Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-137
Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. 297 mér: Megindult! — Lázár Andor igazságügyminiszter: Bőségesen elég!) Ha az előbb említett törvények körül érdemben veszem a dolgokat, akkor ezekkel egyenlő értékűnek kell hogy minősítsem gazdasági szempontból a tagosításra vonatkozóan kiadott rendeletet, mert a kisbirtok prosperitásának nagyobb biztosítékait a kormány nem létesíthette volna, mint a tagosítással. Csak egyet kérek az igazságügyminiszter úrtól. Méltóztassék a tagosítást az országban minél hamarabb .keresztül vinni. Itt az a helyzet, hogy a kommasszált birtokok öröklés folytán mindig újra ismét szétesnek. Azt is kérem tehát az igazságügyminiszter úrtól, méltóztassék gondoskodni arról, hogy ez, perpetuum mobile legyen, úgyhogy állandóan megmaradjon bizonyos ibdrtokminimum, amely a kisbirtokos társadalom exiszteneiáját biztosítja. A továbbiakban foglalkozni akarok azokkal a szándékolt és bejelentett törvényalkotásokkal, amelyekről az igen; t. igazságügyminiszter úr a költségvetés indokolásában megemlékezik. Különösen és elsősorban az ügyvédkérdéssel kívánok foglalkozni. Végtelenül súlyos az a helyzet, amelyben az ügyvédtársadalom ma van. (Friedrich István: Minden társadalmi réteg.) Ügy van, de az ügyvédség valamivel talán még súlyosabb helyzetben van, mint az egyéb társadalmi rétegek. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy ennek a helyzetnek az előidézésében felelősség terheli magát az ügytvédtársadalmat i s . (Felkiáltások a baloldalon: Miért? Miben? — Halljuk! Halljuk! a középen.) En ismerem ennek a kérdésnek a történetét. 1925-ben, amikor először hozatott szőnyegre ez a kérdés, én mint igazságügyminiszter felajánlottam az ügyvédi karnak, hogy csinálja meg a numerus clausust. Ezt nem én kívántam kezelni, hanem azt mondottam, kezelje maga az ügyvédség. Ha az ügyvédtársadalom ezt a javaslatomat akkor elfogadta volna, akkor mia sokkal, de sokkal jobb helyzetben volna. (Fábián Béla: Nem volt semmiféle ragályos 'betegség, amely az ügyvédeket elvitte volna. — Horváth Zoltán: Nincs hitel, nincs forgalom! Tiltsák el a jegyzőket a magánmunkála toktól ! — Propper Sándor: Mi legyen a fiatalokkal? Mindenhonnan mindenkit kirekesztenek! — Zaj a baloldalon.) Bocsánatot kérek, ha az urak a teljes szabadság szempontjából kívánják kezelni ezt a kérdést, akkor geometriai haladvány szerint nő azoknak a száma, akikre Vázsonyi János képviselőtársam rámutatott az imént. (Fábián Béla: Mit csináljunk a fiatalokkal? Folyton az egyke ellen beszélnek, de minden pályát elzárnak a fiatalok elől. —Horváth Zoltán: Rászabadították az ügyvédi pályára a sok bírót és hivatalnokot. Tiltsák el a jegyzőket a magánmunkálatoktól. B. Vay Miklós: Hogyne! Dulin Jenő: Rendes fizetést kellene nekik adni! — Zaj. — Elnök csenget.) Nekem alkalmam volt bepillantást nyerni abba a törvénytervezetbe, amelyet az igazságügyminiszter úr az ügyvédi rendtartás reformjáról .elkészített. Mondhatom ebben a törvénytervezetben is megnyilvánul az a józan r bölcsesség, a mai helyzettel való számolás, az igazán segíteni akarás, amely ennek a kormánynak minden cselekedetében és tettében megnyilvánul. íAt tör vény tervezet . úgy kontemplálja, hogy az egyes ügyvédi kamarák maguk döntsék el azt, vegyenek-e fel több tagot az