Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-137
298 Az országgyűlés képviselőházának j badság szempontjával. Mikor született meg az egyetemi szabadság elve és gondolata? Megszületet a német egyetemek születése idején, amikor az egyetemi tanulmányokat az emberek a tudományért folytatták, most azonban diplomáért folytatják. (Ügy van! Úgy van! ~ Taps a középen.) És ha már diplomáért folytatja valaki a tanulmányokat és azért, hogy ebben az életben boldoguljon, akkor igenis, gondoskodni kell arról, hogy azt a tudományt, amely által meg akar élni, tökéletesen el is sajátítsa. (Egy hang half elől: Ez helyes! — Horváth Zoltán: Most is köteles előadásra járni! — Propper Sándor: Miért nem kezdték ezt 30 évvel ezelőtt?) Képviselőtársam idejében is köteles volt, az én időmben is köteles volt, de (Friedrich István: Pali bácsi is bliccelt biztosan! — Derültség.) láttam sok embert, aki nem járt oda. Bocsánatot kérek a nagy egyetemektől, éppen ezért igenis értékesnek tartom ebből a szempontból a kisebb .tanítótestületeket, (Horváth Zoltán: Katalógust kell olvasni!) a kisebb iskolákat és egyetemeket, mondjuk a jogakadémiákat, mert ott van közvetlen viszony az előadó tanár és hallgatója között s az ellenőrzés sokkal közvetlenebb. (Horváth Zoltán: Ebből lesz kenyéri — Erődi-Harraeh Tihamér: Lesz, mert aki dolgozik, az boldogul. — Zaj a baloldalon. — Dulin JenÖ közbeszól.) Elnök: Kérem Dulin képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Pesthy Pál: Per tangentem meg akarok emlékezni a sajtójog reformjáról is. (Halljuk! Halljuk!) Alapjában véve a mi sajtótörvényünk ma teljesen jó és azt a sajtótörvényt nagyon sok olyan esetben, amikor ma a nemalkalmazását diffikultálják, igenis alkalmazni lehetne, csak tessék a törvénnyel élni. (Fábián Béla: így van!) Mélyen t. Képviselőház, vannak azonban ennek a sajtótörvénynek olyan excès szus ai, amelyek igenis lefaragandók. (Vázsonyi János: Például?) Nem akarok ebben a kérdésben direktívákat adni, irányítást adni. Ügy, amint egyéb kérdésekben tapasztaltam és láttain_az igazságügyminiszter úrnak bölcseségét, igenis meg vagyok arról győződve, hogy ebben a kérdésben is meg fogja találni a helyes mértéket, amelyet a mai élet megkövetel, anélkül, hogy a sajtószabadságot lényegében érintené. (Horváth Zoltán: Vissza kell állítani az esküdtszéket, akkor lehet beszélni sajtótörvényről! — Ügy van! Ügy van! balfelől. — Zaj) Teljesen egyetértek az igazságügyminiszter úrral, amikor a polgári perrendtartás reformjával kíván foglalkozni. Teljesen egyetértek vele... (Nagy zaj a baloldalon. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől. — Elnök csenget.) Rosszul vannak hangolva az urak odaát. (Br. Vay Miklós: Bekávéztak! — Fábián Béla: Nem, csak összevesztünk azon, hogy kell-e esküdtszék vagy nem; az élharcosok lesznek-e az esküdtek, vagy mások!) Egyetértek »azzal a törekvésével is az igazságügyminiszter úrnak, hogy ebben a tekintetben jobbá és gyorsabbá tegye az igazságszolgáltatást, mert el kell ismernem ugyan, hogy a régi időkhöz viszonyítva a gyorsítás terén már sok történt, de igenis szükség van még a további gyorsításra. Aimi a bíróságok működését illeti, erről én csak a teljes lelkesedés és lelkesültség hangján emlékezhetem meg. Az a szerény testület^ elvonulva a maga tanácstermeibe és irodáiba, olyan, odaadó, lelkes, puritán, emelkedett gondolkodású testülete ennek az országnak, hogy 37. