el, de emberi indulat van azokban és emberi indulat van mibennünk is és ezt az emberi indulatot méltányolni kell tudnunk. Amikor az az ember odakerül ahba, a rabgazdaságba, én ebben igenis méltánylást látok, mert ott nem olyan tűrhetetlen a helyzete, mint egy zárt letartóztatási intézetben. Ez az igazságügyi momentum. A dolog egészségügyi momentuma a következő. A mi tuberkulotikus állapotainkra való tekintettel, ha bezárunk a váci fegyházba, egy tüdővészre hajlamos embert, az a fegyház biztosan a tuberkulózis melegágya lesz számára és az^ az ember biztosan megkapja a tuberkulózist, míg így rendszeres élethez szoktatva, rendszeres életbe vive, rendszeres munkához szoktatva, (Friedrich István: Igaza van!) nemhogy tápot nyer az a henne csírázó betegség, hanem az az ember igenis az egészségesed és útjára lép. De van ennek a dolognak kulturális és gazdasági vonatkozása is. Minthogy beszédidőm lejárt, rögtön befejezem. (Halljuk! Halljuk!) Az a kisgazda bekerül oda egy rendszeresen kezelt és rendszeresen vezetett gazdaság munkájába (Friedrich István: Társadalomba kerül!) és ott olyanokat tanul, amiknek hazamenve igenis hasznát veszi. Az igen t. előadó úr említette azt a japán igazságügyminiszteri tanácsost. Az a japán igazságügyminiszteri tanácsos az én időmben járt itt és ezzel [kapcsolatban elmondhatom, hogy először kiment Vácra, onnan megjött, azután valami olyanfélét mondott, hogy olyan savanyú szag van az ő letartóztatási intézeteikben is, mint a váci fegyházban. Azután elment a gyűjtőfogházba. (Petro Kálmán: Ott is savanyít szag volt?) Nem, a gyűjtőfogházból már kissé elevenebben jött vissza, ott több a levee-ő, mint Vácott, ott modernebb á berendezés. Harmadszor elment Hartára. Hartáról extázisban és elragadtatással jött vissza. (Malasits Géza: A Markóba kellett volna vinni. megnézni a poloskákat, hogyan sétálnak! — Erődi-Harrach Tihamér: Most már nincsenek poloskák! Kiirtották!) Elnök: Kérem a kén viselő urat, ne kísérje tovább azt a japán miniszteri tanácsost, hanem méltóztassék befejezni- (DerüU-^a és mo^oás-i Pesthy Pál: Szóval: er a példa az. ami hat. Nem akarom a t. Kénviselőház idejét tovább ]>énvbevermi< (Felkiáltások half elől: Me.ohosszabbítiuk!) En érzelmileg kötve vagvok ehhez a minisztériumhoz és ahhoz a testülethez, amelynek költségvetését itt tánrvaljnk, de kötve vasrvok érzelmileg és meggy őzödé si leg is anvnyiban, hogv igenis nagyrabecsüléssel vis^lte+F>Tn pz iránt a megfontolt, belátó, haladó (Friedrich István: Mái* elég!) és életet fejlesztő munka iránt, amelvet »?• igazságügyminisztérium a 1 /, elmúlt időkben folytatott és az elkövetkezendő időkben is folytatni kíván, ezért szereKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VIII. , ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. 299 tettel a tárca iránt, szeretettel a testület iránt, becsüléssel az igazságügyminiszer úr iránt, a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a Ház minden oldalán. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Csoór Lajos!) Csoór Lajos: T. Képviselőház! Az igazságügyi tárca indokolásában a zugirászatról is szó van. Attól félek, hogy mint zugbeszélő jelentkezem szólásra, (Derültség.) mivel három igen kiváló jogász szólalt fel előttem: az egyik volt miniszter, a másik édesapja igen tekintélyes jogász volt és a harmadik, a jelenlegi előadó úr, rendkívül éleslátású jogász. (Propper Sándor: Egyelőre egyenjogúak vagyunk!) Enennek ellenére azt hiszem, hogy nekünk, szenvedő alanyoknak akikre a jogot alkalmazzák, szintén hangot kell adnunk ebben a kérdésben. A mélyen t. ügyvéd urak főként ügyvédi problémákkal foglalkoztak. (Fábián Béla: Pali bácsi sohasem volt ügyvéd!) Engem, mint falusi embert, ennél a tárcánál szintén elsősorban az ügyvédkérdés érdekel. (Friedrich István: De más szempontból. Mint alperest!) Nagyon körül vagyok itt véve ügyvédekkel, majdnem elveszítem a bátorságomat, hogy bizonyos dolgokat előadjak, kénytelen vagyok azonban a mélyen t. igazságügyminiszter úr figyelmét mégis felhívni néhány falusi kérelemre az ügyvédkérdéssel kapcsolatban. Nem akarom az ügyvédeket támadni és tekintélyüket rombolni, és nem akarok azok közé az éretlenek és zöldfülűek közé tartozni, akiket egyik képviselőtársam említett, mint akik hangulatot keltenek az ügyvédséggel szemben, tény azonban, hogy talán az ügyvédség ellen igen erős hangulat van. Ezt letgadni nem lehet, ezzel számot kell vetni. Nem mondom, hogy az ügyvédellenes hangulatnak minden tekintetben az ügyvédek az okai, mert hiszen ők gyakran csak végrehajtói helytelen szabályoknak és határozatoknak, nagyon sok körülmény játszik azonban közre az ügyvédek részéről is az ügyvédellenes hangulat kialakulásában. Konkrét eseteket nem kívánok előhozni, csak néhány irányvonalat szeretnék megjelölni abban a tekintetben, hogy a mélyen t. igazságügyminiszter úr abban az ügyvédrendtartási javaslatban, amelyet a költségvetés inkodolásában felemlít, milyen alapelveket kövessen. Egyik képviselőtársam azt mondta, hogy szólásszabadságot, függetlenséget és a jog kiszolgáltatásában egyenjogúságot kell biztosítani az ügyvéd uraknak. Szerintem még valami kell ezenkívül: felelősség. (Dulin Jenő: Megvan!) Felelősség kell az ügyféllel szemben az ügyek elvállalásánál és felelősség kell az ügyféllel szemben az ügyek lebonyolításánál. (Szetsey István: Van fegyelmi törvény!) Törvényeinkben bizonyos ügyvédi fegyelmi felelősség meg van állapítva, de ennek ellenére nekünk, falusi embereknek pereink végén sajnálattal kell tapasztalnunk azt, hogy az ügyvéd urak behajtanak bennünket felelőtlenül olyan perekbe, amelyeket előreláthatólag el fogunk veszíteni. (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Ne általánosítson! Ez általánosítás!) Ismételten mondom, hogy én nem általánosítok, én nem ügyvédellenes hangulatot akarok teremteni. (Petro Kálmán: Tessék megmondani, ki hajtja he? — Meizler Károly: Tessék feljelenteni! — Zaj. — Elnök csenget. — Friedrich István: Csupa ügyvéd van itt! Ez a baj! — Derültség. — Fábián Béla: Katona is van egy pár!) En nem akarom általánosítani r ezeket a vádakat, csak arra kérem az igazságügymi41
