Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

300 Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. niszter urat, tegye lehetetlenné azt, hogy ilyenek megtörténhessenek. (Petro Kálmán: Tessék feljelenteni az ügyvédet, ha ilyen előfordul!) Nagyon jól tudom, hogy mi történik a feljelentéssel. Az ügyvédi kamarákhoz panaszt tehetek, ha nem vagyok megelégedve az ügyvédi képviselettel. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy ez- igen sok esetben nem több, mint sóhivatal. (Vitéz Aladár: Ügy van! — Fábián, Béla: A királyi kúria ügyvédi tanácsa sóhivatal 1? — Zaj. — Elnök csenget.) Majd t, képviselőtársamnak is fogok azonnal válaszolni. Bármilyen konkrét adatokkal és bármilyen alátámasztott adatokkal jövünk is sokszor az ügyvédi kamarához, azt kellőképpen nem bírálják el. En számítottam erre az ellenmondásra és mindjárt hozok is egy esetet. (Halljuk! Halljuk!) A közs'égi jegyző, a községi bíró és a községi esküdtek aláírásával feljelentés tétetett és ez a következőket mondja (olvassa): »Bizonyítani tudjuk, hogy ez az ügyvéd úr, amikor kiérkezik a községbe, ott várják a felek a kocsma előtt, mindazok, akiket oda beidézett, akiknek ügyvédi ténykedést akar folytatni és akik előtte sorban állanak. Ennek következtében a csendőrség is nyomozást folytatott a nevezett ügyvéd ellen.« Amikor ez a feljelentés tétetett a kamarához, az ügyvédi kamara (Felkiáltások balfelől: Melyik kamara?) a fegyelmi eljárást nem indította meg és ki sem vizsgálta a panaszt. (Felkiáltások balfelől: Melyik kamara? — Fábián Béla: Mit csinált az ügyvéd?) Azt csinálta, hogy a kocsmába hivatta az ügyfeleket és ott tárgyalt velük, ott csinált velük szerződéseket és szerzett klienseket olyan községben, ahol nincsen székhelye. (Fábián Béla: Hát már kocsmába sem szabad járni?) Kocsmába szabad járni, de ügyvédi ténykedést a kocsmában ne folytasson és különösen nem szabad azt megcsinálni, hogy addig, amíg az ügyvéd az egyik ügyféllel tárgyal, a többiek a kocsmában igyanak és azután menjenek az ügyvéd elé a panaszukat elmondani. (Égy hang balfelől: Biztosan alkoholista ügyvéd volt! — Fábián Béla: Az összes bortermelők helyeslik ezt az eljárást. — Zaj.) Elnök: A képviselő urak most különösen hajlamosak arra, hogy a tárgyalás komolyságát kedélyességgel pótolják. Méltóztassék a komolyságot megőrizni. Csoór Lajos: Nekem ilyen adatok tömegével állnak rendelkezésemre, nem éppen a kocsmázásra vonatkozólag, hanem más dolgok is. En csak arra akartam rámutatni, hogy ilyen ügyben az ügyvédi kamara vizsgálatot sem indított. T. képviselőtársam azt mondotta, hogy ott van a Kúria ügyvédi tanácsa. Végigjártunk 36 ügyvédet, hogy ellenjegyezzék fellebbezésünket az ügyvédi kamara, határozata ellem de egyetlenegy ügyvéd sem vállalta, pedig ügyvédi ellenjegyzés

