Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

296 Az országgyűlés képviselőházának 13 (Gr. Festetics Domonkos: Sok gazda is Öngyil­kos lett ügyvédek miatt! — Dulin Jenő: Már megint az ügyvédekkel hozzák ezt összefüg­gésbe! — Dinnyés Lajos! Àz ügyvédek nem örökölnek 'hitbizományi! — Zaj. — Elnök csen­get. — Br. Vay Miklós: A síró felekről beszél­jenek!) A budapesti bejegyzett ügyvédek iszáma 3242, a bejegyzett ügyvédjelöltek száma 710. Tagdíj be nem fizetés okából aktív kamarai vá­lasztójoggal nem rendelkezett a legutóbbi ka­marai választáson 1109 ügyvéd. Azt jelenti ez a szám, hogy a budapesti ügyvédek egyhar­mada < nem bírt aktív kamarai választójoggal, tagdíjbefizetés hiányában, ami az ügyvédnyo­mor legeklatánsabb bizonyítéka, (Br. Vay Mik­lós: Egyesek kerestek!) Ugyanakkor tagdíj- és nyugdíjhátralék be nem fizetése miatt az ügy­védek lajstromából 12 ügyvédet véglegesen tö­rülni kellett. Ezek a számok önmagukért beszélnek, ezek a számok legjobban bizonyítják azt a rettene­tes nyomorúságot, amelyben az ügyvédi kar él, szenved és senyved. Ebben a tekintetben kérek megnyugtatást az igazságügyminiszter úrtól, mint volt és leendő ügyvédtől, (Derültség.) mert hiszen ő sem lesz örökké miniszter. (Fá­bián Béla: Hátha nem akar ügyvédnek vissza­menni! — Friedrich István: Buktassunk már meg egyszer egy minisztert! — Fábián Béla: Miért éppen eztl — Friedrich István: Valame­melyiket! — Gr. Festetics Domonkos: Te akarsz a helyébe ülni? — Dinnyés Lajos: Nincs örök­életű miniszter! — Zaj. — Fábián Béla: Még mindig rosszabb jött utána! — Elnök csenget.) T. Ház! Viktor Hugo mondásával fejezem be beszédemet, aki azt mondotta, hogy a jog vitatkozik és harcol a törvénnyel. A jog vi­tatkozhat a törvénnyel, de ahol a jog harcol a törvénnyel, ott nincs igazi jogrend, ott nin­csenek igazi alkotmányos biztosítékok. A jog­nak és a törvénynek ki kell egészítenie egymást, a jognak és a törvénynek együttesen összhang­ban kell lennie a való élettel. Miután a mi jogalkotásunk inkább Hugo Viktor mondá­sának felel meg, hogy a jog és a törvény nem­csak vitatkozik, de harcol is egymással, ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy az igaz­ságügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes táre-valás alapjául elfosradjam. (He­lyeslés half elől. — Mozgás a .jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Pesthy Pál kép­viselő úr. Pesthy Pál: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! — Horváth Zoltán: Legalább dicsérni fogía a mul­tat a képviselő úr!) Az előttem szólott Vázsonyi János t. képviselőtársammal szemben elsősor­ban is azt a véleményemet szögezem le, hogy nálunk a jog nem harcol és nem is vitatkozik a törvénnyel, hanem a jog benne van a törvény­ben. (Horváth Zoltán: Csak nem találjuk! — Derültség.) Van aki megtalálja, van aki nem találja. T. képviselőtársamnak azt ajánlom, hogy ha nem találna meg, méltóztassék oda­fáradni, ahol felvilágosítják, hogy hol találja meg, (Helyeslés jobb felől.) Nem kívánok Vázsonyi igen t. képviselő­társam felszólalásával elöljáróban foglalkozni, hiszen beszédem folyamán lesz alkalmam ki­térni azokra a témákra, amelyekkel ő foglalko­zott. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Hogy bizonyos rendszert adjak felszólalásomnak, előrebocsá­tom, hogy az összes jogi intézmények és jogi szervek működésével foglalkozni kívánok, így elsősorban az igazságügyminisztérium működé- » 7. