Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

20 Az országgyűlés képviselőházának láttam ebben az iskolában, amelyet megnéiztem, hogy a tavalyi esztendőben 3200 pengő tiszta jövedelme volt, ebből a 25—30 .holdból, úgyhogy az iskola dologi fenntartása minden tekintetben lehetséges. (Hómant Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: A személyiek nem terhelik!) A személyiek nem terhelik, de más iskolánál szintén így állunk, mert az ipari és kereskedelmi szakoktatásnál ugyancsak az állam fedezi a személyi kiadásokat. Ha megnézem a költségvetést, azt látom, hogy egy-egy gyermek — lévén 28.000 pengő beállítva a dologi kiadásokra, — alig kerül 1 pengőbe évente. (Human Bálint vallás- és közuktatásügyi miniszter: Egy vagy két iskola van beállítva a költségvetésbe, a többit a községek adják!) Miután részletesen nem kapja meg az ember a felvilágosítást a költségvetésben, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Az indokolásban hátul benne van!) akkor az ember nem tudja pozitíve ellenőrizni. (Dinnyés Lajos: Zavaros politikai helyzet! — Derültség.) Igen t. Ház! Méltóztassék nekem megengedni, hogy a gazdasági szaktanerők utánpótlásának kérdésére hívjam fel az igen t. miniszter úr figyelmét. Mint méltóztatnak tudni, ezek a szaktanítók eddig háromféle tanulmány alapján kerültek ebbe az állásba. Legújabban a mezőgazdasági főiskolákon nyernek kiképzést s most körülbelül a tanerők 30%-a olyan, aki a gazdasági főiskolán, gazdasági akadémián nyerte kiképzését. Kevesebben vannak olyanok, akik^a mezőgazdasági főiskolát végezve, tanítóképzői vizsgát is tettek; ezek kevesebben vannak, a legtöbb olyan, aki mezőgazdasági főiskolát végzett tanítói kiképzése után. Most arról van szó, hogy a földmívelésügyi miniszter úr vissza akarja fejleszteni ezeknek a szaktanítóknak kiképzését, olyan formában, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Most létesül a kecskeméti szaktanítóképző!) hogy Kecskeméten alsófokú intézetet akarnak létesíteni, kétéves tanfolyammal, tehát redukálják a kiképzést, ami eddig hároméves volt és ezeket a tanerőket, akik eddig háromévi mezőgazdasági főiskolai végzettséget szereztek, le akarják degradálni s egy ilyen alsófokú intézetben, mondjuk egy középfokúvá sorvasztott iskolában akarják kiképeztetni. (Human Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Félre méltóztatik érteni!) Itt van a memorandum, benne van. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A végzett tanítók mennek oda kétesztendős tanfolyamra!) Igen, a végzettek mennek oda kétesztendős tanfolyamra s még csak főiskolai minősítést sem kapnak, ezzel szemben az összes többi szaktanítók, szaktanerők — akár a gyógypedagógiai, akár a tanítóképzői tanítók, — mind főiskolai végzettségben részesülnek. Azoknak a 30%-a, aikik főiskolai végzettséggel rendelkeznek, viszsza fog minősülni és alacsonyabb nivójú kiképzésben részesül., Nekem ciZi ci tiszteletteljes véleményem, hogyha annak az , orvosnak és annak az állatorvosnak, aki a falun működik, főiskolai végzettséggel kell rendelkeznie, akkor az a szaktanító, aki a nép gazdasági szaktudását van hivatva • szolgálni, nem résezsülhet alacsonyabb kiképzésben, mint az intelligenciának másik rétege. (Egy hang a balközépen: Lényegében népiskolai tanító!) Igen, csakhogy annak egészen más irányú képesítést, is kell kapnia, mint a többieknek, mert 132. ülése 1936 május 19-én, kedden. arra van hivatva, hogy a mezőgazdasági továbbképzést vezesse ott. (Hóman Bálint vallásés közoktatásügyi miniszter: Eddig nem volt ilyen iskola!) Eddig nem volt, azonban ezek a gazdasági főiskolában végezték el tanulmányaikat s így kerültek be szaktanítóknak az egyes önálló mezőgazdasági népiskolákba, tehát most őket tulajdonképpen lefokozzák. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem!) Eiz lefokozás. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Félreértés, méltóztassék elhinni!) A kecskeméti alsófokú szakiskolát óhajtják most ezek számára felállítani, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem alsó fokú. A kecskeméti szaktanítóképző a tanítóképző felsőbb tagozata, s így a tanítóképző felett áll., Ez egy egészen új iskola!) De jelenleg az volt a helyzet, hogy ezek — rendszerint kitüntetéssel végezvén el a tanítóképzőt, — elmentek azután a mezőgazdasági főiskolára, (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Most idemennek!) most idemennek, tehát egy kisebb nivójú szakiskolába mennek. Természetesen ők ebben degradálásukat látják, eltekintve attól a szemponttól, hogy illetményeik tekintetében teljesen egyenlő színvonalon állanak a többi tanítóval. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A pécsi egyetem bölcsészeti karának épülete azelőtt kereskedelmi iskola volt, mégsem dehonesztáló!) Nem dehonesztáló, de az mégis csak főiskola, ez pedig szakiskola, már pedig, ha ezeket az önálló mezőgazdasági szakiskolákat tovább akarjuk fejleszteni, akkor a tanerőket, tanítókat is olyan helyzetbe kell hozni, nemcsak anyagilag, hanem képzés szempontjából is, amely az ő pozíciójuknak mindenképpen megfelel. Igen t. Ház! Nekem az volna a tiszteletteljes véleményem, amely a memorandumban is le van fektetve, amelyet az igen t. kultuszminiszter úrnak átnyújtottam, hogy ne méltóztassék ezt az új iskolát felállítani, mert ez csak újabb kiadásokat jelent az állam számára. Amennyiben ugyanis továbbra is a jelenlegi helyzet maradna fénnyel volna kerülhető a kecskeméti szaktanítóképző intézetnek három évfolyamú intézetté való 'fejlesztése, és az ezzel járó újabb beruházások, s a tanerőlétszám szaporítása, szintén elkerülhető lenne. Feleslegessé tenné^ új tanítóképzők létesítését, továbbá a tanulmányi ösztöndíjak adományozását, sőt elősegítené a meglévő gazdaságtudományi egyetem és gazdasági akadémiák racionális kihasználását és az onnan kikerülő ifjúság egyrészének^ nemzeti szempontból gyümölcsöző elhelyezését. Mert addig, amíg ez a helyzet így fennmarad, ahogyan most fennáll, ennek a szaktanítói karnak utánpótlása, végtelen nagy nehézségekbe fog ütközni. Csodálkozni fog az igen t. Ház, ha megemlítem, hogy a mai állástalanság világában, — én, aki a diplomás állástalanok elhelyezési akciójának egyik tagja vagyok, tudom, mit jelent az, egy falatka kenyeret adni az állástalan diplomásoknak, — az ilyen mezőgazdasági szaktanítói állásra férfitanerő az utóbbi esztendőben egyetlenegy sem pályázott, női tanerő is csak nagyon kevés, és amikor 1930-ban 80 pengős ösztöndíjakat hirdetett az állam, egyetlenegy férfi nem pályázott ezekre az ösztöndíjakra. Sőt, 1935-ben, a válságnak csúcspontján, nem akadt okleveles gazdapályázó, aki elvégezte a gazdasági főiskolát, hogy elmenjen erre az