Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1936. évi május hó 28-án, csütörtökön, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és vitéz Bobóry György elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A külügyi tárca 1936/37. évi költségvetése. Hozzászóltak: Rátz Kálmán, Fábián Béla, Friedrich István, Kánya Kálmán külügyminiszter. — Az igazságügyi tárca költségvetése. Hozzászóltak : Krüger Aladár előadó, Vázsonyi János, Pesthy Pál, Csoór Lajos, Eró'di-Harrach Tihamér, Fábián Béla, Wolff Károly, Lázár Andor igazságügyminiszter, Propper Sándor, Váry Albert, Malasits Géza, Drobni Lajos, Dulin Jenő. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak : Darányi Kálmán, Fabinyi Tihamér, Kánya Kálmán, vitéz Kozma Miklós, Lázár Andor. (Az ülés kezdődött délután 4 óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavsaíky Sándor foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Esztergályos János» a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére vitéz Miskolezy Hugó, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére Szeder János jegyző urakat kérem fel. Napirend szerint következik a külügyi tárca költségvetése általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Rátz Kálmán! Rátz Kálmán: T. Ház! Önálló magyar külpolitika Mohács óta nem volt és mi önállóságunkat sajnálatos körülmények között nyertük vissza. A világháború előtt és a világháborúban a magyar külpolitikába annyira avatkozhattunk bele, amennyire azt egyes kiváló államférfiaink személyes súlya lehetővé tette. Ez bizony sokak szerint, egyes történetírók szerint is igen drámai következményekkel járt, mert azt mondják, ha Ausztriával lazább viszonyban álltunk volna, akkor könnyebben elszakadhattunk volna tőle bizonyos alkalmakkor, bár kétséges, hogy a mi nemzetünk etikája megengedhette volna, hogy cserben hagyjuk szövetségesünket és azt az államot, amellyel mégis csak együtt voltunk évszázadokon keresztül. Ügy látszik, predesztinálva voltunk arra, hogy együtt bukjunk el. A forradalmak után — mert a forradalmak külpolitikájáról nem beszélek, miután kétségbevonom, hogy akkor egyáltalán szervezett külpolitika létezett volna Magyarországon — a magyar külügyminisztérium a legtragikusabb örökséget vette át. Szövetségeseink elbuktak, vagy belső forradalmakban izzottak, új barátokat keresni pedig egy elesett nemzetnek igen nehéz volt. Ennek eredménye, teljes elKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. hagyatottságunknak következménye lett azután Trianon. Pedig Európában még egy ideig csábító lehetőségek álltak fenn, amennyiben hosszú ideig itt még dinamikus állapotok voltak. Oroszország ugyan (meggyengült és számos sebből vérezve, feküdt a porondon» de még maradt annyi ereje, hogy egy utolsó lökést kíséreljen meg a világforradalom érdekében és Trockij eszméi szerint megindult az offenzíva nyugat felé. A birkózás majdnem egy évig ^tartott és az oroszok -súlyos vereségével végződött, a helyzet azután itt északkelet Európában is nemsokára megszilárdult. De még folyt a harc a törökök és a görögök között; Törökország szétzúzta rabbilincseit, a Lloyd George-i politika által támogatott görögöket megverve, kivívta szabadságát és új modern nemzeti életének alapköveit lefektette. Az^ új békeszerződések lettek minden bajok főforrásává; mondhatnám mindazért, ami a világon úgy gazdaságilag, mint politikailag megoldhatatlan bajként jelentkezik, tulajdonképpen a Páris-környéki békeszerződéseket lehet okolni. Ezek ugyanis leküzdhetetlen és eliminálhatatlan belső ellentmondásokat tartalmaznak, arról nem is beszélve, hogy arculütötték azokat az elveket, amelyeik alapján őket elkészítették. Sajnos azonban Európa a békeszerződések által statikus helyzetbe jutott és ez a helyzet sokáig megmaradt. A Népszövetséget is a statikus helyzet megóvására te-, rémtettek meg abból a célból, hogy az úgynevezett győztesek hatalmát és zsákmányát biztosítsák. Hangsúlyozom, hogy »úgynevezett győztesek«, mert hiszen ma már a világháborúra vonatkozó adattenger bizonysága szerint az antant nem katonailag győzött, hanem csupán az egész világ erőforrásainak igéinybevételével kivívott anyagi fölényéneik köszönhette azt, hogy nálunk egy olyan helyzet^ keletkezett, amely azután pánikszerű összeomlással végződött. Tagadom tehát azt, hogy az antant katonai győzelmeket aratott volna, tehát még a győző jogán sem illette volna meg őket, hiszen a háború végén is nagy ellenséges területeket, ellenséges fővárosokat tartottunk megszállva. A békeszerződésekhez és a Népszövet38