Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-137
280 Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. hamarabb jöjjön!) T. képviselőtársam, jó volna, ha ezt olyan könnyen el lehetne intézni egy fohásszal. Itt az a kérdés, hogy az Európának egy hatodrészét kitevő nép nagyszerű külpolitikájával szemben mit kell csinálni. Mert meg kell állapítanunk, hogy 1918-nak megvetett bélpoklos Oroszországa most már odáig jutott, hogy a Népszövetség ülésszakának elnöke: a kiközösített Oroszországnak külügyi népbiztosa; ő vezeti a polgári Európa népszövetségi tanácskozásait; annak az államnak népszövetségi [kiküldöttje, amely államnak egész létalapja a világforradalom. Meg kell tehát állapítanom, hogy 1918-tól 1935-ig egyetlen egy állam sem ért el a maga külpolitikájával olyan példátlan sikereket, mint amilyeneket Oroszország ért el. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Gr. Festetics Domonkos: A liberálisok hozták be!) Ezeket a sikereket nem egészen Oroszország érte el; Európa segítette hozzá Oroszországot a sikerekhez. Az európai nacionalista államok egymás elleni harcaiban győzött Oroszország és éppen úgy, amint az iskolában tanultuk, hogy két verekedő közül a harmadik győz, úgy következett be a szemünk előtt ennek a latin közmondásnak igazsága, anélkül, hogy ennek tanulságait magunkra nézve levontuk volna, vagy pedig azokat Európa magára nézve levonta volna. T. képviselőtársam azt mondja, hogy: jó, jó, ez mind szép, mi látjuk, hogy Európában í^Y\ össze van gabalyítva minden, hogy reggel, amikor fölkelünk, tulajdonképpen nem is tudjuk, hogy éjszaka nem változott-e meg a helyzet, nem tudjuk, hogy ki kinek a szövetségese, nem tudjuk, hogy a szövetségi rendszerekben milyen változás állott be, (Friedrich István: Itt is úgy van néha! — Gr. Festetics Domonkos: Holnap Fábián lesz a külügyminiszter! — Derültség.) nem tudjuk, hogy az, aki tegnap még az egyik szövetségi csoporthoz tartozott, a másik este már nem tartozik-e a másikhoz. Mit csináljunk? Az európai polgári kultúra vagy meg tudja a béke megvédésével önmagát védeni, vagy pedig jövendőjét és az egész polgári kultúra jövendőjét teszi kockára azzal, hogy az európai helyzetet minden egyes országban^ állandóan napról-napra kiélesíti. Nagyon jól tudom, hogy nagy eredményeket ennek a politikának hirdetésével sem itt a Házban, sem pedig a Házon kívül, egy országban sem lehet elérni. (Lakatos Gyula előadó: Nem tőlünk függ az egész!) Ha t. képviselő társam ezt a képviselőházat leminősíti egy falusi kupaktanáccsá, (Lakatos Gyula előadó: Dehogy minősítem le!) ha ez nem tőlünk függ, akkor miért tárgyalunk külügyi kérdésekről? (Lakatos Gyula előadó: Nem Magyarországtól függ!) Ezt megértem, de nekem ebben a kér désben mindig az volt az álláspontom, hogy 1919 és 1920 óta Magyarországnak kellett volna lennie annak az államnak, amely keresztülmenve a bolsevizmus katasztrófáján, minden egyes nemzetközi tárgyaláson, a tárgyaló asztalnál a magyar kiküldöttel beszédét azzal végeztette volna: »Uraim, figyeljünk arra, hogy hátunk mögött ott van a sötét gond: Oroszország«. Amikor ezt mondtam, erre is azt mondták nekem, hogy ezt mi nem tehetjük, mi sokkal kisebb ország vagyunk ahhoz, hogy a mi kiküldöttünk ezekkel a kérdésekkel foglalkozzék akkor, amikor nem ezekről van szó. De ha t. képviselőtársamnak az a felfogása, hogy tőlünk semmi sem függ. (Lakatos Gyula előadó: Ez nem