Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

286 Az országgyűlés képviselőházának 1 paktumnak, hanem a tulajdonképpeni békeszerződésnek is azt a kevés paragrafusát sem tartották be, amelyek az alulmaradottak érdekeit védik, (Ügy van! Ügy van! Taps.) Különösen mostoha bánásmódban részesült a trianoni békeszerződés 250. Va, (Ügy van! Ügy van!) amely a magyar állampolgárok jogait és javait nemzetközi bírósági garancia alá helyezte. Ezt a paragrafust a legutóbbi esztendőkben ugy kezelték, hogy ennek praktikus alkalmazása lehetetlenné vált. (Ügy van! Ügy van!) Így tehát kétségtelen, hogy a trianoni szerződés egy rendkívül jelentős paragrafusának de facto revíziójával állunk szemben. (Ügy van! Ügy van!) Visszatérve Madariaga felszólalására, különösen fel szeretném hívni a t. Ház figyelmét arra a körülményre, hogy Madariaga többek között azt is megállapítja, hogy a nemzetközi életben, & nemzetközi politikában sokkal nehezebb gyógyítani, mint megelőzni. Madariaga, a hírneves jogász tehát a megelőzés elvének álláspontjára helyezkedik. Hasonló álláspontra helyezkedett Aloisi báró, Olaszország képviselője, amidőn áprilisban a következőket fejtette ki a népszövetségi tanács előtt: »Az olasz kormány ragaszkodik ahhoz a joghoz, hogy a népszövetségi paktum a maga egészében, tehát összes rendelkezéseiben és necsak egyes, önkényesen kiválasztott cikkelyeit illetőleg kerüljön alkalmazásra. Az olasz kormány kívánsága különösen arra irányul, hogy a népszövetségi paktum necsak betű szerint, hanem szellemben is érvényesüljön, abban a szellemben, amely az igazság tiszteletbentartásán kívül azt jelenti, hogy a paktum alapján és alkalmazásában élő valóságnak fogja fel a történelmet, amely az emberi civilizációnak nem statikai, hanem dinamikus funkciója.« Angliában Eden angol külügyminiszter május 6-án szintén foglalkozott a Népszövetség kudarcának kérdésével és felvetette azt a kérdést, lehetséges-e vagy lehetséges volna-e olymódon átalakítani a népszövetségi paktumot, hogy az inkább megelőző, mint megtorló módon működjék. Amint méltóztatnak tudni, Mussolini már évek óta sürgeti a Népszövetség reformját., A német kancellár március 7-i beszédében hasonlóképpen ezzel a kérdéssel foglalkozik, kijelentvén, hogy hajlandó újból belépni a Népszövetségbe és egyszersmint annak a reménynek adott kifejezést, hogy belátható időn belül megfelelő tárgyalások tisztázni fogják a gyarmatügyi egyenjogúság kérdését. A Népszövetségbe való visszatérés további feltételéül azt köti ki, hogy az alapokmánv választassák szét a versaillesi békeszerződéstől. Más országokban is, így Franciaországban is hallunk hangokat, amelyek a Népszövetség reformját követelik. Elérkeztünk tehát ahhoz az időhöz, amikor nemcsak az alulmaradottak/ hanem a győztesek is, — ez utóbbiak természetesen egészen más okokból, mint a,z előbbiek, — de talán még erélyesebben, még aggresszívebb módon követelik a Népszövetség reformját. A magyar álláspont mindig az volt, — és nem is lehetett más — hogy a népszövetségi alapokmány bizonyos módosításokra szorul. Amennyiben most sikerülne az alapokmány reformját végrehajtani, ez nézetünk^ szerint csak úgy lehetne komoly és maradandó munka, ha előkerülnének az árnyékból a háborús konfliktusokat megelőző intézkedések és egyen37. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. rangúságot nyernének azokkal a büntető rendelkezésekkel, amelyekét az alapokmány megállapít azok ellen az államok ellen, amelyek az alapokmány határozmányait megsértik. Az a nézetem, hogy csak iyenmódon erősíthető meg a 'biztonság úgynevezett nemzetközi módszere, amely az összes nemzetek közös szerve útján reméli megvalósítani a békét. Félő, hogy a népszövetségi paktum módosítására irányuló törekvéseknek meghiúsulása, vagy rossz irányba való terelődése esetén újból felülkerekedik a már létezett háborúelőtti biztonságnak ama rendszere, amelynek keretében az egyes államok vagy önállóan, vagy másokkal szövetkezve próbálják a 'békét biztosítani és megtartani. Beszédem bevezető részében már említettem, hogy vannak államok, amelyek azt a tételt állították fel, hogy sohasem lehet elég sző; vetségesük, sőt, hogy Európának egyes részei

1 ben már meg is valósították ezt a tételt. r T. Ház! A magyar kormány ettől eltérően nem szövetségeseket, hanem bajátokat keres. Az abesszin háborút nem régen sikeresen befejezett Olaszországhoz nemcsak őszinte rokonszenv, hanem komoly érdekek számtalan szála is fűz bennünket, (ügy van! Ügy van!) Olaszj országhoz és Ausztriához, régi társunkhoz való igaz baráti viszonyunk különben a március 23-án Rómában aláírt jegyzőkönyvek útján újabb megerősödést és kifejlesztést nyert. A német birodalommal őszinte jóbaráti viszonyt tartunk fenn, amely nemcsak a kulturális és gazdasági kapcsolatok elmélyítésében nyilvánul meg, hanem abban a látogatásban is, amelyet Gömbös miniszterelnök úr iaz elmúlt év Őszén a birodalom fővárosában tett. Lengyelországgal a két nép kölcsönös rokonszenve és a régi hagyományokon alapuló meleg kapcsolat köt össze, amely a legutóbbi esztendőben továbbfejlődött. A lengyel-magyar békés együttműködés fő erőssége nézetem szerint abban rejlik, hogy azt nemcsak érzelmi momentumok, hanem észokok is alátámasztják (Úgy van! Ügy van!) Anglia nagy gyászában a magyar nemzet azzal az őszinte rokonszenvvel és tisztelettel osztozott, amellyel e nagy birodalom iránt az ország mindig viseltetett. Anglia külpolitikai érdekei ugyan elsősorban távolabbi szférákban érvényesülnek, mégis gazdasági szempontokból és az egyetemes béke szempontjából Anglia érdeklődést mutat a Duna-medence iránt és Magyarország iránt is. A jugoszláv miniszterelnök március 6-án tartott külügyi expozéjában kijelentette, hogy a Duna-medence gazdasági konszolidációja érdekében hajlandó Magyarországgal is együttműködni és az az óhajtása, hogy ezen az oldalon is eltűnjenek a kölcsönös bizalmatlanság és véleménykülönbség okai. (Helyeslés.) Sztojadinovícs úr, — ezt a kijelentését szószerint idéztem — eme szavait a magyar kormány megértéssel fogadta és természetesen a maga részéről is kész a kijelölt cél elérése érdekében közreműködni. (Helyeslés.) T. Ház! Beszédem végére értem. Mielőtt azonban felszólalásomat befejezném, méltóztassanak megengedni, hogy még a következő kijelentést tegyem. Az európai politika műsorán ezidőszerint rendkívül nagyfontosságú események szerepelnek. Biztosan reméljük, hogy az abesszin viszály katonai részének teljes befejezését nemsokára követi az ügy diplomáciai rendezése és