ügyvédi kamarák tagjai közé, vagy sem. Ezzel a felfogással én több mint tíz esztendeje egyetértelk. Legyen szabad azonban egy-ikét momentumra felhívnom a figyelmet. Nevezetesen méltóztassék 'megfontolás tárgyává tenni, hogy az ügyvédi kamara, amely az ügyvédi felvétel tekintetében állástfoglal, ne csupán az egész kamara területére tehesse ezt meg, hanem egyes községek és városok területére is. Indokolom a véleményemet. El tudom képzelni azt, hogy vannak táblai székhelyek, törvényszéki székhelyek, imég járásbírósági székhelyek is, amelyek annyira túl vannak zsúfolva ügyivédekkel, hogy az azokból való kizárás teljesen indokolt; de ugyanannak az ügyvédi kamarának területén el tudok képzelni nagyközségeket, ahol igenis, egy-egy ügyvéd elhelyezést és így kenyeret tudna taJálni. Ezekre a ihelyákre vonatkozólag a felvételt megengedhetonejk tartanám. Éppen ezért azt kérem a miniszter úrtól, méltóztassék ebbe a törvénytervezetbe valami olyan rendelkezést beleszövegezni, amely megengedi az ügyvédi kamarának, hogy egyes községek területére is vehessen fel valakit. Emberek vagyunk és 'gyengék vagyunk, éppen ebből a szempontból szükségesnek tartanám:, hogy az ügyvédi kamara állásfoglalását, amellyel a Ikamara területére való felvételt lehetetlenné teszi, jogorvoslat útján az igazságügyminisizter úr felülbírálhassa. {Horváth Zoltán: Szóval ezek is függőhelyzetben legyenek!) Megmondom, hogy mi ennek az indoka. (Horváth Zoltán: Hogy ezek is be legyenek szervezve! — Felkiáltások half elől: Nep-jelvénnyel!) Ennek tudóikat abban látom, hogy el tudok képzelni olyan kamarát is, amely túl önös szempontokat véve figyelembe, hamarabb zárja le a kaput, mint ahogyan kellene. Szükségesnek tartom tehát, hogy az ilyen eseteket az igazságügy-miniszter úr megvizsgálhassa. (Horváth Zoltán: Közjegyzői kinevezés legyen ez is?) r De ez a javaslat, szerintem is, <\sak ideigóráig fog tudni segíteni az ügyvédség helyzetén. (Horváth Zoltán: Az írásbeliségre vonatkozó kényszert tessék behozni!) Ha azt imondom, feogy^ pillanatnyilag talán megoldja az ügyvédi kérdést, ezt joggal mondhatom, (Ellenmondások a. baloldalon.) nem oldja ímeg azonban a jogászi ikérdést. (Petro Kálmán: Nem bizony! — Ügy van! Ügy man! bal felől.) A jogászi kérdést nem oldja meg. A jogászi kérdésnek más panaceája van. (Friedrich István: Halljuk! Mit csináljunk a jogászokkal?) A jogászokkal azt csináljuk, hogy jogi oktatásunkat alakítsuk át úgy, hogy a jogászokra vonatkozólag ne legyen meg az a lehetőség, hogy beiratkozzanak az egyetemre, de sohase menjenek feléje, csak vizsgázni. (Horváth Zoltán: Most mondta Illés képviselőtársunk, hogy nincs már mezei jogász!) Nincs már mezei jogász? Erről nem tudok. A jogi oktatásnak szigorúan való vételét (Illés József: Nagyon helyes!) olyan módon gondolom, hogy a jogászfiatalság köteleztessék az előadások látogatására, köteleztessék a munkában való részvételre (Élénk helyeslés.) és köteleztessék arra, hogy munkájának eredményeiről be is számoljon, ne kompendiumokból, hanem azoknak a tanulmányoknak alapján, amelyet ő maga végez. (Br. Vay Miklós: Jogi szanatóriumok! — Dinnyés Lajos: Ne kelljen vizsgadíjat és kollokviumi díjat fizetiii! —Élés József: Akkor még több lesz! — Propper Sándor: Könnyű azoknak", akik túl vannak rajta!) Azt szokták mondani, hogy ezr ellenkezik az egyetemi sza-