függ!) — aminthogy tudom, hogy nem sok függ tőlünk, mert kis ország vagyunk — akkor azt mondhatom, hogy azért ebben az országban is élnek emberek, ebben az országban is élnek anyák és vannak olyan emberek, akik előtt gyermekeik jövendője szent s akik előtt ennek az országnak jövendője is szent. Ezeknek az embereknek gondolkozniuk, beszélniök szabad és szabad hangosan gondolkodniuk is annál inkább, mert akkor talán Magyarország közvéleményét is rá lehet vinni arra a gondolatvágányra, hogy ennek az országnak nem szabad semmiféle olyan külpolitikát folytatnia és semmiféle olyan külpolitikának részesévé válnia, amely külpolitika Európa politikájában kataklizmát idézhet elő. Itt kénytelen vagyok rátérni arra a felfogásomra, amelyet a Házban szintén nem először hangoztatok. Ha a magyar külpolitikának a célja —• aminthogy az én meggyőződésem szerint ez az egyetlen célja — a régi Magyarország feltámasztása, akkor Magyarországnak csak egyetlenegy jó külpolitikája, csak egyetlenegy jó útiránya lehelj és ez az, hogy olyan belpolitikát kell teremteni ebben az országban, amely megmutatja, hogy ez az ország a szabadság, egyenlőség és testvériség hazája. (Buchinger Manó: Ügy van! Igaz!) A szabadság, az egyenlőség, a/ testvériség és az emberi jogok hazája iránt mindenesetre több a szimpátia, mint abban az esetben, ha rólunk ellenkező véleménnyel lesznek. í. Nekünk ebben a kérdésben annál is inkább kell ezt az álláspontot a. legnagyobb mértékben hangsúlyoznunk, mert nekünk vannak a megszállt területeken magyar testvéreink, akiknek az az érdekük, hogy Magyarországra úgy mutathassanak, mint egy olyan országra, ahol nincs elnyomatás, ahol nincs meghajszolás s ahol az emberek ellen az emberek nem visznek háborúkat. Tudom nagyon jól, t. Képviselőház, hogy mindazok a kérdések, amelyekről én itt ma beszéltem és beszélek, tulajdonképpen semmiféle demagógiának, semmiféle propagandának anyagául itt bent az országban nem szolgálhatnak. Mégis azt mondom, hogy a Rátz t. képviselőtársam által hangoztatott és megkívánt propaganda a jövendő magyar ügy érdekében csak egyetlenegy módon lehetséges: ha az egész világon az a vélemény alakul ki Magyarországról, hogy ebben az országban több a jog, több a szabadság, mint amennyi jog és szabadság van azokon a területeken, amelyeket Magyarországtól elszakítottak. (Felkiáltások jobbfelől: Ügy is van! — Rátz Kálmán: Ostromállapot van egész Erdélyben!) Nemcsak a megszállott területeken élő magyarok felé propaganda ez, hanem propaganda a megszállott területeken élő nemzetiségek felé is. És ez a kívánság^ ennek hangoztatása, az én meggyőződésem szerint feltétlenül felette áll azoknak a gondolatoknak, amelyeket itt népgyűléseken hangoztatnakNépgyűléseken sokszor olyan hangot ütnek meg, amely aa én meggyőződésem és hitem szerint a régi történelmi Magyarország feltámasztásához nem vezet, ellenben ha ez a hang az ország közvéleményét arra az útra fogja vinni, hogy ebben az országban engyenetlenség, verekedés, egymásközti harcok legyenek, akkor napról-napra jobban távolít el bennünket attól a magyar ideáltól, amely végeredményben Magyarország feltámasztása. (Gr. Festetics Domonkos: Hol van itt egyenetlenség?) Festetics t. képviselőtársam kérdezi, hogvan kell a nemzeti egységet megcsinálni. (Gr. Festetics Domonkos: Hol van egyenetlenkedés?) T. képviselőtársam olvassa el Gömbös Gyula miniszterelnök úrnak azt a beszédét,