1 nélkül nem volt módunkban beadni a fellebbezést. (Fábián Béla: A Nep.ben kellet volna egyet keresni!) Ismétlem, én nem ügyvédellenes hangulatot akarok teremteni, csak azt kérem, hogy a felelősség lehetőségéit méltóztassék biztosítani, jobban, mint ahogy jelenleg van az ügyféllel szemben, úgy az ügyek elvállalásánál, mint a folytatásánál. Arra nézve, hogy az ügyek folytatásánál is szükség van erre, szintén számtalan konkrét esetet tudnék mondani. (Petro Kálmán: Az Igazság-ban meg fog jelenni!) Nem fog megjelenni az Igazság-bán, bár ha az Igazság-ban megjelennék, az odavaló lenne, mert az Igazság mindig igazság és az is igazság, amit bátor vagyok előadni. (Dulin Jenő: Ez az igazságügyi tárca!) Amikor az ügyyédkérdést a falu szempontjából tárgyalom, ismételten kérem, méltóztassék olyan jogszabályokat létesíteni az ügyvédekkel szemben, hogy lehetetlenné váljék az a sok panasz, amely a falu népe részéről az ügyvédek jogkezelése miatt történik. (Helyeslés jobbfelöl.) Ehhez kapcsolódik — bár a mélyen t. igazságügyminiszter úr nincs itt s így ezt most nem hallgathatja meg — a falu népének egy kívánsága. Itt egyúttal belekapcsolódom a mélyen t. felszólalóknak azokba a szavaiba, amelyeket az ügyvédi nyomorról mondottak el. Egyik t. képviselőtársam azt mondotta, hogy írásbeliséget kell ' követelni minden jogügyletnél. Mi, ä falu népe, — lehet, hogy ez zugi rászati vagy zugbeszélői felfogás — mégis azt gondolnók, hogy sokkal helyesebb volna, ha helyben szóbelileg bíráskodnának és különösena községekben kisebb gazdasági és egyéb természetű ügyeinket helyben szóbelileg bírálnák el. (Fábián Béla: Kivisszük a királyt törvénynapokat tartani, úgy, mint az Árpádok alatt!) Azért nem szükséges, hogy a királyt kivigyük törvénynapokat tartani, nem szükséges, hogy a királyi törvényszék, vagy a járásbíróság kiszálljon, de lehetővé kellene tenni azt, hogy az olyan községekben, amelyek legalább 4—5000 lélekszámmal bírnak, főképpen ügyvéd urakból létesítsenek békebíróságot. (Fábián Béla: Zsitvay akarta, azután megbukott szegény!) Azt nem tudom, hogy ki akarta, és mit akart, de tény, hogy a falu népe nagyon szívesen venné és kívánná, ha nem kellene több kilométernyi távolságból bejárni a tárgyalásokra és ott időt vesztegetnie. (Fábián Béla: Ez okos dolog volna!) Előfordul, hogy valaki esetleg többször is bemegy a városba tárgyalásokra, de az ügye nincsen elintézve, éppen az ügyvéd urak esetleges mulasztásai folytán, mert hiszen nekik talán az az érdekük, hogy újabb és újabb ^tárgyalásokat tűzzenek ki. Azt kérem tehát a mélyen tisztelt igazságügyminiszter úrtól, hogy foglalkozzék ezzel a dologgal — hamar egyszer volt egy ilyen javaslat — a községekben létesítsen helyi bíráskodást az ügyvéd urak felhasználásával. (Fábián Béla: Csakhogy valamire felhasználják őket! — Dulin Jenő: Ez helyes gondolat!) Ugyancsak az ügyvédkérdéssel és az ügyvédi nyomorral kapcsolatban említem meg az ügyvédi díjszabások ügyét. Itt az

t országban van talán tíz vagy tizenötezer ügyvéd és nyolc vagy kilenc millió ügyfél. A 15.000 ügyvédnek kevés az ügyvédi díjszabás, azonban az ügyfeleknek, a pereskedő feleknek igen magas. (Fábián Béla: Mindig így volt, kezdettől fogva. — Petrö Kálmán: A tojás, annak, aki vette, mindig drága!) A helyzet az

; hogy az ügyvédi ténykedések el vannak tényekre, cselekményekre különítve — keresetbeadás, tárgyalás, felebbezés — és minden egyes ténykedést külön meg kell fizetni. Ezáltal igen kis ügyekben olyan magas költségek jönnek ki, amelyek nem állanak arányban a peresített összeggel és az elérhető vagyoni előnnyel. Ennek következtében kérem az igazságügyminiszter urat, hogy az ügyvédi díjszabás megállapításánál ne azt nézze, hogy meddig tartott az a peres ügy^és hogy hány ténykedést kellett annak az ügyvédnek folytatnia s hányat folytatott esetleg szűk'