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. sével és pedig egyrészt a már meghozott tör­vényekkel kapcsolatban, másrészt a bejelentett törvényalkotásokkal kapcsolatban. r Mélyen t. Képviselőház! A meghozott tör­vényalkotásokról csak azt szögezhetem le, hogy az igazságügyminisztérium és az igazságügy­miniszter úr, átlátva ennek az országnak sú­lyos gazdasági helyzetét, ismerve és elismerve azt, hogy ennek az országnak gazdasági és lét­exisztenciája a mezőgazdaságon alapul, a leg­közelebbi múlt törvényalkotásai ezt a témakört töltötték be. (Erődi-Harrach Tihamér: Nagyon helyesen!) Legyen szabad rámutatnom elsősorban a hitbizományi törvényre. (Dulin Jenő: Az rossz alkotás! — Horváth Zoltán: Az gyönge dolog!) Hogy mennyire gyönge és mennyire nem gyönge, bocsásson meg, igen t. képviselő­társam, ha e tekintetben nem vagyok haj­landó a kompetenciáját elfogadni. Az élet majd meg fogja győzni igen t. képviselőtársa­mat arról, (Horváth Zoltán; Akkor egyformán kompetensek vagyunk!) hogy ez a törvénv igenis helyes és jó. (Horváth Zoltán: Majd az élet mutatja meg!) Kérem képviselőtársamat, legyen szíves türelemmel meghallgatni. (Erődi­Harrach Tihamér: A tavalyi vitánál azt mon­dotta minden ellenzéki felszólaló, hogy nem lesz meg a hitbizományi reform! — Horváth Zoltán: Nincs is! Ez nem komoly dolog! —­Farkas István: Örökösödés, vsemmi más!) Tes­sék talán diskurálni, én majd leülök. Hogy ez a törvényjavaslat mennyire jó, azt — mondom — meg fogja mutatni az élet. Ennek a törvényjavaslatnak azonban már egy jellegzetes és fontos tulajdonságát állapíthat­juk meg, nevezetesen azt, hogy fejlődést mu­tat és megold olyan kérdést, amely kérdés év­tizedeken át vajúdott. Ezt ez a törvény eljut­tatta a fejlődés útjára s nem várta meg azt az időt, — ez a nagy érdeme a törvénynek — amíg robbanás útján, törvényalkotás mellőzé­sével oldódik meg ez a kérdés. (Ügy van a közéven.) Az igazságügyminisztérium további tör­vényalkotásai között megemlíthetem a gazda­adósságok kérdését. Ez is a gazdatéma körébe tartozik s ez is olyan megoldás, amelynek ered­ménye, helyessége és jósága már most mutat­kozik. Méltóztassanak kimenni a vidékre, mél­tóztassanak meghallgatni azokat a gazdákat, akik a védettségből valami módon kiestek, mi mindent képesek megtenni azért, hogy a védett­ségbe bejussanak. Ez már konkludens bizonyí­ték amellett, hogy az igazságügyminiszternek ez a rendelkezése és ez a törvényalkotás jó. (Horváth Zoltán: Külön kasztot csináltak!) Idetartozik továbbá az igazságügyminiszté­riumnak a telepítésről szóló törvényjavaslat megalkotásában való részvétele. (Horváth Zol­tán: Az is finom törvény!) Ennél a törvényja­vaslatnál az igazságügyminisztérium tulajdon­képpen csak kisegítő munkálatot végzett, de abban a szellemben, amely szellemben a tör­vényalkotásokat ez a kormány kezeli. Igenis, ez a törvény helyes, mert fejlődés van benne, nem olyan radikális megoldás, amely a gazdasági egyensúly felborulásával fenyegetne. (Dinnyés Lajos: Visszafejlődés van benne!) De amiért külön hálás vagyok én, és hálás lehet az egész ország az igazságügyminiszter úrnak, az a tagosításról szóló rendeletnek az összegezése, összevonása és átalakítása. (Hor­váth Zoltán: Kevés a pénz rá! — Dulin Jenő: Sajnos, nincs rá pénz! — Erödi-Harrach Tiha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom