Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

276 Az országgyűlés képviselőházának 1 séghez azután különböző szövetségek és egyezmények csatlakoztak szintén a statikus helyzet megóvására, így például a kisantant 1922ben. Sajnos, nekünk magyaroknak ezt megakadályozni nem állt módunkban és így azóta, vasabr ónosként fognak körül bennünket azok, akik féltik az elrablott zsákmányt. Az elnyomatás azonban nem tarthat örökké ellenmondások nélkül. Törökország már kezdetben rést ütött a békeszerződéseken, de ébredezni kezdett nemsokára Bulgária is. Stambulinskyf legyőzték, egy erdőben elfogták, levágták kezét, azt a kezet, amely a neuilly-i békeszerződést aláírta, majd hallatlan kínzások ^ közben kivégezték. Németország is mindinkább csalódva látta a nyugati ígéretek elmaradását, & hangulat annak ellenére, hogy a weimari Németország még évekig fennmaradt, mindinkább egészen más irányokba kezdett tolódni, és úgylátszott, hogy a német nemzet újra megfogja találni önmagát, ami idővel be is következett. De már azért is megingott a statikus helyzet, mert Oroszország kezdett felbukkani a történelmi süllyesztőből. Egyelőre csak dömping alakjában mutatta meg erejét, ez a dömping azonbaji végeladás jellegű volt, célja nem a termelt feleslegek eladása, hanem az volt, hogy mindenáron új valutákat, devizákat szerezzenek be a további termeléshez. Ez tehát voltaképpen áldömping volt csak. 1929-ig kialakultak az általános gazdasági világválság elemei, 1929-ben az emlékezetes fekete pénteken manifesztálódott ez New-Yorkban és azóta szakadatlanul tart az egész világon, tart a mai napon is, amikor javuló tendenciát látunk ugyan, de ez csak látszólagos, mert a< fegyverkezési lázzal függ össze, tehát improduktív is. Ami a politikát illeti, amikor Oroszország annakidején nekifogott az ötéves terveknek, mindinkább barátságosabb arcot kezdett Európa felé mutatni éppen úgy, mint Japán felé is. Ennek oka az volt, hogy nyugalmi időt kívánt magának addig, amíg tökéletesen fel tud készülni. Ez kapóra jött Franciaországnak és újra a régi játék kezdődött meg. Közte és a nagy keleti szövetséges között, tekintet nélkül annak államformájára, tekintet nélkül arra, hogy a francia tőkések nem kapták vissza a 17 milliárdjukat, tekintet nélkül arra, hogy a kapitalista-nacionalista Franciaország még sokkal szögesebb ellentétben van a bolsevista Oroszországgal, mint a cári Oroszország volt a liberális Franciaországgal, a szálak mindig szorosabbra fűződtek, hogy ellensúlyozzák Lengyelországnak és Németországnak egymással kötött barátságát, illetve a régi nagy ántánt bomlását. A kisantant után néhány évvel ezelőtt megalkották a Balkán-szövetséget, amelynek, mint tudjuk, Törökország is tagjává vált s ennek célja: délen szintén fenntartani a nyugalmi állapotot, illetőleg ezeknek az államoknak bizonyos önsegélye is a nagyhatalmak ellen. Mögöttük elsősorban Oroszország állott. Törökország részére legújabban gyümölcse lett ennek a politikának a Dardanelláknak újból való kézbevétele. Barthou terve után, amely egy nagy északkeleti paktumot célzott, s amelyet mondhatnám, az összes érdekelt közvetlen államok visszautasítottak, úgy a balti államok, mint . Németország és Lengyelország, r talán az egy Litvánia kivételével, Oroszország még szorosabban kapcsolódott be az európai politikába 7. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. s miután Németország kilépett a népszövetségből, Oroszország elfoglalta helyét a nemzetek döntő bíráskodásában is. A nagy fordulat az utóbbi években a világpolitikában nézetem szerint a német felfegyverkezés volt. A leszerelési törekvések komédiája után nyilvánvalóvá vált a rosszhiszeműség és a teljes csőd, úgy hogy Németország fogta magát és az egyetlen helyes eszközhöz, saját erejéhez fordulván, el kezdett fegyverkezni. A hitleri Németország nem tűrte azt, hogy róla és nélküle határozzanak és gyökeresen szakított a weimári Németország ilyen el« veivel. Es mi történt? A preventív háború, amelyet Németország ellen terveztek, mégiscsak elmaradt. Ehhez hiányzott a szükséges erő és az egyetértés. Ez ma már nézetem szerint későn is volna, nem történt meg a közelmúltban sem, amikor a németek bevonultak a Rajna vidékére. A német fegyverkezéssel végződött szerintem Európa statikus helyzete és újból a világpolitika európaival egyetemben dinamikussá kezdett válni. A német—lengyel paktum hosszú időre nyugalmi helyzetet teremtett Északkelet-Európában, máshol azonban egyre jobban kiéleződtek az ellentétek. Most egy éve lesz már, hogy Ual-Ual város mellett megszólaltak a fegyverek s az olaszok megkezdték, az abesszíniai expedíciót. Meg kell jegyeznem, hogy az olaszok aspirációja, nagyon régire, több évdizedre nyúl vissza s az 1915-ös londoni szerződésben Olaszországnak több ígéretet tett az entente, amelyet nem tartottak be.. A nyersanyagelosztás általában az egész világon rendkívül igazságtalan. Ezt magulk a »birtokon belül levő« angolok is elismerik és mindenki tudja, hogy a .gyarmatok és a nyersanyagok újraelrendezésének be kell következnie egy óriási, az egész világra kiterjedő békekonferencia keretében. Az olaszok tehát életérdekeiket követték, amikor az abeszszin-expediciót megkezdették és valóban senki sem várta azt a gyors és átütő erejű sikert, amely bekövetkezett. Nézetem szerint ezen ma már senki nem változtathat és legjobb a bevégzett tényékbe belenyugodni. Mi kis ország vagyunk, aggodalommal láthatjuk két hatalmas barátunknak, Nagybritanniának és Itáliának rossz viszonyát, azonban ha szavunk nem. is hallatszik tulmesszire, talán mégis^ csak jelent valamit és nekünk csak egy kívánságunk lehet, az, hogy ez a két hatalmas nagy barátunk egymással minél előbb kibéküljön az emberi kultúra és a civilizáció érdekében. (Müller Antal: Ügy van!) Buohinger képviselőtársam tegnap említette, hogy a szocialista Franciaország kormányától mi magyarok több méltányosságot és igazságot várhatunk, mint a régi kormányaitól. Meglátjuk, hogy mi fog történni. Mi magyarok soha nem gyűlöltük a francia népet, ellenkezőleg, tisztelői voltunk a francia gé

a niusznak s a francia nemzethez niinket szá* mos felejthetetlen történelmi emlék fűzött Rákóczitól vagy még régebbtől kezdve. Mi nem vétettünk: Franciaországnak és ha a történelmi sors az ellentétes táborba sodort is bennünket, ezért nem érdemeltük meg azt a bánásmódot, amellyel bennünket egyes francia államférfiak a francia nemzet nevében részesítettek. (Ügy van! a jobboldalon és balkezében.) Elfelejtették, hogy valamikor, amikor Franciaország legyőzve hevert a porondon,