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. t arra, annak minden egyes tagjára ez az ország büszke lehet, amint büszke volt eddig, lehet ezentúl is. (Ügy van! Ügy van! a középen.) De én meg vagyok nyugodva atekintetben is, hoigy ennek a testületnek a nívója nem fog csorbát szenvedni a jövőben sem; mert ismerem a miniszter úrnak azt a törekvését és követett gyakorlatát, hogy a bírósághoz való felvételnél a legjobbakat választja ki, és — úgy, amint Vázsonyi János igen itsztelt képviselőtársam mondotta — a kitüntetéssel vizsgázottakat lakeeptiálja elsősorban, minden protekció nélkül. Es meg kell mondanom azt is, hogy kinevezéseivel a kitüntetettek számát nem is tudja teljesen kimeríteni a miniszter úr. A bírósági ügyforgalom adatait az igen tisztelt előadó úr már ismertette. Én ezekkel részletesen foglalkozni nem óhajtok, csak azt szögezem 1 le, hogy azok az ítéleti átlagszámok, melyeket itt az igen tisztelt előadó úr felhozott, visszagondolva a régebbi időkre, nagyon nagy emelkedést és munkatöbbletet jelentenek a bíróságok számára. Ez a munkatöbblet azonban nem megy a munka minőségének rovására s ez a körülmény az egész ország részéről elismerést kell, hogy váltson ki a bíróságok munkáját illetőleg. (Zaj. — Elnök es'enget.) Van itt azonban agy szomorú momentum, amely mellett nem mehetek el szó nélkül: az ügyforgalmi kimutatás. Azt mondja ugyanis az indokolás, hogy a polgári ügyek száma az elmúlt évben csökkent, a büntető ügyek száma emelkedett. Nem igazságszolgáltatási szempontból fontos és sajnálatos ez, hanem sajnálatos általános gazdasági szempontból, mert. abból, hogy a polgári perek száma csökkent, a Ibüntető perek száma pedig emelkedett, kétségtelenül meigállapitható, hogy ezekben a körökben a gazdasági javulás elemeiből nem sokat találunk. Ami már most a büntetőügyek szaporodását illeti, itt ismét ; csak elismeréssel kell adóznom az ügyészségek munkáját illetően, mert az előző évekre, az évek hosszú sorozatára visszamenve, igenis, az volt mindig a törekvés, hogy necsak a bírói létszám, hanem az ügyészi létszám is csökkentessék. Ezt az emelkedő büntető forgalmat tekintve, a^ királyi ügyészségek munkássága előtt is fejet kell hajtanunk és munkájuk iránt elismeréssel kell adóznunk. örömmel hallottam az előadó úrnak a kincstári jogügyi igazgatóság működésére vonatkozó előadását. Az én időmben határoztatott el a kincstári jogügyi igazgatásnak a pénzügyminisztériumból az igazságügyminisztérumba való áthozatala. Addig jóformán semmi összeköttetés és együttdolgozás az igazságügyminisztérium és a kincstári jogügyi igazgatóság között nem volt. Mióta a kincstár jogügyek igazgatósága az igazságügyminisztériumba átjött, azóta — amint tudom — nagyon szép együttműködés létesült; ezt mutatják a pereredmények is, perindítások # csökkentek s a megindított perek eredményét tekintve, lényeges az emelkedés a perek megnyerése dolgában is, ami a kincstári jogügyi igazgatóság működése óta állott be. Ami az igazságügyi tárca egyes intézményeit illeti, a letartóztatási intézeteikről kívánok megemlékezni. Az előadó úr elmondotta a rabgazdaságok történetét, elmondotta, ezeknek mai helyzetét és rámutatott arra, hogy milyen • fontosak ezek a rabgazdaságok. Én ezeknek a
